Elfek

[Nemezis]

Elfek

A „Szépek Népe”, ahogyan a keselyűemberek nevezik, ám rajtuk kívül más, humanoid lény is hasonlóképp nevezi őket – az orkok mondjuk tündi-bündinek, ebből is adódik gúnynevük, illetve a törpék a „Kislányok Népe” nevet aggatták rájuk -. Roppant magasan hordják az orrukat, amely az átlagmagasságukat nézve nem is meglepő, szépségük és intelligenciájuk miatt úgy hiszik, hogy ők a teremtés koronái, ám annyira nem beképzeltek, hogy minden más lényt gyűlöljenek. Sőt, alaptermészetük közé tartozik az, hogy minden lénnyel megtalálják a közös hangot, noha a lekezelő magatartásból legtöbbel talán örök haragban maradnak az idők végezetéig. Nincsenek közöttük túlságosan szélsőségek, csupán életszakaszonként mások, mint a többi nép, mivel nekik a fiatal kor, illetve az öregkor között hatalmas szakadék tátong... jobban mondva tizenhat éves koruktól, egészen nyolcvan-kilencven éves korukig testileg megrekednek, és addig nem öregednek olyan fokozatosan, mint például egy ember, és amint betöltötték a nyolcvanat, akkor is csupán egy harminc éves ember kinézetéig öregszenek, tovább nem. Hosszú életük alatt nagyjából bestagnálnak egy átlagsúlyba – ötven-hatvan kg -, ennél több sosem, illetve csupán kiskorúként és csecsemőként lehetnek könnyebbek, ami pedig nem tart olyan sokáig. A tizenötödik és nyolcvanadik életévük között csupán annyi változás észlelhető, hogy egyre magasabbak lesznek, és nagyjából két méterig nőnek, persze, ennél lehetnek alacsonyabbak is, de akkor is minimum százhetven centiméter körüliek szoktak lenni. Hajuk színe a szőke, illetve a fekete árnyalatai között szokott előfordulni. Hajuk mindig selymes, illetve igen sok elf elég hosszúra növeszti meg, azonkívül igen jó öntisztító, így heti egyszeri hajmosás bőven elegendő, hogy azon a héten végig szép, csillogó is maradjon hajzatuk. Szemszínük az elfeknek a kék, zöld, vagy éppen aranysárga spektrumaiban tündököl. Bőrük puha és selymes, mind a nőknél és férfiaknál, és alabástromfehér, vagy csupán világos a bőrük színe. Fülük hosszú és hegyes, és az adott elf hangulatát is tükrözi a füle. Ha lefele konyul, akkor szomorú az elf, ha pedig élesen felfelé ível, akkor zaklatott, vagy izgatott, illetve remeg, ha dühös, vagy éppen felfigyelt valamire.
Társadalmuk egységesnek mondható, mind a természetet, illetve az élet szépségeit dicsőítik, uralkodójuk pedig egy és ugyanaz, még ha néhány elf szabadabban is gondolkozik, ők is tisztelik az aktuális uralkodót. Ügyességük és intelligenciájuk kiváló, mindegyik elf roppant könnyedén sajátíthat el valamiféle mesterséget, harcművészeti, esetleg akrobatikus technikát, vagy éppen könnyedén jegyzi meg a tudományokat, és a varázslatokat. Éppen ezért az elfek nagyszerű polihisztorok lehetnének, de sajnos a legtöbbjük nagyjából egész életét rááldozza egy adott ágra, viszont azon belül kevesen vannak, akik versenyre kelhetnek ellenük! Otthonaikat a természetben rendezik be, amolyan hibrid-városokat alakítanak ki, mely varázslat egyesítenek a fákkal, éppen ezért a legkedvesebb alapanyag, amit felhasználnak, az a fa. Élő fát sosem vágnak ki, hanem vagy keresnek egy kidőlt fát, vagy varázslat útján felgyorsítják a fa természetes növekedését, így a túlnőtt, vagy éppen rossz ágakat levágják, cserébe az elfek gondozzák és védik a fákat. Városaikat függőhidak kötik össze, illetve kisebb-nagyobb teraszokat alakítottak, amikbe vagy még több parkot, vagy éppen pódiumokat alakítanak ki, ahol művészeik, illetve harcművészeik tartanak bemutatókat. Roppant fogékonyak a zenékre, így szabadidejükben dalokat, vagy verseket írnak, ám a poétikán kívül a drámát sem vetik meg, illetve az egyéb művészeti ágakat sem – például szobrászat, festészet -. Irtóznak bárki életének kioltásától, legtöbbször csak lefegyverezni akarják ellenfeleiket, ám komoly háborúk esetén képesek kardot, íjat, vagy egyéb fegyvert rántani, hogy megvédjék magukat, illetve nem esznek semmiféle húst, csupán zöldségeket, gyümölcsöket. Szabadságmániájuk és természetimádatuk nagyon erős, fogságban, vagy természettől elzárva képtelenek lennének élni, ha börtönbe kerülnének, valószínűleg öngyilkosok lennének. Szaporodásuk éppolyan, mint az embereké. Férfi elf elvégzi a dolgát a női elffel, aki kilenc hónap terhesség után világra hozza egy, legfeljebb három csemetéjét. Az elf gyerekek tizenhat éves korukig éppúgy öregednek, mint az emberek, de a korábban taglaltakon kívül még egy valamiben eltérnek. Igen korán megkomolyodnak, illetve teljesen kifejlődik jellemük, tizenkét évesen már egy „felnőtt” elfnek számít.