Kászim Kemal és Nemezis kalandja

[Kászim Kemal]

Kászim csodálkozva nézte végig, ahogy a lány eltûntette a kaszáját. Milyen furcsa teremtménnyel hozta õt össze a Sors? Megdörzsölte hosszú, fekete szakállát, miközben a lányt hallgatta. Furcsa, érthetetlen szavakat használt. Honnan való õ egyáltalán? Miután bemutatkozott a lány, kezet nyújtott felé, vajon mi a fenéért? Közben pedig olyan kényszeredetten vigyorgott rá, hogy az arcáról lesült, most helyben végezne vele. Egyelõre figyelmen kívül hagyta a felé nyújtott kezet, mivel nem tudta, mire szolgál.
- A nevem Kászim Kemal, a Budai vilajet beglerbégje vagyok, és megkaptam a megtisztelõ pasa címet is. És egy kérdést szeretnék feltenni. Mit jelent az, hogy pedofil és perverz? Ennek talán különös jelentése van?
Igyekezett beszédét rövidre fogni, mivel egy nõvel beszélt. Ráadásul egy idegen nõvel, akinek vér folyt a szemébõl, szárnyai voltak, és pár perce megölt egy tucat falusit. Kászim kezdte úgy érezni, hogy õ az ezerkettedik éjszaka meséjébe csöppent, abba,amit még senki sem ismert.

[Nemezis]

„Na, ez is csak hírből ismeri a jó modort, már a mosolyt sem erőltettem, kezemet visszahúztam, és mindkét kezemet a csípőmre helyeztem.
- Budai micsoda? - kérdeztem furcsállva, fejemet oldalra billentve, majd következő kérdésére kissé ledöbbentem – Nos, a perverz és pedofil szó jelentése? Nos, hogy is mondjam...
Egyik kezemet leemeltem a csípőmről és a fejemet vakargattam vele, el is fordultam ettől a... Kemal-tól, vagy ki a fenétől. Próbáltam valami elfogadható magyarázatot adni ennek a bolondnak. Majdhogynem elnevettem magamat, mikor ezzel a kérdésével jött elő. Van egy olyan érzésem, hogy csak játszadozik velem és zavarba akar hozni... mondjuk az sikerült is neki, éreztem, hogy majdnem leég a pofám ettől a kérdésétől.
- Nos, a perverznek és pedofilnak igen, van különböző jelentése – fordultam vissza, nem is kicsit elvörösödve, de annyira lehorgasztottam a fejemet, hogy éppen csak arcom egy részét lehetett látni. - A perverznek nevezik azokat az embereket, akik másokat meztelenül néznek, vagy fogdosnak, amikor csak kedvük tartja. A pedofil pedig... nos, mikor egy öreg összefekszik egy nála jóval fiatalabb egyénnel... azt hiszem.
Egyre jobban zavarba jöttem, már vártam, ahogy a képembe nevet Kászim, és mondja, hogy mennyire ostoba vagyok, de ha ezt tenné, valószínűleg kicsit kicsipkézném az arcát! Nos, amint befejeztem az „okítást”, kicsit megkapartam a torkom, majd valami értelmesebb témával rukkoltam elő.
- Nos, ha nem gond magának, Kászim úr, az egyik paraszttól szerezhetne nekem egy inget. Az enyém már kissé elnyűtt állapotban van, és úgymond úgy nézek ki ebben a szakadt bőrruhában, mint egy koldus.
Legalább így más mederbe terelhettem a beszélgetést, illetve tényleg nem ártott volna egy jobb felső, mert a mostani már majdhogynem rongynak számított, annyi mindenen ment keresztül. És most már bizonyossá vált, hogy vannak itt más emberek is, nem csak azok a madarak, és egyéb rémek, így az sosem árt, ha valami emberi formával mutatkoznék... bár ahogy kinézek most, az korántsem nevezhető teljesen emberinek.”

---

Felszerelések: - Kezdetleges bőrruha
- Kasza - rejtve -
aktív varázslatok: - Dimenziórejtés

[Kászim Kemal]

Kászim értetlenül állt azelõtt, hogy min vörösödött el annyira a lány. Ezek a cselekedtek, amin õ kiakadt teljesen normálisak voltak az Oszmán Birodalomban, azonban látva Nemezis zavarát, nem kezdte el ezt a dolgot fejtegetni neki. Pedig valószínûleg a lány is felfogta volna a dolgot, még akkor is, ha a nõk alsóbbrendûek a férfiaknál. Megsimogatta szakállát, majd ismét majdnem megszólalt, azonban az utolsó pillanatban meggondolta magát. Azért mégsem tett volna jót a kölcsönös bizalomnak, ha megemlíti, hogy ezek a pedo…micsoda meg perverz szavak bizony rá is igazak lehetnek. Hiszen három felesége közül a legfiatalabb tizenhét éves volt, és meg is ajándékozta õt egy gyönyörû kisfiúval.
- Nos, ha nem gond magának, Kászim úr, az egyik paraszttól szerezhetne nekem egy inget. Az enyém már kissé elnyûtt állapotban van, és úgymond úgy nézek ki ebben a szakadt bõrruhában, mint egy koldus.
- Természetesen, semmi gond!
Kászimot nem lepte meg a kérés, mivel a lány még egy koldus szintjén se volt. Legalábbis a mohamedán koldusok is jobban öltözködtek ennél. De a keresztények, azok aztán tényleg szegények voltak. Kemal a halottakhoz sétált, és lerángatta az inget az egyikükrõl, aki a legkisebbnek tûnt. Végül is a lány nem viselhet olyan túl bõ ruhát, mert a végén még járni sem tudna benne. Miközben az inget húzta le a halottról, kicsit csevegni támadt kedve. Ismerd meg ellenséged, tartja a mondás.
- Egyébként pedig maga honnan került ide, ha szabad kérdeznem? Jómagam Sztambul városában születtem, és Budán éltem le esztendõim nagy részét.

[Nemezis]

*Kászim ugyan nehezen tudott megfelelő inget találni Nemezisnek, ám végül valahol a legelső holtak közül talált egyet, ami kevésbé volt véres, illetve nem is volt olyan nagy, hogy a lánynak túl nagy legyen... Időközben egyre jobban hűlt a levegő, és egyre több légy kezdett el a dögszagra gyűlni. Érdekes módon most nem járt arra senki, úgy tűnik, ez az időpont a helybélieknek egyfajta kijárási tilalom ideje, amikor jobban szeretnek saját kis vackukban meghúzni magukat. Ki tudja, hogy éppen mi elől.*

„ - Sztambul? - kérdeztem rá újra, miközben kicsit félre vonultam egy bokorhoz, hogy leváltsam öltözetemet. Folyamatosan törtem a fejemet... hallottam már valami ilyesmit, még régen egy földrajzórán, de az kicsit másabb volt. Lassan levettem bőrből készült ingemet, és nehézkesen bújtam bele az új, igen durva tapintású öltözetembe.
- Esetleg nem Isztambulra gondol, Kászim úr? - kérdeztem bátortalanul, majd előlépve újdonsült ruházatomban, ami igen nagy volt rám... úgy nagyjából a combom felső részéig ért, és ha sokat mocorogtam, akkor kissé le is csúszott a vállamra, de akkor mindig megigazgattam. Végigsimítottam magamon az öltözetet, és ahogyan egyszer régen, újból megkérdeztem egy mosollyal az arcomon ugyanazt a kérdést.
- Jól áll rajtam? - de még mielőtt a férfi válaszolt volna, flegmán odaböktem származásom helyét... vagyis jobban mondva azt, ahol éltem. - New Jersey... a maga módján szép hely, de én sosem szerettem, és nem vágyok vissza arra helyre.
Ezután úgy tekintettem a beszélgetésre, mint teherre, legalábbis itt, számomra a semmi közepén. Jó lenne valahol meghúzni magunkat, ahol kicsit le is pihenhetnék. Még mindig elég fáradtnak éreztem magamat, és úgy hiszem, úgy egy ideig jól is esne némi pihenő.
- Kemal... jobb lenne beszélgetésünket valahol máshol folytatni... kissé kimerültem az utóbbi időben, és felfrissíteni sem lenne rossz ötlet magamat. Esetleg látott, vagy ismer valami biztonságosabb helyet?
Mindenképp az lenne a legjobb, ha tud a közelben valamilyen települést. Az ilyen helyeken általában mindig meg tudja húzni magát az ember, maximum valamilyen étteremben. De nem hiszem, hogy egy ilyen helyen sok éjjel-nappali gyorsbüfé lenne... talán annak valamilyen barbár módja, csak pihentek valahol a visszamaradott népek is a házukon kívül... remélem, de személy szerint egy barlangnak is örülnék, csak legyen tető a fejem felett. És ekkor gondoltam arra is, hogy a szememet is el kéne takarni valamivel, és a legjobb megoldás új ingem volt... úgy is olyan hosszú, egy kisebb darabocska hiánya nem számít, és legalább társaságban sem kell állandóan lehajtott fejjel járnom-kelnem. Megtépdestem ingem végét, hogy egy jó centi félkarnyi szalagot kaphassak. Nagy nehezen, de valami hasonlít sikerült kihoznom, de így ruhámat kissé elrondítottam... sebaj. Az így nyert szövetkendőt ügyetlenkedve felkötöttem a szemgödreim elé. Először kicsit furcsa érzés volt, de később egyre jobban esett, hogy valami védi „sebemet”. Ezután újból a csípőmre helyeztem a kezeimet, és vártam Kászim válaszára.”

---

Felszerelések:
- Kezdetleges bőrnadrág
- Durva, véres, szaggatott szöveting
- Szövetkendő
- Kasza - rejtve -
aktív varázslatok: - Dimenziórejtés

[Kászim Kemal]

Bár egy hullahegy tornyosult az út közelében, mégsem jött senki megnézni, hogy mi történt. A helyi ráják most valószínűleg saját kis vackaikban húzzák meg magukat vagy éppen egy kocsmában vedelik a bort. Szánalmas egy népség, akiket már rég meg kellett volna semmisítenie a mindenható Allahnak.
- Sztambul? – kérdezett a lány vissza, miközben a fák mögé ment, hogy magára kapja azt az inget, amit ő adott neki pár perce. Ha Budát nem ismeri a lány, akkor valószínűleg szülővárosát sem fogja. Azonban egy pillanattal később érkezett a következő kérdés, ami igencsak meglepte Kászimot– Esetleg nem Isztambulra gondol, Kászim úr?
- Igen, így is szokták nevezni a szülővárosomat – felelte, miközben ismét végighúzta a kezét a szakállán. Úgy tűnik a lány többre képes értelmileg, mint sejtette. Talán mégsem egy bolonddal kell majd folytatnia útját?
A lány közben előjött a rejtekéből, és a talált ruha még így is túl bő volt rá. Szemit immár egy darab szövet takarta el. Vajon miért?
- Jól áll rajtam? – kérdezte, de mielőtt Kászim válaszolhatott volna, a lány mondott neki egy olyan helységnevet, amelyről életében nem halott még. - New Jersey... a maga módján szép hely, de én sosem szerettem, és nem vágyok vissza arra helyre.
- New Y…er…si? – próbálta meg Kemal kiejteni a sohasem halott nevet. – Az meg hol van?
Időközben látszódott a lányon, hogy éppen nagyon kimerült, és a beszélgetést sem élvezte túlságosan. Pontosan úgy,mint Kászim. És ezt persze szóvá is tette. Ilyen esetről ő még sohasem halott a Birodalmon belül. Ezek a keresztény férjek túl hosszú pórázra engedik a szajháikat. Még egy feketepont.
- Persze, én is mondani akartam, hogy valahol meg kéne szállnunk. Mégis mire gondolt?

[Nemezis]

„Pf, már kezdett beugrani, hogy honnan is volt annyira ismerős ez az Isztambul, vagy Sztambul név. Terrorista. Bármikor, mikor televíziót néztem, folyamatosan erről hablatyolt a riporter, hogy az arabok sej de rosszak, nem is értenek máshoz, csak a robbantgatáshoz. Ám őszintén szólva, ez nekem nem olyan embernek tűnt, mint aki bármikor felrobbantaná magát, bár furcsa is lett volna itt, a semmi közepén, hogy valaki egy bombával felszerelkezve rohangáljon az állatok, és a bunkó, tanyasiak között. El is mosolyodtam ezen, viszont elfordítottam a tekintetemet, és elnyomva pillanatnyi vidámságomat. Még nem lehet tudni, hogy ez az alak mire képes. Ám Jerseyt nem ismeri, és akkor ez igencsak csapnivaló terrorista, valószínűnek tartom, hogy valamikor már az első akcióján lebukhatott, talán a reptéren... így már sejtem is, hogy miért ilyen tudatlan, és miért van itt ezen a... helyen. Kedvtelenül fordítottam Kászim hangjának irányába a fejem, majd egy vállrándítással együtt feleltem Jersey hollétének kérdésére.
- Nem mindegy? Már amúgy sem láthatjuk viszont városunkat, országunkat, vagy „családunkat” - hangsúlyoztam ki gúnyosan a család szót, mivel... nos, ha volt is a bérgyilkosok között valamiféle kapocs, vagy együttérzés, akkor elmondhatnám, hogy azok az emberek voltak az igazi családom. Kemal családi hátteréről meg nem is akarok tudni... jobb nem bolygatni mások életét, és legalább engem is megkímél sok, igencsak kínos kérdéstől. Lemondóan felsóhajtottam, amikor tőlem kérdezte meg, hogy mégis mire gondoltam. Cinikus mosoly húzódott szét az arcomon, és már mondtam is volna, hogy mégis milyen helyre takarodjon vissza kedvenc terroristám bugyuta kérdésével, majd lemondóan megcsóváltam a fejem, és karba tett kézzel, oldalra döntött fejjel „meredten” Kemal-ra.
- Mindegy... csak legyen tető a fejem felett, de éppen ezért kérdeztem, hogy nem-e látott a közelben egy erre alkalmas helyett... mindent meg kell ezentúl ismételnem, hogy felfogja? - Mondtam kicsit nagyobb haraggal, mint amennyire szerettem volna, ezután elfordítottam fejemet Kemal-ról, és szisszenő hanggal kiadtam a „gőzt”, és próbáltam lenyugodni. Sose szerettem feleslegesen beszélni és mindig kimondtam, ami nyomta a szívemet. Talán emiatt nem kedveltek sokan... jobban mondva, majdhogynem senki sem. Közben persze folyamatosan füleltem Kemal-ra, hogy nem-e tesz valami hirtelen mozdulatot, mondhatni bármikor fel voltam arra készülve, ha nekem akar rontani. Amióta nincs szemem, az ilyesmikre fokozottan ügyelek... ha úgy vesszük, a meglepetéseket sem szeretem.”

---

Felszerelések:
- Kezdetleges bőrnadrág
- Durva, véres, szaggatott szöveting
- Szövetkendő
- Kasza - rejtve -
aktív varázslatok: - Dimenziórejtés

[Kászim Kemal]

- Asszonyok… - piszmogta Kászim dühösen az orra alatt. Hát ki tud rajtuk kiigazodni? Allah bizony melléfogott, amikor megteremtette a nőstényeket. Csak gondot okoznak és időnként még kísértésbe is viszik az embert. Meg semmire sem jók.
- Ha akarja, akkor kétszer elmondja – felelte durván, majd ő is hátat fordított. – De attól nem leszünk előrébb. Njú Jirzsi kisasszony…talán kezdenünk kéne valamit, mert ha itt állunk és veszekszünk, akkor semmiképp sem jutunk előrébb!