Post by Nemezis on Aug 15, 2008 19:38:17 GMT 2
Szűz Mária Lovagrend
Maga a lovagrend csakis emberekből tevődik össze, mivel a hitük kimondja, hogy a nem emberi kreatúrák a sátán szülöttei, kiirtásuk pedig szentséges feladat! A kereszténység egy kicsavart, saját szájuk íze szerint formált tanításaiból tevődött össze, ilyen például az, hogy ölni bűn, de sátán szolgáját „megtisztítani” kötelesség... A Szűz Mária Lovagrend így összesítve egy, a Szent Inkvizíciónak egy mellékága, noha az idők során egy külön szervezetté vált, bár ugyanazt a hitet szolgálják, de patrónusként nem magára az Istenre tekintenek, hanem Szűz Máriára, az „Istennek anyjára”. Magát a szent szüzet sem úgy képzelik el, ahogy az eredeti tanok szólnak... Szűz Mária hitük szerint közel két méteres, két élű pengéjével irtotta a démonokat, miközben arcáról sütött le az anyai szeretet, noha nyakig ellenfelei vérétől csöpögött. A rend férfitagjainak ez az ideális nőalak, a nőknek pedig a példakép. E elképzelés szerint a nők a férfiak mellett közel ugyanolyan bánásmódban részesülnek, bajtársként, sőt, testvérként tekintenek egymásra. Amikor a Szent Inkvizíció kihirdette a Mennyei Szultánság elleni hadjáratokat, akkor mindkétszer örömmel vetették bele magukat a Szűz Mária Lovagrend tagjaik a csatába, olykor összlétszámuk háromnegyedét mozgósították ilyenkor. Ameddig a kapzsi paplovagok a vagyonra áhítoztak, e tagok az eretnekek megtisztítására vágyakoztak, a vér látványára... sokan ezért is tekintenek gyanakvóan egy-egy rend tagra, sosem lehet tudni, hogy mikor melyikük gőzöl be, és rendez vérfürdőt a főtéren. Ám tetteiket a Pápa mindig semmissé teszi, kegyelembe részesülnek, olykor még dicséretben is részesíti az őrült gyilkosokat, amiért vakbuzgóságból öltek le egy „eretneket”. A Szűz Mária Lovagrendet sosem fogadják örömmel, ugyan tisztelettel tekintenek rájuk, és nem utolsó sorban, félve, de a rend tagjai sem törekedtek arra sosem, hogy elfogadják mások is életszemléletüket. Tagokat viszont felettébb könnyen verbuválnak... egyszerűen kimennek a paraszti viskókba, majd kiválogatják a hat-hét év körüli ifjakat, és azokat elviszik erődjeikben, ahol kezdetét is veszi a kiképzés. Először csak olyan tanokkal tömik tele az ifjúság fejét, amivel könnyedén elnyerhetik a bizalmukat, ám amint eléggé felkeltették az ifjak figyelmét, máris kezdetét veszi az emberpróbáló felkészítés... olykor e fiatalok egy része belehal már magába a felkészítésbe. Ugyan a tagok között nincsen akkora különbség, de rétegekre különölnek, úgymond specializálódnak. A renden belül a szent fegyver a kard, illetve az ahhoz hasonló pengék. Egyrészt azért, mert magát Szűz Máriát is egy ilyennel ábrázolják, talpig vértben, másrészről él a renden belül egy rege, miszerint minden kardban egy szellem lakozik, mely akkor költözik belé, mikor a kovács elkészíti, és akkor távozik, amint eltörik. Így rettenetesen nagy tiszteletlenségnek veszik azt, ha valaki engedély nélkül a kard tulajdonosának a pengéjéhez érjen puszta kézzel, a bűnösök büntetése ilyenkor mindenképp halál, lehet bármilyen nemű, korú...
A Lovagrend által elképzelt Szűz Mária, akció közben. A hívek szobrain, festményein általában így szokott tetszelegni.
A Lovagrend gerincét képező Címeresek az egyetlenek, akik egyelőre mind harcban, lopakodásban és varázslásban megkapják az alapkiképzést, így ők, ugyan nem szabad akaratukból, de egyszer belekerülnek a rend egyik célirányosabban képezett rétegjében. E elrendezéseket a Nagymester szokta kiválasztani, így több írnokkal is lejegyezteti az adott Címeres pályafutását, illetve azt, hogy miben a legjobb, majd amint elérkezett a sorsdöntő pillanat, akkor fogja kiadni az új rangot. A Címeres nevet onnan kapták, hogy páncélzatukon a rend nyílhegyekben végződő keresztje mellett az aktuális Nagymester családi címerét viselik a köpenyükön, vagy övükön. Csak úgy, mint a rend minden egyes tagja, a kardozási technikájukat csiszolják, illetve a nem rég említett köpeny alatt egy, a férfiaknál egész testet fedő lemezvértet viselnek, míg a nők csak félvértezetet hordanak, azaz csak a felső testüket fedi be a páncélzat.
Ha a Címeres a mágiákban jeleskedik inkább, mintsem a puszta erejével, vagy ügyességével, akkor a Nagymester ezeket a tagokat a rend mágusaihoz, a Tisztítótűz csoportjához sorolja. Nevüket onnan kapták, hogy a rend sorai között félelmetesen nagy viharokat és tűzörvényeket idéz meg, ezzel elpusztítva a Lovagrend minden egyes ellenségét. Persze, nagyon mobilisnek kell lenniük, így csak egy magas gallérú kabátot viselnek, a férfiak ezalatt csak nadrágot, illetve kesztyűt és csizmát, míg a nők egyrészes tunikát, aminek szoknya része igen hosszú, ám így kompenzálja azt, hogy az ő kabátjuk csak a derekukig ér. Természetesen a Szűz Mária Lovagrend egyik tagja sem lehet teljes fizikai fegyver nélkül, noha az átlagos kardnál jóval kisebb, könnyen elrejthető tőrkardot hordanak maguknál, amit ugyan csak akkor használnak, amikor ellenségük túl közel került hozzájuk, vagy ha orvul támadnak rájuk.
Amik nem látszanak... a két fajta tőrkard, amit a Tisztítótűz csoport tagjai viselhetnek.
Ám azon Címeresek, akik inkább védfalként állták csatákkor az eretnekek útját, felfogva minden sérülést, azokat a bölcs Nagymester a számukra legjobb rendbe tömöríti, méghozzá a Keresztesek közé, nevüket a páncélzatukba vert, illetve köpönyegükbe hímzett keresztről kapták. A Keresztesek nagyban hasonlítanak a Keresztes Lovagokhoz, mindössze annyiban különböznek, hogy a férfiak sokkalta nagyobb páncélt hordanak, és egy jókora pajzsot, mellyel másokat képesek megvédeni, illetve a nagyobb csapásokat is képesek felfogni vele és természetesen az egykezes, lovagi karddal vágnak az ellenség húsába. A nők viszont sokkalta kisebb páncélzatot hordanak, illetve nem viselnek pajzsot, ám ők amolyan keveréket képviselnek a varázslók és az ügyes tolvajok között, így amellett, hogy sok védőaurával rendelkeznek, mellyel ugyanúgy tudják önmagukat megvédeni, mint társaikat, illetve boszorkányos ügyességgel mozognak az ellenség sorai között, levágva mindenkit kétkezes pallosukkal. A férfi Keresztesek viszont nem rohannak nyomban az ellenségnek, ám szintén az elsős sorokban vonulnak, nyomban útját állva az előretörőknek. Az ő feladatuk egyszerű... megvédeni a a mögöttük lévő varázslókat és utat törni a Címereseknek, akik a legyengített és szétzihált ellenséget már könnyebben fel tudják aprítani.
Természetesen azok a Címeresek sem maradnak hoppon, akik se nem emberfeletti állóképességgel vannak megáldva, se nem fejlett mágikus erőkkel... ám ügyességük viszont páratlan, azokat a Nagymester egyenesen az Árnylovagok sorai közé küldi. A Tisztítótűz csoportjához hasonlóan nem viselnek páncélt, csupán egy testhez simuló, fekete nadrágot és ezüstfehér felsőt hordanak, vagy olykor csupán egy nadrágot – ez utóbbit inkább csak a férfiak -. Fejükön vagy fejpánt szokott lenni, esetleg egy fehér, állatfejet formázó maszk, arcukat általában egy sállal szokták eltakarni, vagy ha nem hordanak állatfejes maszkot, akkor egy maszkkal
. A tagok férfi tagjai szintén nagy erővel rendelkeznek, általában testüknél jóval nagyobb kardokat forgatnak, mellyel akár egy lovast is kettévághatnak lovával együtt, noha ez csöppet sem von le ügyességi teljesítményükből, ugyanolyan akrobatikusan ugrálnak és vagdalkoznak, mint női társaik, akik csupán egy enyhén ívelt, vékony pengéjű karddal vannak felfegyverkezve. Ügyességüket és gyors reakció idejű támadásaikkal kiváló bérgyilkosok, illetve őket szokták még akkor is bevetni, ha az ellenség felmentőseregét, vagy éppen menekültjeit kelljen levágni, lehetőleg minél gyorsabban. Az Árnylovagok mindemellett képesek egyszerű mágikus trükköket is bevetni, mint például az álcázás, és képesek „feltapadni” minden felületre, így könnyedén szaladnak fel a fára anélkül, hogy kapaszkodtak volna a kezükkel, de ugyanilyen könnyedén képesek megállni a víz tetején.
Azon szerencsés Címeresek, akik mind ügyességben, erőben, állóképességben a legjobbat nyújtják, azokat abban a kegyben részesíti a Nagymester, hogy besorozza a rend egyik legerősebb tagjai közé, a Fekete Lovagokhoz. Nevüket az éj fekete páncélzatukról és köpenyükről kapták, illetve azon tetteik miatt, amit a Nagymester, és nem utolsósorban, saját szórakozásuk miatt követtek el. A férfiak hatalmas, zörgő páncélzatba öltöznek, melyen koponya minták és tüskék meredeznek, ez utóbbiak olykor kész fegyverként is felfoghatóak. Általában fejükre hatalmas, szarvas sisakot húznak, melynek rostély kereszt alakja az, ami némi „szentséget” sugall... Fegyverük egy másfél kezes kard, melynek markolatán szintén koponya díszeleg a szarv alakú keresztvassal, a pengén pedig mágikus rúnák vannak, mellyel a kardot erősítették meg különféle varázslatokkal. A nők ugyan sokkal sejtelmesebben öltöznek, egész testüket fedő, fekete köpenybe, melynek csuklyája szintén fejüket takarja. Azon kívül egy, az Árnylovagokhoz hasonló, állatfej mintás maszkot viselnek, illetve hátukon egy hatalmas pallos van, széles keresztvassal, amely olyan, mintha Jézus keresztje volna... a rend tagjai sokszor hangoztatják, hogy „Jézusért állunk bosszút”. Köpenyük alatt egy éj fekete, teljes testüket fedő lemezpáncélzat hordanak, ám nem páncélkesztyűt és vasalt acélcsizmát, hanem finom, selyemből készült kesztyűt, illetve fekete bőrcsizmát hordanak. A Fekete Lovagok a Nagymester személyes testőrsége, illetve végrehajtói, ha egy, a fennhatóságuk alatt lévő városban eretnekség üti fel a fejét, akkor ők ott teremnek, és levágják a hitetleneket, ami olykor az egész város likvidálásával végződik. Kegyetlenek, ők még a rend többi tagjánál is jobban szeretik a vérrontást, noha ők azok, akik a legtöbbször szokták produkálni az értelmetlen erőszakokat, egyedül csak rendtársaikra nem emelnek kezet, csak ha nincsen nyomós okuk rá.
Végezetül a rend vezetőjéről és a jelenleg Nagymester szerepében tetszelgő alakról ejtek egy pár szót. Maga ez a rang egyenlő a Szent Inkvizíció bíborosi rangjával, noha a Nagymester sokkal közelebb helyezkedik el a pápához, mint bármely más bíborosa, mondhatni a Lovagrend mestere lenne a Pápa és patrónusának jobb keze, illetve a közös isten bal keze, tehát a Pápa után ő foglal el helyett az istenség mellett. A Nagymester általában a Fekete Lovagok közül szokott kikerülni, ám a mostani, név szerint Claude Frollo, a Tisztítótűz csoportból került ki. A történet egyszerű... az akkori Nagymester kezdett meginogni a Pápába vetett hitében, és titokban az Igazi Keresztény Testvériséghez akart volna csatlakozni, ám Frollo átlátta mindezt, azonnal jelentett a Legfőbb Bíborosnak, akinek haragja lesújtott a Nagymesterre, így Claude Frollo vehette át a megüresedett posztot, és természetesen hűen szolgálja Szűz Máriát, Cornello atyát és az Istent, ám titokban nagy dolgokat tervez... hatalmát mindenképp kiakarja terjeszteni Új-Rómára, és minden, a Szent Inkvizíció által fenntartott városra, egyszóval, ő akar lenni egyszerre a Nagymester és a Legfőbb Bíboros is! Terveit viszont nagy gonddal őrizgeti, óvatosan teszi meg lépéseit, és természetesen folyton a Pápa kedvében jár, bár az számára egyszerű... egyszerűen csak ölnie kell az eretnekeket, abban pedig igazán profi, mindig részt vesz a máglyahalálra ítéltek kivégzésén, és olykor nem fél bemocskolni a kezét, így továbbra is magánál tartja régi kardját, ami nem szokott jellemző lenni a Nagymesterekre. Bár Frollo is inkább kimarad a túlzott vérrontásokból, de mágiája miatt igen hasznos tud lenni.
Frollo Nagymester alkalmi ruházatában, illetve akció közben
. Gondolom sokaknak ismerős//és remélem nem kapnak el a licenszesek 
//
Maga a lovagrend csakis emberekből tevődik össze, mivel a hitük kimondja, hogy a nem emberi kreatúrák a sátán szülöttei, kiirtásuk pedig szentséges feladat! A kereszténység egy kicsavart, saját szájuk íze szerint formált tanításaiból tevődött össze, ilyen például az, hogy ölni bűn, de sátán szolgáját „megtisztítani” kötelesség... A Szűz Mária Lovagrend így összesítve egy, a Szent Inkvizíciónak egy mellékága, noha az idők során egy külön szervezetté vált, bár ugyanazt a hitet szolgálják, de patrónusként nem magára az Istenre tekintenek, hanem Szűz Máriára, az „Istennek anyjára”. Magát a szent szüzet sem úgy képzelik el, ahogy az eredeti tanok szólnak... Szűz Mária hitük szerint közel két méteres, két élű pengéjével irtotta a démonokat, miközben arcáról sütött le az anyai szeretet, noha nyakig ellenfelei vérétől csöpögött. A rend férfitagjainak ez az ideális nőalak, a nőknek pedig a példakép. E elképzelés szerint a nők a férfiak mellett közel ugyanolyan bánásmódban részesülnek, bajtársként, sőt, testvérként tekintenek egymásra. Amikor a Szent Inkvizíció kihirdette a Mennyei Szultánság elleni hadjáratokat, akkor mindkétszer örömmel vetették bele magukat a Szűz Mária Lovagrend tagjaik a csatába, olykor összlétszámuk háromnegyedét mozgósították ilyenkor. Ameddig a kapzsi paplovagok a vagyonra áhítoztak, e tagok az eretnekek megtisztítására vágyakoztak, a vér látványára... sokan ezért is tekintenek gyanakvóan egy-egy rend tagra, sosem lehet tudni, hogy mikor melyikük gőzöl be, és rendez vérfürdőt a főtéren. Ám tetteiket a Pápa mindig semmissé teszi, kegyelembe részesülnek, olykor még dicséretben is részesíti az őrült gyilkosokat, amiért vakbuzgóságból öltek le egy „eretneket”. A Szűz Mária Lovagrendet sosem fogadják örömmel, ugyan tisztelettel tekintenek rájuk, és nem utolsó sorban, félve, de a rend tagjai sem törekedtek arra sosem, hogy elfogadják mások is életszemléletüket. Tagokat viszont felettébb könnyen verbuválnak... egyszerűen kimennek a paraszti viskókba, majd kiválogatják a hat-hét év körüli ifjakat, és azokat elviszik erődjeikben, ahol kezdetét is veszi a kiképzés. Először csak olyan tanokkal tömik tele az ifjúság fejét, amivel könnyedén elnyerhetik a bizalmukat, ám amint eléggé felkeltették az ifjak figyelmét, máris kezdetét veszi az emberpróbáló felkészítés... olykor e fiatalok egy része belehal már magába a felkészítésbe. Ugyan a tagok között nincsen akkora különbség, de rétegekre különölnek, úgymond specializálódnak. A renden belül a szent fegyver a kard, illetve az ahhoz hasonló pengék. Egyrészt azért, mert magát Szűz Máriát is egy ilyennel ábrázolják, talpig vértben, másrészről él a renden belül egy rege, miszerint minden kardban egy szellem lakozik, mely akkor költözik belé, mikor a kovács elkészíti, és akkor távozik, amint eltörik. Így rettenetesen nagy tiszteletlenségnek veszik azt, ha valaki engedély nélkül a kard tulajdonosának a pengéjéhez érjen puszta kézzel, a bűnösök büntetése ilyenkor mindenképp halál, lehet bármilyen nemű, korú...
A Lovagrend által elképzelt Szűz Mária, akció közben. A hívek szobrain, festményein általában így szokott tetszelegni.
A Lovagrend gerincét képező Címeresek az egyetlenek, akik egyelőre mind harcban, lopakodásban és varázslásban megkapják az alapkiképzést, így ők, ugyan nem szabad akaratukból, de egyszer belekerülnek a rend egyik célirányosabban képezett rétegjében. E elrendezéseket a Nagymester szokta kiválasztani, így több írnokkal is lejegyezteti az adott Címeres pályafutását, illetve azt, hogy miben a legjobb, majd amint elérkezett a sorsdöntő pillanat, akkor fogja kiadni az új rangot. A Címeres nevet onnan kapták, hogy páncélzatukon a rend nyílhegyekben végződő keresztje mellett az aktuális Nagymester családi címerét viselik a köpenyükön, vagy övükön. Csak úgy, mint a rend minden egyes tagja, a kardozási technikájukat csiszolják, illetve a nem rég említett köpeny alatt egy, a férfiaknál egész testet fedő lemezvértet viselnek, míg a nők csak félvértezetet hordanak, azaz csak a felső testüket fedi be a páncélzat.
Ha a Címeres a mágiákban jeleskedik inkább, mintsem a puszta erejével, vagy ügyességével, akkor a Nagymester ezeket a tagokat a rend mágusaihoz, a Tisztítótűz csoportjához sorolja. Nevüket onnan kapták, hogy a rend sorai között félelmetesen nagy viharokat és tűzörvényeket idéz meg, ezzel elpusztítva a Lovagrend minden egyes ellenségét. Persze, nagyon mobilisnek kell lenniük, így csak egy magas gallérú kabátot viselnek, a férfiak ezalatt csak nadrágot, illetve kesztyűt és csizmát, míg a nők egyrészes tunikát, aminek szoknya része igen hosszú, ám így kompenzálja azt, hogy az ő kabátjuk csak a derekukig ér. Természetesen a Szűz Mária Lovagrend egyik tagja sem lehet teljes fizikai fegyver nélkül, noha az átlagos kardnál jóval kisebb, könnyen elrejthető tőrkardot hordanak maguknál, amit ugyan csak akkor használnak, amikor ellenségük túl közel került hozzájuk, vagy ha orvul támadnak rájuk.
Amik nem látszanak... a két fajta tőrkard, amit a Tisztítótűz csoport tagjai viselhetnek.
Ám azon Címeresek, akik inkább védfalként állták csatákkor az eretnekek útját, felfogva minden sérülést, azokat a bölcs Nagymester a számukra legjobb rendbe tömöríti, méghozzá a Keresztesek közé, nevüket a páncélzatukba vert, illetve köpönyegükbe hímzett keresztről kapták. A Keresztesek nagyban hasonlítanak a Keresztes Lovagokhoz, mindössze annyiban különböznek, hogy a férfiak sokkalta nagyobb páncélt hordanak, és egy jókora pajzsot, mellyel másokat képesek megvédeni, illetve a nagyobb csapásokat is képesek felfogni vele és természetesen az egykezes, lovagi karddal vágnak az ellenség húsába. A nők viszont sokkalta kisebb páncélzatot hordanak, illetve nem viselnek pajzsot, ám ők amolyan keveréket képviselnek a varázslók és az ügyes tolvajok között, így amellett, hogy sok védőaurával rendelkeznek, mellyel ugyanúgy tudják önmagukat megvédeni, mint társaikat, illetve boszorkányos ügyességgel mozognak az ellenség sorai között, levágva mindenkit kétkezes pallosukkal. A férfi Keresztesek viszont nem rohannak nyomban az ellenségnek, ám szintén az elsős sorokban vonulnak, nyomban útját állva az előretörőknek. Az ő feladatuk egyszerű... megvédeni a a mögöttük lévő varázslókat és utat törni a Címereseknek, akik a legyengített és szétzihált ellenséget már könnyebben fel tudják aprítani.
Természetesen azok a Címeresek sem maradnak hoppon, akik se nem emberfeletti állóképességgel vannak megáldva, se nem fejlett mágikus erőkkel... ám ügyességük viszont páratlan, azokat a Nagymester egyenesen az Árnylovagok sorai közé küldi. A Tisztítótűz csoportjához hasonlóan nem viselnek páncélt, csupán egy testhez simuló, fekete nadrágot és ezüstfehér felsőt hordanak, vagy olykor csupán egy nadrágot – ez utóbbit inkább csak a férfiak -. Fejükön vagy fejpánt szokott lenni, esetleg egy fehér, állatfejet formázó maszk, arcukat általában egy sállal szokták eltakarni, vagy ha nem hordanak állatfejes maszkot, akkor egy maszkkal
. A tagok férfi tagjai szintén nagy erővel rendelkeznek, általában testüknél jóval nagyobb kardokat forgatnak, mellyel akár egy lovast is kettévághatnak lovával együtt, noha ez csöppet sem von le ügyességi teljesítményükből, ugyanolyan akrobatikusan ugrálnak és vagdalkoznak, mint női társaik, akik csupán egy enyhén ívelt, vékony pengéjű karddal vannak felfegyverkezve. Ügyességüket és gyors reakció idejű támadásaikkal kiváló bérgyilkosok, illetve őket szokták még akkor is bevetni, ha az ellenség felmentőseregét, vagy éppen menekültjeit kelljen levágni, lehetőleg minél gyorsabban. Az Árnylovagok mindemellett képesek egyszerű mágikus trükköket is bevetni, mint például az álcázás, és képesek „feltapadni” minden felületre, így könnyedén szaladnak fel a fára anélkül, hogy kapaszkodtak volna a kezükkel, de ugyanilyen könnyedén képesek megállni a víz tetején.Azon szerencsés Címeresek, akik mind ügyességben, erőben, állóképességben a legjobbat nyújtják, azokat abban a kegyben részesíti a Nagymester, hogy besorozza a rend egyik legerősebb tagjai közé, a Fekete Lovagokhoz. Nevüket az éj fekete páncélzatukról és köpenyükről kapták, illetve azon tetteik miatt, amit a Nagymester, és nem utolsósorban, saját szórakozásuk miatt követtek el. A férfiak hatalmas, zörgő páncélzatba öltöznek, melyen koponya minták és tüskék meredeznek, ez utóbbiak olykor kész fegyverként is felfoghatóak. Általában fejükre hatalmas, szarvas sisakot húznak, melynek rostély kereszt alakja az, ami némi „szentséget” sugall... Fegyverük egy másfél kezes kard, melynek markolatán szintén koponya díszeleg a szarv alakú keresztvassal, a pengén pedig mágikus rúnák vannak, mellyel a kardot erősítették meg különféle varázslatokkal. A nők ugyan sokkal sejtelmesebben öltöznek, egész testüket fedő, fekete köpenybe, melynek csuklyája szintén fejüket takarja. Azon kívül egy, az Árnylovagokhoz hasonló, állatfej mintás maszkot viselnek, illetve hátukon egy hatalmas pallos van, széles keresztvassal, amely olyan, mintha Jézus keresztje volna... a rend tagjai sokszor hangoztatják, hogy „Jézusért állunk bosszút”. Köpenyük alatt egy éj fekete, teljes testüket fedő lemezpáncélzat hordanak, ám nem páncélkesztyűt és vasalt acélcsizmát, hanem finom, selyemből készült kesztyűt, illetve fekete bőrcsizmát hordanak. A Fekete Lovagok a Nagymester személyes testőrsége, illetve végrehajtói, ha egy, a fennhatóságuk alatt lévő városban eretnekség üti fel a fejét, akkor ők ott teremnek, és levágják a hitetleneket, ami olykor az egész város likvidálásával végződik. Kegyetlenek, ők még a rend többi tagjánál is jobban szeretik a vérrontást, noha ők azok, akik a legtöbbször szokták produkálni az értelmetlen erőszakokat, egyedül csak rendtársaikra nem emelnek kezet, csak ha nincsen nyomós okuk rá.
Végezetül a rend vezetőjéről és a jelenleg Nagymester szerepében tetszelgő alakról ejtek egy pár szót. Maga ez a rang egyenlő a Szent Inkvizíció bíborosi rangjával, noha a Nagymester sokkal közelebb helyezkedik el a pápához, mint bármely más bíborosa, mondhatni a Lovagrend mestere lenne a Pápa és patrónusának jobb keze, illetve a közös isten bal keze, tehát a Pápa után ő foglal el helyett az istenség mellett. A Nagymester általában a Fekete Lovagok közül szokott kikerülni, ám a mostani, név szerint Claude Frollo, a Tisztítótűz csoportból került ki. A történet egyszerű... az akkori Nagymester kezdett meginogni a Pápába vetett hitében, és titokban az Igazi Keresztény Testvériséghez akart volna csatlakozni, ám Frollo átlátta mindezt, azonnal jelentett a Legfőbb Bíborosnak, akinek haragja lesújtott a Nagymesterre, így Claude Frollo vehette át a megüresedett posztot, és természetesen hűen szolgálja Szűz Máriát, Cornello atyát és az Istent, ám titokban nagy dolgokat tervez... hatalmát mindenképp kiakarja terjeszteni Új-Rómára, és minden, a Szent Inkvizíció által fenntartott városra, egyszóval, ő akar lenni egyszerre a Nagymester és a Legfőbb Bíboros is! Terveit viszont nagy gonddal őrizgeti, óvatosan teszi meg lépéseit, és természetesen folyton a Pápa kedvében jár, bár az számára egyszerű... egyszerűen csak ölnie kell az eretnekeket, abban pedig igazán profi, mindig részt vesz a máglyahalálra ítéltek kivégzésén, és olykor nem fél bemocskolni a kezét, így továbbra is magánál tartja régi kardját, ami nem szokott jellemző lenni a Nagymesterekre. Bár Frollo is inkább kimarad a túlzott vérrontásokból, de mágiája miatt igen hasznos tud lenni.
Frollo Nagymester alkalmi ruházatában, illetve akció közben
. Gondolom sokaknak ismerős//és remélem nem kapnak el a licenszesek 
//
