Post by Dermaglen on Aug 15, 2008 16:56:40 GMT 2
A Szultánság lakosai fõleg emberek, azonban kisebb számban elõfordulnak elfek, törpék, orkok, óriások, és még tucatnyi más faj. A Szultánság fõ összetartó támasza az iszlámban való hit. Azonban a legendákkal ellentétben az iszlámvallást követõk nagy része békésen fordul a többi vallás irányába. Elfogadják a napisten kultuszát, a letoizmust, békésen megférnek a kereszténység és még több másik mellett. Bár szent könyvük szerint erõszakkal kell terjeszteni a hitet, a legnagyobb részük mégis békés ember. A sivatagban található Mohamed városából irányítják a hozzájuk tartozó területeket. A gazdaságuk virágzik, és nap mint nap tevekaravánok indulnak útjukra, hogy felderítsék az ismeretlen és kereskedjenek a szomszédos népekkel.
Igaz ugyan, hogy megtûrik a másmilyen vallású népeket, azonban tõlük magasabb adót, úgynevezett vallás-adót szednek. Éppen ezért érdeke a szultánnak, hogy az idegen közül minél kevesebben térjenek át az iszlámra. Azonban létezik egy kisebb radikális csoport is, amely másmilyen vallású utazókra támad, és megöli õket. Nem ritkán fényes nappal, az utca közepén fejezik le áldozatukat egy késsel.
Az arabok gazdagságát azonban sokan megirigyelték, és véres háborúkat indítottak ellenük. Többek között a katolikus keresztények sem kegyelmeztek nekik, és már két keresztes hadjáratot vezettek. Az elsõ el is érte Mohamed várost, és hosszas ostrom után az arabokat a belsõ várba szorították vissza. Azonban elfogyott a támadó sereg minden tartaléka, így némi fosztogatás után otthagyták a várost.
A Mennyei Szultánság vezetõje, mint neve is elárulja a szultán, aki teljhatalommal rendelkezik az összes terület felett. Birodalmának minden egyes négyzetcentimétere az õ tulajdona. Ha földjeit hûséges szpáhiinak is adja, az csak idõleges, és a földterületet bármikor elcserélheti, vagy elveheti katonájától. A szultán, amennyiben elégedetlen valamely vezetõjével, bármikor elküldheti a selyemzsinórt neki, ami a vezetõ evilági pályafutásának fájdalmas végét jelenti.
A szultán tartományait, és katonáit a pasák irányítják, akiknek egy baklövés is elég ahhoz, hogy a selyemzsinór rossz oldalán találják magukat. A pasák közül kiemelkedik a nagyvezér, aki a szultán helyettesének is tekinthetõ. A hadsereg lovas katonái a szpáhik, akik szolgálataikért egy földdarabot kapnak. Hogy erre a területre mik is vonatkoznak, fentebb olvasható. A hadsereg gerincét a bátor janicsár katonák teszik ki, akik a végsõkig harcolnak. 3-4 éves korukban szakítják el õket a családjuktól, és ekkor kerülnek janicsár neveldékbe. Azonban náluk is van fanatikusabb katona. Nem mások, mint a Dzsihád katonák, akik az apró, ám befolyásos radikális rétegbõl kerülnek ki.
A társadalom elég érdekes felépítésû, általában a Korán határozza meg mi a bûn, és hogyan kell büntetni. Így az egyházi és világi bíróság nincs különválasztva. A nõ csadorba öltözve járnak, és a férfiak korlátlan uraik családjuknak. Amennyiben rászorulnak, saját gyereküket is eladhatják rabszolgának.
A Szultnáság védnöksége, vagy inkább fennhatósága alatt lévõ falvak sötét bõrû lakosai remek íjászok. Valószínûleg a sivatag ritkás élõvilágának levadászása közben szereztek megfelelõ tapasztalatot. A Szultánság stratégiája már kétszer bevállt a betoalkodók ellen. Ennek lényege az,hogy a sötétbõrû lakosok elbújnak az oázisokban, és folyamatos rajtaütéseikkel az õrületbe kergetik az ellenséges parancsnokokat és jelentõsen demoralizálják a katonákat. Az sem ritka,hogy a forrás vízét különféle lassan vagy gyorsan ható mérgekkel szennyezik be.
A Szultánság hadseregének egy katonája. A katonák általánosságban hasonló egyenruhát viselnek, fegyverzetük azonban változik. Vannak lándzsásaik, kardforgatóik és persze íjászaik is. A Szultáni Hadsereg az elsõ akadály,amit a támadókknak le kell gyõzniük. Habár az elsõ akadály,mégis nagyon könyörtelenek, és a gyõzelem ellenük, általában felér egy vereséggel. A Szûz Mária Lovagrend elõzõ Nagymesterének, Godwyn-nak a szavai így hangoztak velük kapcsolatban: "Ha még egyszer gyõzünk a pogányok felett, nem marad több katonánk a hadjárathoz".
A Szultáni Testõrség a legelitebb katonák katonák gyûjtõhelye. Aki ide kerül, az legalább egy csatát túlélt, de néha többet is. Mielõtt felügyelhetik a Palota és egész Mohamed biztonságát, még egy külön kiképzésen is túlesnek. A Testõrség tagjai nem viselnek semmilyen páncélt, így gyors mozgásúak. Erre fõleg a város biztonságának fenntartásához, illetve a merénylõk gyors ártalmatlanításához van szükség.
A híres arab mágusok egyike. Ezek az emberek nem csak különféle varázslatokat használnak, hanem nagy világjárók is, így igen tanultak. Sokan közülük orvosként is dolgoznak, és faluról falura, vidékrõl vidékre járva segítenek a rászorulókon. Miután többéves utaikról hazatérnek, igazi hõsként kezelik õket, és általában a Szultán is megajándékozza õket valamilyen ranggal. Néhányan akár a hadseregbe is bekerülnek, mint hadi mágus, akiknek az ellenséges sereg különféle pusztítása a feledatuk. Nagyon megbecsült tagjai a Szultánságnak, néhányuk hírneve még egészen messzi tájakra is eljut.
Habár a Szultánság közrendû nõinek egész testüket elfedõ csadorban kell járnia, a nemeskisasszonyokra, és a szultáni udvar jókedvéért felelõ táncosokra ez nem vonatkozik. Nekik minél inkább láthatóan kell hagyniuk a testüket, persze a jóízlés határán belül. A nemeskisasszonyok azért tezsik ezt így,mivel minél hamrabb férjet óhajtanak találni. A nõk helyzete nagyon egyedi a Mennyei Szultánságban. Igaz, hogy a nõket alsóbbrendûnek tekintik, mégis sokszor a nõk irányítják az egész országot. Volt már arra is példa, hogy egy Szultán lépéseit a szeretõje tervelte ki, és így egy nõ irányított.
Igaz ugyan, hogy megtûrik a másmilyen vallású népeket, azonban tõlük magasabb adót, úgynevezett vallás-adót szednek. Éppen ezért érdeke a szultánnak, hogy az idegen közül minél kevesebben térjenek át az iszlámra. Azonban létezik egy kisebb radikális csoport is, amely másmilyen vallású utazókra támad, és megöli õket. Nem ritkán fényes nappal, az utca közepén fejezik le áldozatukat egy késsel.
Az arabok gazdagságát azonban sokan megirigyelték, és véres háborúkat indítottak ellenük. Többek között a katolikus keresztények sem kegyelmeztek nekik, és már két keresztes hadjáratot vezettek. Az elsõ el is érte Mohamed várost, és hosszas ostrom után az arabokat a belsõ várba szorították vissza. Azonban elfogyott a támadó sereg minden tartaléka, így némi fosztogatás után otthagyták a várost.
A Mennyei Szultánság vezetõje, mint neve is elárulja a szultán, aki teljhatalommal rendelkezik az összes terület felett. Birodalmának minden egyes négyzetcentimétere az õ tulajdona. Ha földjeit hûséges szpáhiinak is adja, az csak idõleges, és a földterületet bármikor elcserélheti, vagy elveheti katonájától. A szultán, amennyiben elégedetlen valamely vezetõjével, bármikor elküldheti a selyemzsinórt neki, ami a vezetõ evilági pályafutásának fájdalmas végét jelenti.
A szultán tartományait, és katonáit a pasák irányítják, akiknek egy baklövés is elég ahhoz, hogy a selyemzsinór rossz oldalán találják magukat. A pasák közül kiemelkedik a nagyvezér, aki a szultán helyettesének is tekinthetõ. A hadsereg lovas katonái a szpáhik, akik szolgálataikért egy földdarabot kapnak. Hogy erre a területre mik is vonatkoznak, fentebb olvasható. A hadsereg gerincét a bátor janicsár katonák teszik ki, akik a végsõkig harcolnak. 3-4 éves korukban szakítják el õket a családjuktól, és ekkor kerülnek janicsár neveldékbe. Azonban náluk is van fanatikusabb katona. Nem mások, mint a Dzsihád katonák, akik az apró, ám befolyásos radikális rétegbõl kerülnek ki.
A társadalom elég érdekes felépítésû, általában a Korán határozza meg mi a bûn, és hogyan kell büntetni. Így az egyházi és világi bíróság nincs különválasztva. A nõ csadorba öltözve járnak, és a férfiak korlátlan uraik családjuknak. Amennyiben rászorulnak, saját gyereküket is eladhatják rabszolgának.
A Szultnáság védnöksége, vagy inkább fennhatósága alatt lévõ falvak sötét bõrû lakosai remek íjászok. Valószínûleg a sivatag ritkás élõvilágának levadászása közben szereztek megfelelõ tapasztalatot. A Szultánság stratégiája már kétszer bevállt a betoalkodók ellen. Ennek lényege az,hogy a sötétbõrû lakosok elbújnak az oázisokban, és folyamatos rajtaütéseikkel az õrületbe kergetik az ellenséges parancsnokokat és jelentõsen demoralizálják a katonákat. Az sem ritka,hogy a forrás vízét különféle lassan vagy gyorsan ható mérgekkel szennyezik be.
A Szultánság hadseregének egy katonája. A katonák általánosságban hasonló egyenruhát viselnek, fegyverzetük azonban változik. Vannak lándzsásaik, kardforgatóik és persze íjászaik is. A Szultáni Hadsereg az elsõ akadály,amit a támadókknak le kell gyõzniük. Habár az elsõ akadály,mégis nagyon könyörtelenek, és a gyõzelem ellenük, általában felér egy vereséggel. A Szûz Mária Lovagrend elõzõ Nagymesterének, Godwyn-nak a szavai így hangoztak velük kapcsolatban: "Ha még egyszer gyõzünk a pogányok felett, nem marad több katonánk a hadjárathoz".
A Szultáni Testõrség a legelitebb katonák katonák gyûjtõhelye. Aki ide kerül, az legalább egy csatát túlélt, de néha többet is. Mielõtt felügyelhetik a Palota és egész Mohamed biztonságát, még egy külön kiképzésen is túlesnek. A Testõrség tagjai nem viselnek semmilyen páncélt, így gyors mozgásúak. Erre fõleg a város biztonságának fenntartásához, illetve a merénylõk gyors ártalmatlanításához van szükség.
A híres arab mágusok egyike. Ezek az emberek nem csak különféle varázslatokat használnak, hanem nagy világjárók is, így igen tanultak. Sokan közülük orvosként is dolgoznak, és faluról falura, vidékrõl vidékre járva segítenek a rászorulókon. Miután többéves utaikról hazatérnek, igazi hõsként kezelik õket, és általában a Szultán is megajándékozza õket valamilyen ranggal. Néhányan akár a hadseregbe is bekerülnek, mint hadi mágus, akiknek az ellenséges sereg különféle pusztítása a feledatuk. Nagyon megbecsült tagjai a Szultánságnak, néhányuk hírneve még egészen messzi tájakra is eljut.
Habár a Szultánság közrendû nõinek egész testüket elfedõ csadorban kell járnia, a nemeskisasszonyokra, és a szultáni udvar jókedvéért felelõ táncosokra ez nem vonatkozik. Nekik minél inkább láthatóan kell hagyniuk a testüket, persze a jóízlés határán belül. A nemeskisasszonyok azért tezsik ezt így,mivel minél hamrabb férjet óhajtanak találni. A nõk helyzete nagyon egyedi a Mennyei Szultánságban. Igaz, hogy a nõket alsóbbrendûnek tekintik, mégis sokszor a nõk irányítják az egész országot. Volt már arra is példa, hogy egy Szultán lépéseit a szeretõje tervelte ki, és így egy nõ irányított.
