Post by Nemezis on Aug 21, 2008 1:29:36 GMT 2
Lángviperák
A Lángviperákat a Szárnyas Kígyók hozták létre annak érdekében, hogy az időközben egyre jobban megcsappanó fajukat képesek legyenek megvédeni... ráadásul azokkal, akik el akarják őket egyrészt pusztítani. A Szárnyas Kígyók, felhasználva cselszövő tulajdonságaikat és hipnotikus képességeiket, először csupán a fekete bőrű mohamedán lakossággal hitették el, hogy ők egyfajta isteni lények, és a bekövetkező apokalipszis előfutárai, akik az igaz hívőket mind megmentik. Természetesen az „agy mosott” emberek nyomban bedőltek a cselnek. Így az egyelőre csak plusz éléskamráknak és testőrségnek felhasznált fekete bőrűek mellett egyre több más vallású, eltévelyedett ember is csatlakozott hozzájuk, olykor teljes mértékben saját szándékukból. A fondorlatos Szárnyas Kígyók pedig nem hagyták veszni az egészet, komolyabban kezdtek el az egészen dolgozni. Maguk közül egy, a hívők által Zöld Nővérnek nevezett Szárnyas Kígyót ültettek, aki prédikációban hirdette fajának hamis igéit, és a többi hazugságot, hogy ha nem cselekszenek minél hamarabb, a világuknak befellegzett. A szervezet nevét a jelképükről kapták, ami egy profilból ábrázolt, lángokba burkolózó sárga vipera volt, zöld háttérben, ami a Zöld Nővért szimbolizálja. A Lángviperák ugyan továbbra is a testőrség szerepét képviselik, de a Szárnyas Kígyók már kémeknek, sőt, méregkeverőknek és bérgyilkosoknak alkalmazzák, akik pénzért dolgoznak, majd amit szereztek, pénzből rabszolgákat vesznek, akiket a Szárnyas Kígyók vagy felfalnak, vagy a szokásos agy mosást alkalmazzák és máris több rendtaggal rendelkeznek. Természetesen teljes mértékben nem bíznak meg híveikben, sokszor ültetnek maguk közül belső embereket is, de azt roppant egyszerű módon teszik... fiatalabb fajtársaikat használják fel erre, miszerint a hívők egyik csoportja, az úgymond kígyóbűvölők hordozzák őket magukkal, ruhájuk alatt vagy kis kosarakban őket, majd amint elértek egy sűrűbben látogatott helyre, mondjuk a piactér, akkor egyszerűen megállnak ott, és vagy furulyáznak, vagy dobolnak, aminek hatására a Szárnyas Kígyó csemeték előbújnak, majd „táncolnak”, közben persze figyelnek, hogy mi minden folyik az adott városon belül. A rend székhelye mindig változik, általában a legnagyobb arab városokban szoktak megszállni, de nem kizárt, hogy ha nagy bajba kerülnek, akkor óvatosan lelépnek, és egy, olykor Keresztények lakta városba rendezkednek be, természetesen azon körzeteiben, aminek szegényebb negyedébe eléggé jól el tudnak vegyülni és nem tűnik fel senkinek sem, ha egy-két részeges alak, vagy koldus eltűnik az utcákról...
A Zöld Nővér, ahogyan a hívők nevezik, ugyan senki sem tudja a valódi nevét, sőt, még az is lehet, hogy nincs is ilyen neki. Mindig kislány formájában jár kel, már annyira megszokta eme formáját, hogy csak táplálkozáskor veszi fel több száz méter magas, óriási zöld vipera alakját, aminek hátából óriási, fekete tollú szárnyak meredeznek ki. Még fajtáján belül is alattomosnak számít, aki fenyegeti hatalmát, azt menten elintézi, mind emellett még fajtársainál is jobban szereti a dőzsölést és paráználkodást az emberi tagokkal, amikor nem prédikál, akkor kész háremnyi férfival veszi körbe magát. Ereje ismeretlen, általánosságban ki szokott maradni a konfliktusokból, inkább a háttérben szervezi a dolgokat, és mással végezteti a piszkos munkát... a Szárnyas Kígyók ezért is látták jónak őt megválasztani erre a posztra.
A kígyóbűvölők nagyon sajátos tagjai a rendnek, mondhatni ők azon spionok, akik hangszereik mellett fiatal Szárnyas Kígyókat is hordoznak magukkal, így még azt is tudják mondani, hogy ami náluk van, az csupán egy közönséges kígyó, a légynek sem árt... ki is szokták eme előnyüket használni, ha valami történik, arról ők mindig tudnak, hiszen ahol megszálltak, város, annak minden körzetébe legalább egy tagot elhelyeznek. Természetesen riadóztatásra is alkalmasak, hiszen a Szárnyas Kígyók telepatikusan társalognak egymással, így akár az egész városon keresztül leadhatják a fülest, hogy bizony felfedezték őket, így hamarabb tudnak felszívódni a rend tagjai, még mielőtt elkapná őket a városi őrség. Ruházatuk általában vagy a hosszú kaftán, vagy csak egy rongyos nadrág szokott lenni, olykor turbánt is tesznek a fejükre, de ez igen ritka látvány. Kígyóbűvölők csakis sötét bőrű férfiak lehetnek, hiszen rájuk gyanakodnak a legkevésbé, mivel a Mennyei Szultánságon belül nem mások, mint primitív lakói a sivatagnak, a keresztény birodalmakban már óvatosabban helyezkednek el... mondjuk ha túl nagy feltűnést keltenének, a hipnotikus erőkkel rendelkező kígyótársaik könnyedén eloszlathatják a gyanú ködét...
A Pengék az előbbivel ellentétben viszont olyan sötét bőrű, és mostanság egyre inkább a fehér bőrű emberi tagokból tevődnek össze, akik életük árán is, de megvédik a rendet a külső veszélyektől. Ők a rend legtöbb tagjával ellentétben nem vállalnak külső munkát, csakis a Lángviperák aktuális székhelyét őrzik. Roppant jó harcosok, a férfiak két tőrrel, míg a nők egy hosszú, íves pengéjű karddal teszik el láb alól mindazokat, akik veszélyt jelenthetnek a rendre. A tagokat, mivel jobb dolguk nincs, csakis harci tudásukat fejlesztik, mindegyik tag egyedi harci technikákkal rendelkezik, olykor ugyan átveszik egymást támadásait, de mindig tudnak eredetiséget mutatni. Általában buggyos ruházatba járnak mind a férfiak, mind a nők, ám az utóbbiak át szokták kötni felsőtestüket némi ronggyal, amolyan fehérnemű helyett.
A rend igen sajátos tagjainak számítanak a Söpredék, akik nevüket onnan kapták, hogy valahogy úgy öltözködnek, mint a tolvajok, pedig roppant felelősségteljes feladatot szánnak nekik. Amolyan összekötő félék, akik a Lángviperák rendjét szokta reklámozni és felajánlani szolgálatukat, mint bérgyilkosok és méregkeverők, illetve, mivel igen hétköznapi ruházattal rendelkeznek, képesek az őrök között átslisszolni, és akár fényes nappal is végezni egy nemkívánatos személlyel, mivel buggyos ruhájuk rejtekében egy hullámos pengéjű tőrt is rejtenek, amit olyan ügyességgel tudnak elővarázsolni, majd a célpont megölése után újra elrejteni, hogy ha a tömegben elrejtőzve csinálta, mondhatni senki sem veszi észre, hogy ki volt az igazi tettes. Eme gyilkolásokat általában terrorkeltés és morálcsökkentés miatt szokták alkalmazni... mindemellett roppant szórakoztatónak találják maguk a Szárnyas Kígyók is.
A rend egyik legfontosabb tagjaik az Éjviperák, akik a rend éjszakai végrehajtói és elsődleges bérgyilkosai, na meg méregkeverői. Ha például egy gazdag kereskedő kijátssza a rendet, és kevesebbet, vagy semennyit sem fizet a szolgáltatásaikért, akkor az Éjviperák azok, akik az éjszaka rejtekében elindulnak, majd íjukkal és mérgezett hegyű nyilaikkal, vagy két, maroknyi késükkel végeznek vele. Ez már sokkalta komolyabb, mint a Söpredék gyilkolásai, ezekkel tényszerűen példát akarnak statuálni a Lángviperák, hogy ha valaki őket bérli fel, akkor számítson ezekkel a következményekkel is. Sajnos, e harcosok tevékenysége nem maradhat mindig titokban, mivel gyilkolási módszereik kiszámíthatóak, olykor a hullából meg tudják állapítani, hogy kik is végeztek az áldozattal, így pedig nagyobb a Lángviperák lebukási esélye, tehát csak a legszükségesebb esetben vetik be eme nagyszerű gyilkosokat.
A Lángviperákat a Szárnyas Kígyók hozták létre annak érdekében, hogy az időközben egyre jobban megcsappanó fajukat képesek legyenek megvédeni... ráadásul azokkal, akik el akarják őket egyrészt pusztítani. A Szárnyas Kígyók, felhasználva cselszövő tulajdonságaikat és hipnotikus képességeiket, először csupán a fekete bőrű mohamedán lakossággal hitették el, hogy ők egyfajta isteni lények, és a bekövetkező apokalipszis előfutárai, akik az igaz hívőket mind megmentik. Természetesen az „agy mosott” emberek nyomban bedőltek a cselnek. Így az egyelőre csak plusz éléskamráknak és testőrségnek felhasznált fekete bőrűek mellett egyre több más vallású, eltévelyedett ember is csatlakozott hozzájuk, olykor teljes mértékben saját szándékukból. A fondorlatos Szárnyas Kígyók pedig nem hagyták veszni az egészet, komolyabban kezdtek el az egészen dolgozni. Maguk közül egy, a hívők által Zöld Nővérnek nevezett Szárnyas Kígyót ültettek, aki prédikációban hirdette fajának hamis igéit, és a többi hazugságot, hogy ha nem cselekszenek minél hamarabb, a világuknak befellegzett. A szervezet nevét a jelképükről kapták, ami egy profilból ábrázolt, lángokba burkolózó sárga vipera volt, zöld háttérben, ami a Zöld Nővért szimbolizálja. A Lángviperák ugyan továbbra is a testőrség szerepét képviselik, de a Szárnyas Kígyók már kémeknek, sőt, méregkeverőknek és bérgyilkosoknak alkalmazzák, akik pénzért dolgoznak, majd amit szereztek, pénzből rabszolgákat vesznek, akiket a Szárnyas Kígyók vagy felfalnak, vagy a szokásos agy mosást alkalmazzák és máris több rendtaggal rendelkeznek. Természetesen teljes mértékben nem bíznak meg híveikben, sokszor ültetnek maguk közül belső embereket is, de azt roppant egyszerű módon teszik... fiatalabb fajtársaikat használják fel erre, miszerint a hívők egyik csoportja, az úgymond kígyóbűvölők hordozzák őket magukkal, ruhájuk alatt vagy kis kosarakban őket, majd amint elértek egy sűrűbben látogatott helyre, mondjuk a piactér, akkor egyszerűen megállnak ott, és vagy furulyáznak, vagy dobolnak, aminek hatására a Szárnyas Kígyó csemeték előbújnak, majd „táncolnak”, közben persze figyelnek, hogy mi minden folyik az adott városon belül. A rend székhelye mindig változik, általában a legnagyobb arab városokban szoktak megszállni, de nem kizárt, hogy ha nagy bajba kerülnek, akkor óvatosan lelépnek, és egy, olykor Keresztények lakta városba rendezkednek be, természetesen azon körzeteiben, aminek szegényebb negyedébe eléggé jól el tudnak vegyülni és nem tűnik fel senkinek sem, ha egy-két részeges alak, vagy koldus eltűnik az utcákról...
A Zöld Nővér, ahogyan a hívők nevezik, ugyan senki sem tudja a valódi nevét, sőt, még az is lehet, hogy nincs is ilyen neki. Mindig kislány formájában jár kel, már annyira megszokta eme formáját, hogy csak táplálkozáskor veszi fel több száz méter magas, óriási zöld vipera alakját, aminek hátából óriási, fekete tollú szárnyak meredeznek ki. Még fajtáján belül is alattomosnak számít, aki fenyegeti hatalmát, azt menten elintézi, mind emellett még fajtársainál is jobban szereti a dőzsölést és paráználkodást az emberi tagokkal, amikor nem prédikál, akkor kész háremnyi férfival veszi körbe magát. Ereje ismeretlen, általánosságban ki szokott maradni a konfliktusokból, inkább a háttérben szervezi a dolgokat, és mással végezteti a piszkos munkát... a Szárnyas Kígyók ezért is látták jónak őt megválasztani erre a posztra.
A kígyóbűvölők nagyon sajátos tagjai a rendnek, mondhatni ők azon spionok, akik hangszereik mellett fiatal Szárnyas Kígyókat is hordoznak magukkal, így még azt is tudják mondani, hogy ami náluk van, az csupán egy közönséges kígyó, a légynek sem árt... ki is szokták eme előnyüket használni, ha valami történik, arról ők mindig tudnak, hiszen ahol megszálltak, város, annak minden körzetébe legalább egy tagot elhelyeznek. Természetesen riadóztatásra is alkalmasak, hiszen a Szárnyas Kígyók telepatikusan társalognak egymással, így akár az egész városon keresztül leadhatják a fülest, hogy bizony felfedezték őket, így hamarabb tudnak felszívódni a rend tagjai, még mielőtt elkapná őket a városi őrség. Ruházatuk általában vagy a hosszú kaftán, vagy csak egy rongyos nadrág szokott lenni, olykor turbánt is tesznek a fejükre, de ez igen ritka látvány. Kígyóbűvölők csakis sötét bőrű férfiak lehetnek, hiszen rájuk gyanakodnak a legkevésbé, mivel a Mennyei Szultánságon belül nem mások, mint primitív lakói a sivatagnak, a keresztény birodalmakban már óvatosabban helyezkednek el... mondjuk ha túl nagy feltűnést keltenének, a hipnotikus erőkkel rendelkező kígyótársaik könnyedén eloszlathatják a gyanú ködét...
A Pengék az előbbivel ellentétben viszont olyan sötét bőrű, és mostanság egyre inkább a fehér bőrű emberi tagokból tevődnek össze, akik életük árán is, de megvédik a rendet a külső veszélyektől. Ők a rend legtöbb tagjával ellentétben nem vállalnak külső munkát, csakis a Lángviperák aktuális székhelyét őrzik. Roppant jó harcosok, a férfiak két tőrrel, míg a nők egy hosszú, íves pengéjű karddal teszik el láb alól mindazokat, akik veszélyt jelenthetnek a rendre. A tagokat, mivel jobb dolguk nincs, csakis harci tudásukat fejlesztik, mindegyik tag egyedi harci technikákkal rendelkezik, olykor ugyan átveszik egymást támadásait, de mindig tudnak eredetiséget mutatni. Általában buggyos ruházatba járnak mind a férfiak, mind a nők, ám az utóbbiak át szokták kötni felsőtestüket némi ronggyal, amolyan fehérnemű helyett.
A rend igen sajátos tagjainak számítanak a Söpredék, akik nevüket onnan kapták, hogy valahogy úgy öltözködnek, mint a tolvajok, pedig roppant felelősségteljes feladatot szánnak nekik. Amolyan összekötő félék, akik a Lángviperák rendjét szokta reklámozni és felajánlani szolgálatukat, mint bérgyilkosok és méregkeverők, illetve, mivel igen hétköznapi ruházattal rendelkeznek, képesek az őrök között átslisszolni, és akár fényes nappal is végezni egy nemkívánatos személlyel, mivel buggyos ruhájuk rejtekében egy hullámos pengéjű tőrt is rejtenek, amit olyan ügyességgel tudnak elővarázsolni, majd a célpont megölése után újra elrejteni, hogy ha a tömegben elrejtőzve csinálta, mondhatni senki sem veszi észre, hogy ki volt az igazi tettes. Eme gyilkolásokat általában terrorkeltés és morálcsökkentés miatt szokták alkalmazni... mindemellett roppant szórakoztatónak találják maguk a Szárnyas Kígyók is.
A rend egyik legfontosabb tagjaik az Éjviperák, akik a rend éjszakai végrehajtói és elsődleges bérgyilkosai, na meg méregkeverői. Ha például egy gazdag kereskedő kijátssza a rendet, és kevesebbet, vagy semennyit sem fizet a szolgáltatásaikért, akkor az Éjviperák azok, akik az éjszaka rejtekében elindulnak, majd íjukkal és mérgezett hegyű nyilaikkal, vagy két, maroknyi késükkel végeznek vele. Ez már sokkalta komolyabb, mint a Söpredék gyilkolásai, ezekkel tényszerűen példát akarnak statuálni a Lángviperák, hogy ha valaki őket bérli fel, akkor számítson ezekkel a következményekkel is. Sajnos, e harcosok tevékenysége nem maradhat mindig titokban, mivel gyilkolási módszereik kiszámíthatóak, olykor a hullából meg tudják állapítani, hogy kik is végeztek az áldozattal, így pedig nagyobb a Lángviperák lebukási esélye, tehát csak a legszükségesebb esetben vetik be eme nagyszerű gyilkosokat.