Post by Kawazoe on Aug 21, 2008 10:43:34 GMT 2
Álomjárók: Egy titokzatos faj, kikről kevesen hallottak, még kevesebben tudnak róluk, még kevesebben találkoztak egyáltalán eggyel is, úgy, hogy tudták, hogy az a valaki Álomjáró, és még kevesebben élték túl ezt a fajta a találkozást. Nem tudni, hogy miért, hogyan is jönnek pontosan létre, de még szinte senki nem is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Titokzatosságukat csak segíti, hogy 100-nál többen biztosan nincsenek, és gyakran más fajokkal tévesztik össze őket. Az Álomjárók ember testben születnek meg Felső Síkon élő emberi szülőktől, de lelkük leginkább a szellemekhez hasonlít. Egy idő után ösztönösen megtanulják használni képességeiket (ehhez legtöbbször más lélekkel rendelkező lények mellett kell aludniuk), ha ez mégse történne meg, abba belehalnak (ha elérik a felnőtt kort, és még nem tanulták meg képességeiket, már lehet késő). Van, hogy egy Álomjáró fiatal Álomjárót fogad tanítványának, de ez rendkívül ritka, ha egyáltalán találkoznak. Ha két Álomjáró találkozik, vagy a legjobb barátok lesznek, vagy a legádázabb ellenségek. Az Álomjárók nem igazán szeretik a szellemeket, mert azok nem képesek aludni.
Egyik különlegességük, hogy lelkekkel táplálkoznak. Amint emberként elérik a felnőtt kort, tovább nem öregszenek, és mindaddig természetes úton halhatatlanok maradnak, amíg megfelelő mennyiségű lélekkel el tudják látni magukat. Ha egyszer megtanulták használni fő képességüket (azaz először használják), utána nincs visszaút, többé nem táplálja őket az élelem, nem oltja szomjukat a víz, vagy bármilyen ital, az Álomjárók ezentúl csak lelkekkel táplálkoznak. A szellemekkel ellentétben képesek aludni, igaz, nincs szükségük rá, csak a táplálkozásnál, de szaporodni ők sem képesek.
Ha lélekkel akarnak táplálkozni, akkor csak el kell aludniuk az áldozatuk mellett, akinek szintén aludnia kell, majd befurakodnak az áldozat álmába, de ott valódi alakjukban jelennek meg. Az Álomjárók képesek az áldozat álmának környezetét manipulálni, de saját kinézetüket és az áldozatuk kinézetét nem képesek megváltoztatni (itt az álomban). Az Álomjárónak meg kell ölnie az áldozatot annak álmában, ehhez legtöbbször teljesen valóságos környezet társul, mondjuk egy küzdőtér, egy erdő tisztása, vagy egy csarnok lesz az álom környezete, ahol az áldozat legtöbbször azt hiszi, hogy nem is álmodik, aki mégis rájön, hogy csak álmodik, ritkán jön rá, hogy nem rémálomba, hanem egy Álomjáró csapdájába csöppent. Van olyan Álomjáró, amely valódi alakjának szépsége miatt nem is harci álmot manipulál az áldozat elméjébe, hanem szexuális indíttatásút. Nem kell mondani, hogy ebben az esetben mennyivel könnyebb dolga van az Álomjárónak, hogy feleméssze áldozata lelkét. Ha megölik az áldozatot, miközben az Álomjáró az álmában tartózkodik, az esetben az Álomjáró is meghal és fordítva. Amikor az Álomjáró áldozata álmában tartózkodik, nem lehet felébreszteni sem az áldozatot, sem az Álomjárót. Amint az álomban az Álomjáró legyőzi (megöli) az áldozatot, annak lelkét felemészti. Csak nagyon erős akaratú emberek képesek legyőzni az Álomjárót az álomban, de sokat segít az áldozatnak a harcban, ha képes saját álmát manipulálni, és egyáltalán tud valamit az Álomjárókról. Ha az áldozat legyőzi álmában az Álomjárót (rendkívül ritka), az esetben az áldozat és az Álomjáró is felébred. Két Álomjáró nem tud egymás álmába befurakodni, de megesik, hogy két Álomjáró egy áldozat álmában rituális harcot rendez, azaz az áldozat álmába két Álomjáró is befurakodik, az áldozatot az álom valamelyik biztonságos pontjára helyezik, mint nézőt, a két Álomjáró pedig megküzd egymással. Ezeknek a küzdelmeknek a jutalma legtöbbször az, hogy a győztes Álomjáró ölheti meg az álomban az áldozatot.
Két Álomjáró harca egy álomvilágban... vagy a valóságban?
Egy Álomjáró egy elfogyasztott lélekkel körülbelül 20-30 napig életben marad, és maximum 10 lelket tud „gyomrában” elraktározni, tehát ha tíz lelket elfogyaszt, az esetben akár 200-300 napig is kibírja anélkül, hogy újra táplálkoznia kellene. Ebből következik, hogy ebből a „lélektartalékból” 20-30 naponta elfogy egy, ha a teljes tartalék kimerül, az Álomjáró meghal. Az Álomjárók eredetileg embernek néznek ki, de az álomvilágokban csak valódi alakjuk látható. Minden Álomjárónak egy különleges varázslattípusa van, többre nem is képes, de azt, amire képes, remekül tudja alkalmazni. Ez a varázslattípus lehet a tűzmanipulálás és teremtés, testalakítás, bármi. A valóságban egyszerű képességekkel rendelkeznek, semmilyen varázshatalommal, de az álomvilágokban teljesen ki tudják használni varázshatalmukat (az álom környezetének manipulálását és a különleges varázslattípusukat). Ám van egy lehetőség, hogy ezt a varázshatalmat a valóságban is használják, mégpedig, elhasználnak egyet a „lélektartalékukból”, melynek hatására egy teljes napig használhatják a különleges varázslattípusukat. Ha aktiválják a valóságban varázshatalmukat, ezzel együtt felveszik valódi alakjukat is, a valóságban. Ezt az aktiválást és valódi alak felvételt átalakulásnak nevezik. Amint letelik az egy nap, újra nem használhatják varázshatalmukat a valóságban, és eredeti alakjukba térnek vissza, néhány apróságot leszámítva, ugyanis minden ilyen varázshatalom aktiválással, és valódi alak felvétellel egy kicsit megváltozik emberi alakjuk, a valódi alakjuk nyomot hagy. Ha például egy Álomjárónak a valódi alakja egy tigris, és használja az átalakulást, amikor visszaváltozik emberré, lehet, hogy fülei tigrisfülekké alakulnak, vagy karmai, esetleg szemei változnak meg. Minden egyes átalakulással egyre jobban fog hasonlítani a valóságban is álombeli valódi alakjára, és ez addig folytatódik, ameddig valóságbeli alakja teljesen nem fog hasonlítani álombeli valódi alakjára, tehát emberből valami más nem lesz teljesen. Természetesen, ha teljesen át is alakul, a varázshatalom egy napos aktiválására továbbra is el kell költenie egy lélektartalékot.
Egy fiatal Álomjáró, mely még nagyon kevés alkalommal használta az átalakulást, így elfnek néz ki. Mellette valódi alakja...
Egy öreg Álomjáró, mely már teljesen átalakult, minden bizonnyal erdőkben bujkál.
Az Álomjárók nem szeretik, ha tudnak róluk, hiszen egyrészt ritkaságuk, másrészt korlátaik (körülményes táplálkozás például) miatt könnyen kipusztíthatnák őket. Legtöbbször más faj tagjainak vallják magukat, aki teljesen átalakult, az legtöbbször elátkozottnak, vagy szellemnek. Ha mégis felfednék őket, szeretik a nyomokat eltüntetni. Egy történet szerint valahol a sivatagban egy öreg Álomjáró, aki már teljesen átalakult, betért egy városba, ahol szívesen fogadták, mert valódi alakja egy gyönyörű női angyal volt. Egy idő után feltűnt, hogy el-eltünedeznek lakosok, és a városban jelenlevő Lángviperák befolyásuknak köszönhetően az egészet az új jövevényre fogták, majd az egész város az Álomjáró ellen fordult. A további részletek nem ismertek, de az oda érkező kereskedők, utazók és Lángvipera összekötők egy teljesen kihalt várost találtak, egy árva bogarat sem lehetett találni, olyan volt az egész, mint egy kísértetváros, mindenki eltűnt, egy apró megszáradt vérfolt sem maradt.
Az ismertetett tények miatt a játékosoknak megjegyezném, hogy ne játsszák meg, hogy sokat tudnak az Álomjárókról, sőt, azt se, hogy egyáltalán hallottak róluk. A fentebbi történetet is csak igen kevesen ismerik olyan formában, hogy „egy Álomjáró volt”, legtöbbször inkább hivatkoznak valami ismeretlenre, vagy szellemre, elátkozottra, vagy a vallásos emberek amint hallják, hogy egy „angyal volt”, rögtön isten büntetésének mondják az egészet, amit a bűnös városra mért. A mesélőknek pedig azt ajánljuk, hogy ne lehessen minden utcasarkon, minden faodúban „gonosz” Álomjárókkal találkozni, hiszen igen ritkák (a Felső Síkon összesen maximum 100 él)! Sőt, ha találkoznak is eggyel, a játékosok ne is nagyon tudják meg, hogy Álomjáróval van/volt/lesz dolguk. Ha mégis egy kalandot Álomjárók köré szeretnél építeni, az esetben vagy igen hosszú kalandra lehet számítani (amíg egyáltalán találkoznak valakivel, aki egyáltalán hallott róluk, már az is több időt vesz igénybe, nemhogy találkozni egy Álomjáróval és még tudni is, hogy ő Álomjáró), vagy igen erősnek kell lenniük a játékos karaktereknek, ha nem akarják, hogy hamar új karaktert kelljen készíteniük. Ha Álomjárókat vinnél bele a kalandba, vigyázz, mert egy Álomjáró nem szeret „üres gyomorral” járkálni, ha találkoznak is eggyel a játékosok, legtöbbször 7-10 a „lélektartaléka”, és ebből egy átalakulásra elhasználni egyet nem nagy ár azért, hogy az Álomjáró elpusztítsa a karaktereket a további titokzatosság kedvéért.
Ám a fentebbiekből ne higgyük, hogy az Álomjárók mind elvetemült gyilkosok, vannak köztük, akik csak azért férkőznek be valakinek az álmába, hogy egy gyönyörű álmot manipuláljanak neki, vagy ott akarnak neki tanácsokkal segíteni, de persze minél öregebb egy Álomjáró, annál inkább megváltozik, mind testileg (minél több átalakulást használ), mind lelkileg (minél több lélekkel rendelkező lényt kell megölnie). Az igen öreg és rondaságuk miatt a társadalomból kiüldözött Álomjárók igen kegyetlenek tudnak lenni, de vannak olyan gyönyörű Álomjárók, akik szinte minden nap aktiválják varázshatalmukat és minden nap elfogyasztanak egy-egy lelket, csakhogy varázshatalmukat minden nap kiélvezhessék. Ám volt már rá példa, hogy egy Álomjáró, melynek varázshatalma a gyógyítás volt, meggyógyított egy nap alatt egy teljes pestises várost.
Egyik különlegességük, hogy lelkekkel táplálkoznak. Amint emberként elérik a felnőtt kort, tovább nem öregszenek, és mindaddig természetes úton halhatatlanok maradnak, amíg megfelelő mennyiségű lélekkel el tudják látni magukat. Ha egyszer megtanulták használni fő képességüket (azaz először használják), utána nincs visszaút, többé nem táplálja őket az élelem, nem oltja szomjukat a víz, vagy bármilyen ital, az Álomjárók ezentúl csak lelkekkel táplálkoznak. A szellemekkel ellentétben képesek aludni, igaz, nincs szükségük rá, csak a táplálkozásnál, de szaporodni ők sem képesek.
Ha lélekkel akarnak táplálkozni, akkor csak el kell aludniuk az áldozatuk mellett, akinek szintén aludnia kell, majd befurakodnak az áldozat álmába, de ott valódi alakjukban jelennek meg. Az Álomjárók képesek az áldozat álmának környezetét manipulálni, de saját kinézetüket és az áldozatuk kinézetét nem képesek megváltoztatni (itt az álomban). Az Álomjárónak meg kell ölnie az áldozatot annak álmában, ehhez legtöbbször teljesen valóságos környezet társul, mondjuk egy küzdőtér, egy erdő tisztása, vagy egy csarnok lesz az álom környezete, ahol az áldozat legtöbbször azt hiszi, hogy nem is álmodik, aki mégis rájön, hogy csak álmodik, ritkán jön rá, hogy nem rémálomba, hanem egy Álomjáró csapdájába csöppent. Van olyan Álomjáró, amely valódi alakjának szépsége miatt nem is harci álmot manipulál az áldozat elméjébe, hanem szexuális indíttatásút. Nem kell mondani, hogy ebben az esetben mennyivel könnyebb dolga van az Álomjárónak, hogy feleméssze áldozata lelkét. Ha megölik az áldozatot, miközben az Álomjáró az álmában tartózkodik, az esetben az Álomjáró is meghal és fordítva. Amikor az Álomjáró áldozata álmában tartózkodik, nem lehet felébreszteni sem az áldozatot, sem az Álomjárót. Amint az álomban az Álomjáró legyőzi (megöli) az áldozatot, annak lelkét felemészti. Csak nagyon erős akaratú emberek képesek legyőzni az Álomjárót az álomban, de sokat segít az áldozatnak a harcban, ha képes saját álmát manipulálni, és egyáltalán tud valamit az Álomjárókról. Ha az áldozat legyőzi álmában az Álomjárót (rendkívül ritka), az esetben az áldozat és az Álomjáró is felébred. Két Álomjáró nem tud egymás álmába befurakodni, de megesik, hogy két Álomjáró egy áldozat álmában rituális harcot rendez, azaz az áldozat álmába két Álomjáró is befurakodik, az áldozatot az álom valamelyik biztonságos pontjára helyezik, mint nézőt, a két Álomjáró pedig megküzd egymással. Ezeknek a küzdelmeknek a jutalma legtöbbször az, hogy a győztes Álomjáró ölheti meg az álomban az áldozatot.
Két Álomjáró harca egy álomvilágban... vagy a valóságban?
Egy Álomjáró egy elfogyasztott lélekkel körülbelül 20-30 napig életben marad, és maximum 10 lelket tud „gyomrában” elraktározni, tehát ha tíz lelket elfogyaszt, az esetben akár 200-300 napig is kibírja anélkül, hogy újra táplálkoznia kellene. Ebből következik, hogy ebből a „lélektartalékból” 20-30 naponta elfogy egy, ha a teljes tartalék kimerül, az Álomjáró meghal. Az Álomjárók eredetileg embernek néznek ki, de az álomvilágokban csak valódi alakjuk látható. Minden Álomjárónak egy különleges varázslattípusa van, többre nem is képes, de azt, amire képes, remekül tudja alkalmazni. Ez a varázslattípus lehet a tűzmanipulálás és teremtés, testalakítás, bármi. A valóságban egyszerű képességekkel rendelkeznek, semmilyen varázshatalommal, de az álomvilágokban teljesen ki tudják használni varázshatalmukat (az álom környezetének manipulálását és a különleges varázslattípusukat). Ám van egy lehetőség, hogy ezt a varázshatalmat a valóságban is használják, mégpedig, elhasználnak egyet a „lélektartalékukból”, melynek hatására egy teljes napig használhatják a különleges varázslattípusukat. Ha aktiválják a valóságban varázshatalmukat, ezzel együtt felveszik valódi alakjukat is, a valóságban. Ezt az aktiválást és valódi alak felvételt átalakulásnak nevezik. Amint letelik az egy nap, újra nem használhatják varázshatalmukat a valóságban, és eredeti alakjukba térnek vissza, néhány apróságot leszámítva, ugyanis minden ilyen varázshatalom aktiválással, és valódi alak felvétellel egy kicsit megváltozik emberi alakjuk, a valódi alakjuk nyomot hagy. Ha például egy Álomjárónak a valódi alakja egy tigris, és használja az átalakulást, amikor visszaváltozik emberré, lehet, hogy fülei tigrisfülekké alakulnak, vagy karmai, esetleg szemei változnak meg. Minden egyes átalakulással egyre jobban fog hasonlítani a valóságban is álombeli valódi alakjára, és ez addig folytatódik, ameddig valóságbeli alakja teljesen nem fog hasonlítani álombeli valódi alakjára, tehát emberből valami más nem lesz teljesen. Természetesen, ha teljesen át is alakul, a varázshatalom egy napos aktiválására továbbra is el kell költenie egy lélektartalékot.
Egy fiatal Álomjáró, mely még nagyon kevés alkalommal használta az átalakulást, így elfnek néz ki. Mellette valódi alakja...
Egy öreg Álomjáró, mely már teljesen átalakult, minden bizonnyal erdőkben bujkál.
Az Álomjárók nem szeretik, ha tudnak róluk, hiszen egyrészt ritkaságuk, másrészt korlátaik (körülményes táplálkozás például) miatt könnyen kipusztíthatnák őket. Legtöbbször más faj tagjainak vallják magukat, aki teljesen átalakult, az legtöbbször elátkozottnak, vagy szellemnek. Ha mégis felfednék őket, szeretik a nyomokat eltüntetni. Egy történet szerint valahol a sivatagban egy öreg Álomjáró, aki már teljesen átalakult, betért egy városba, ahol szívesen fogadták, mert valódi alakja egy gyönyörű női angyal volt. Egy idő után feltűnt, hogy el-eltünedeznek lakosok, és a városban jelenlevő Lángviperák befolyásuknak köszönhetően az egészet az új jövevényre fogták, majd az egész város az Álomjáró ellen fordult. A további részletek nem ismertek, de az oda érkező kereskedők, utazók és Lángvipera összekötők egy teljesen kihalt várost találtak, egy árva bogarat sem lehetett találni, olyan volt az egész, mint egy kísértetváros, mindenki eltűnt, egy apró megszáradt vérfolt sem maradt.
Az ismertetett tények miatt a játékosoknak megjegyezném, hogy ne játsszák meg, hogy sokat tudnak az Álomjárókról, sőt, azt se, hogy egyáltalán hallottak róluk. A fentebbi történetet is csak igen kevesen ismerik olyan formában, hogy „egy Álomjáró volt”, legtöbbször inkább hivatkoznak valami ismeretlenre, vagy szellemre, elátkozottra, vagy a vallásos emberek amint hallják, hogy egy „angyal volt”, rögtön isten büntetésének mondják az egészet, amit a bűnös városra mért. A mesélőknek pedig azt ajánljuk, hogy ne lehessen minden utcasarkon, minden faodúban „gonosz” Álomjárókkal találkozni, hiszen igen ritkák (a Felső Síkon összesen maximum 100 él)! Sőt, ha találkoznak is eggyel, a játékosok ne is nagyon tudják meg, hogy Álomjáróval van/volt/lesz dolguk. Ha mégis egy kalandot Álomjárók köré szeretnél építeni, az esetben vagy igen hosszú kalandra lehet számítani (amíg egyáltalán találkoznak valakivel, aki egyáltalán hallott róluk, már az is több időt vesz igénybe, nemhogy találkozni egy Álomjáróval és még tudni is, hogy ő Álomjáró), vagy igen erősnek kell lenniük a játékos karaktereknek, ha nem akarják, hogy hamar új karaktert kelljen készíteniük. Ha Álomjárókat vinnél bele a kalandba, vigyázz, mert egy Álomjáró nem szeret „üres gyomorral” járkálni, ha találkoznak is eggyel a játékosok, legtöbbször 7-10 a „lélektartaléka”, és ebből egy átalakulásra elhasználni egyet nem nagy ár azért, hogy az Álomjáró elpusztítsa a karaktereket a további titokzatosság kedvéért.
Ám a fentebbiekből ne higgyük, hogy az Álomjárók mind elvetemült gyilkosok, vannak köztük, akik csak azért férkőznek be valakinek az álmába, hogy egy gyönyörű álmot manipuláljanak neki, vagy ott akarnak neki tanácsokkal segíteni, de persze minél öregebb egy Álomjáró, annál inkább megváltozik, mind testileg (minél több átalakulást használ), mind lelkileg (minél több lélekkel rendelkező lényt kell megölnie). Az igen öreg és rondaságuk miatt a társadalomból kiüldözött Álomjárók igen kegyetlenek tudnak lenni, de vannak olyan gyönyörű Álomjárók, akik szinte minden nap aktiválják varázshatalmukat és minden nap elfogyasztanak egy-egy lelket, csakhogy varázshatalmukat minden nap kiélvezhessék. Ám volt már rá példa, hogy egy Álomjáró, melynek varázshatalma a gyógyítás volt, meggyógyított egy nap alatt egy teljes pestises várost.
). Valamint az Álomjárókhoz való megjegyzés; játékosok nem lehetnek Álomjáróval!)