Áthelyezett novellák

[Kawazoe]

Ide helyezem át azokat a novellákat, amik nem annyira jók (és méltóak a "remekművekhez"), melyeket csak saját felelősségre tessék elolvasni.

[Kawazoe]

Kawazoe első novellája az oldalon:

Aug 25, 2008 19:48:49 GMT 2 Kawazoe said:

Réges régen, egy messzi-messzi laptopon megszületett az elképzelés egy Kawazoe megnevezésű egyén elméjében, hogy megalkotja az Alternate World világát. Időközben összegyűlt a csapat, Majestic, Dermaglen, Gnarog, Ildor és a néha-néha feltűnő Shua személyében. A játék egyre jobb ütemben folyt, mikor egy elvetemült ismeretlen törölte az AW virtuális világát. A csapat megesküdött, hogy elpusztítják az ismeretlent, akit csak Hekker-nek neveztek el!
Pár nap múlva, Kawazoe, minden erejét összeszedve megnyitotta a virtuális csatateret az ismeretlen Hekkernek és az AW csapatnak. Mielőtt beléptek volna, Kawazoe elmondta nekik, hogy tartsák ott a virtuális csatatérben az ellenséget, és ha nem tudnák legyőzni, akkor saját magát feláldozva elpusztítja a teret a gonosz Hekkerrel együtt (ami persze nem teljesen igaz, de azért jól hangzott).
Pár perc múlva mindenki felvette valódi alakját a virtuális csatatéren: Majestic szürke madárszárnyú kislány alakot, Dermaglen furcsa náci-szovjet-starwarsbirodalmi egyenruhájú géppuskás katona alakot, Gnarog gitáros neonáci-rocker alakot, Ildor titokzatos embermágus alakot vett fel, Shua pedig... hát ő nem volt sehol. Mindössze fél órát mentek a „mátrixos lefele csurgó zöld számok és betűk” virtuális környezetben, mikor egy hatalmas csarnokban megtalálták a Hekkert, aki éppen kockult (még itt a virtuális térben is).
- Ki vagy te gonosz Hekker? - kérdezte Dermaglen, mikor már a csapat benn volt a teremben.
- Én? Én nagyon kivagyok! Ám ha a nevemre vagy kíváncsi! - felállt a székéből, majd felfedte valódi arcát - Én Meszaros2008Erno vagyok, de szólítsatok csak Függőnek!
Erre a kijelentésre mindenki megrökönyödött, kiült arcukra a félelem, de Ildor végül erőt véve magán közelebb lépett és így szólt:
- Halld szavam Függő!
- Hallom. - szakította félbe Meszaros2008Erno.
- Ne szólj bele! - folytatta Ildor - Szóval, te elpusztítottad szórakozásunk tárgyát, ezért halállal lakolsz!
- Így van, jukat ütünk a pofádba! - kiáltott Gnarog.
- Gnarog, a lyukat nem pontos j-vel mondják... - javította ki Majestic.
- Bocsánat... mi?
- Igaza van Ildornak, ne is vesztegessük az időt! - lépett végül elő Dermaglen is - Támadás!
Azzal megindultak mind az öt... négyen Függő felé. Mindegyikük a különleges képességét használta, Majestic harcművészeti tudását, Dermaglen birodalmi csillagrombolókat lövő géppuskáját, Gnarog különleges gitártámadását használta (ami azt jelentette, hogy élvezhetetlen dallamokat játszott rajta), Ildor pedig elmei tudását használta, azaz elkezdte oltogatni Függőt. Viszont Függő a WoW-os tudásának hála igen erős ellenfélnek bizonyult, ugyanis egy hatalmas baltával rendelkező Level 89-es DarkElfkillerOrkmageWarriorrá változott!

A harc elkezdődött, Majestic éles tollakat lőtt Függő felé, Dermaglen csak úgy ontotta a lövedékeket, Gnarog tovább játszotta élvezhetetlen dallamait, Ildor pedig óriási sértéséket mondott Függőre.
Függő négy tűz közé került, de nagyon erős volt, így támadásba lendült. Először Ildort szemelte ki, de Ildor olyan sértéseket vágott a fejéhez, hogy Függő meg se merte közelíteni, ezért inkább Gnarogra támadt. Gnarog azonban ezt észrevéve olyan viking dallamba kezdett, ami földre terítette Függőt. Függő ezek után Dermaglen felé fordult, de mielőtt elérte volna, Dermaglen megidézte Darth Lent, aki megállította Függő támadását, de sajnos Függő ereje elpusztította Darth Lent, ám ezzel időt nyerve Dermaglen fedezékbe menekült. Ekkor Függő a hozzá legközelebbi célpont felé indult, aki nem volt más, mint Majestic, aki ellen Függő most teljes haragját bevetette!
Függő egy hatalmas „de büdös a szám” ordítással földre terítette Majesticot, majd „undorító zöld indanövények” nőttek ki a földből, melyek lekötözték Majesticot, Függő pedig egy óriásit ugrott, hogy baltájával lecsapjon Majesticre!
- Nemezis, szeretlek! - ordította Gnarog.
- Majestic vagyok te idióta!
A vég közel volt, mikor... Függő baltája majdnem lecsapott, de egy másik penge állította meg, hogy ne szelje ketté Majestic virtuális testét. Egy szamuráj kard, de ki forgatja? Egy szamuráj! Shua! Hát ő is megérkezett!
Most már öten voltak Függő ellen, a csata elhúzódott, a vége felé már mindannyiuk sebesült és kimerült volt, de ekkor a virtuális küzdőtér teteje megnyílt, és randa veres szörnyetegek özönlöttek be rajta, elpusztítva a virtuális teret, a védekezni próbáló csapat tagjait megölték, és Függőt is elpusztították!

Ekkor a nézet Kawazoe-ra váltott, aki eddig laptopján figyelte az eseményeket és tartotta fenn a virtuális csatateret, majd a kamerába nézett és így szólt:
- A vírusirtást valahogy mindig elfelejtem. (*vállat von*) Senki sem tökéletes.

[Kawazoe]

Gnarog első novellája az oldalon:

Aug 25, 2008 21:21:54 GMT 2 Gnarog Dougfral said:

*Találkozó volt. Egy Alternate World nevû banda vette fel az elsõ studó albumát. A tagok a következõk voltak: Gnarog énekelt és gitározott, Majestic a banda egyetlen nõi tagja kezelte a billentyûs hangszereket (szintetizátorokat) és vokálozott, Ildor basszusgitározott, Dermaglen dobolt, és Kawazoe volt a hangmérnök, aki az amúgy is tökéletes számokat még jobbá tette. Gnarog zúzós gitárrifjei, gyönyörû gitárszólói, hangos ordibálásai és eltorzított hörgései egy Viking Metal és egy Black Metal banda számait idézik. Nemezis szintetizátor-játéka és zongoraszólói a számoknak japán fílinget adnak, és egyaránt idézték a komolyzenét és az elektrónikus zenét. Ildor basszusgitárjátéka sötét volt és komoly, egy Horror film zenéjét idézte. Dermaglen dobolása egy hadsereg menetelését idézte, ezzel szinesítve a számokat. Tehát a banda tökéletes volt.
Ekkor összegyûltek.*
-Felveszem a gitárt és az éneket, ha megbocsátanátok... -*szólt Gnarog. Hamarosan a felvételen voltak a zúzós gitár-riffek, a gönyörû gitárszólók, a hangos ordibálás, a rikiító hörgés és a horrorfilmet idézõ eltorzított lassú beszéd. Ezután jött Nemezis szitnetizátorjátéka, ami a zenébe adott komolyzenei és elektrónikus zenei elemeket egyaránt, és olyan japánossá tette. Ildor basszusgitározása még több horror-hatást adott hozzá. Dermaglen dobolása (mint megszoktuk) olyan katonai fílinget adott. Kawazoe összerakta õket, és jó kis efekteket adott hozzá. Ezzel megalkották a számot. A szám neve "Feed my Nemezis" lett. A többi számot is megcsinálták... Killer Gnarog, Ildor the Wise, Dermaglen the Strong, Sad Samurai Shua, Dark Alternity. Jó élmény volt felvenni õket. A videóklippek is jól sikerültek.*
-Meg vagyok elégedve a munkánkal... ez mind nagyon szép - mondta Gnarog

[Kawazoe]

Gnarog második novellája az oldalon:

Aug 27, 2008 18:22:56 GMT 2 Gnarog Dougfral said:

GNAROG TÖRTÉNE: ELŐZETES

*Réges régen... úgy Krisztus után 400 körül, a Kora-Középkorban... Egy messze-messzi Viking városban élt egy Gnarog nevezetű zenész. Énekelt és Elektromos Gitáron játszott. A bandájával együtt Black Metal-t, Thrash Metal-t, Death Metal-t és Viking Metal-t játszottak. Kemény zenéjükkel a vikingek meg szerették őket. Viszont volt messzi, messzi földön, a Kelet-Ázsiai szigetvilágon egy vak, szárnyas, fehér szárníú angyalka. Ő olyan zenét halgatott, amiben nyőgés, nyávogás és vinnyogás volt. Nemezisnek hívták. Ő utálta Gnarog zenéjét, ahogy Gnarog is utlta az ő zenéjét. Viszont egyszer történt egy dolog. Gnarog beleszeretett Nemezisbe.
Egyszer találkozniuk kellett. Gnarog a bandájának a turnéjára készült...*
~ Már csak 3 nap, és koncentezhetek! Jaj de jó! ~ Gondolta Gnarog. De hirtelen Nemezis lépett be a szobályába.
-Ööö Gnarog... beszélni szeretnék veled- Monda Nemezis.
-Ahha, mit akarsz mondani? Ráérek, a koncert csak 3 nap múlva lesz.
*Ekkor Nemezis közelebb lépett Gnaroghoz*
-Azt akarom mondani, hogy írhatnál kicsit kevésbé nyálasabb és kevésbé zúzósabb számokat. Meg kellene találni az egyensúlyt.
-vannak "egyensúlyos" számaink is... például ez.
*És erre bekapcsol a bandájától, egy számot, ami egyensúlyozott*
//www.youtube.com/watch?v=F9cqKafnUrk&NR=1//
-Ahham... annak ellenére hogy Black Metal, egész jó...
*De a mondatát nem tudta befejezni. Mert Gnarog átkarolta Nemezist, és megcsókolta. Nemezis nem tudott ellenálni. De mikor vége volt, megpofozta.*
-Hülye! Egy komoly kapcsolatra nem vagyok felkészülve!
*Erre szomoruan kimegy a szobából. A banda az utolsó számot veszi fel a következő albumra, és most Gnarog írja a szöveget... bár eddig is ő írta. E a szám címe "Nemezis"... és szomorú szám. Igazi Blackended Death Metal. Zúzós, hörgős, kemény, de mégis fájdalmas és szomorú.*

"The devil itself
Why did Nemesis leave me
Its the devil itself
Why did life is soo cruel"

Az albumot kiadták. Most jött a koncenrtsorozat*
-Nos... ezen a koncerten elérkeztünk az utolsó számhoz. A neve... Nemezis.
*Elkezdődik a szám. Ezt maga Nemezis is hallja, és éljenezik. A banda lemegy a szinpadról. Gnarog most boldog. Örömkönnyei vannak. A haját nőiesen megigazítsa, a szobába leteszi a gitárját... De Nemezis újra bejön a szobájába*
-Te írtál rólam egy számot-szól Nemezis
-Ööö igen... a pofonod inspirált a szám írásához - mondja vidáman, és felnevet. Ekkor Nemezis csókolja meg Gnarog-t... és Gnarog elfogadja. Gnarog egy számot eljátszik ezután gitárján, és énekel. Most kivételesen Akusztikus Gitáron. A szám neve, You Are My Best Friend.*
-Tényleg Nemezis... már régóta el akarok neked valamit mondani
-Naoszt, mi lenne az?
-Szeretlek...
-Én is szeretlek... de ez egy kicsit gyors.
*Ekkor hirtelen egy égi hang szólal meg*
-ELÉG! Nem meg mondtam hogy a Faji Törvény 432 Paragfrasua írja, hogy Viking Metálzenész és Angyal között nem lehet kapcsolat
-De lehet! ezt hívjúk "Trú Láv"-nak -Mondaj egy másik égi hang.
-Jó akkor oké
*És az égi hang befejeződik. Este, a sötétben, egy csónakon Gnarog és Nemezis kettesben vacsoráznak. A végén csókolóznak, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.*

[Gnarog Dougfral]

DERMAGLEN, HA LEHET AKKOR NE MÓDOSÍTSD!!!

Aug 29, 2008 20:11:47 GMT 2 Gnarog Dougfral said:

GOTHIC VIKING HISTORY

Világ:

Csöppet sem humoros. Állítólag Krisztus után 600-ban játszódik, a Kora-Köépkorban. Kardok, páncélos lovagok, királyok, stb. De a látszat csal! Elvégre (annak ellenére hogy középkor) mégis van TV, Elektromos Gitár, stb. Sõt! Még a viking harcosok és a keresztes lovagok gépfegyvert is használnak!!! Észak-Nyugat Európában játszódik, ott, ahol a Vikingek élnek.
Nehéz elképzelni egy küzépkori palótát és várat ahol van TV, és egy páncélos lovagot gépfegyverrel, de hát ez van...

Szereplõk
Kawazoe: Viking Király, emellett tehetséges író. Már 83 éves, de az idõ nem hatott rá, és még mindig 20-25 évesnek néz ki, és a hanglya is fiatalos. Mindenféle zenét szeret, bármilyen filmet megnéz. Komoly természetû, de sokak szerint õrült.
Gnarog: Tehetséges harcos és metálzenész. Vérbeli viking, kinek MINDEN felmenõje Viking. Énekel és Elektromos Gitáron játszik, Black Metal és Death Metal stílusban. Természetes tehetsége van az ÖSSZES Fegyvertípushoz, már kiskora óta nagyon jól ért hozzájuk. A Rock, Metál, Blues és Komolyzene rajongója. Utálja a japánokat, japán énekesnõket és animéket. Halálosan szerelmes Nemezisbe.
Nemezis: Viking nõ, akinek vannak magyar és angol felmenõi. Már fiatal kora óta jól ért a mágiához, és valami baleset miatt egy Szárnyas Angyal lett belõle. Rajongója a japán kultúrának és zenének, és az animéknek is. Ugyan nem tudja, hanem csak sejti hogy Gnarog mit érez iránta, de nem viszonozza.
Ildor: Varázsló. Gnaroggal nagyon rosszban van, mert Gnarog többször is "Zsildor"-nak nevezte. Dühöngõ természetû. Olyan "elmegyek és soha többet nem is jövök vissza" stílusú. Zenei ízlésérõl és személyes életérõl semmit se tudni.
Dermaglen: lázadó Viking, japán felmenõkkel. Kawazoe ellensége. Zenei ízlésérõl és személyes életérõl semmit se lehet tudni.
Clanas: Gnarog jó barátja. Gnarog-hoz hasonlóan vérbeli viking. Vannak akik szerint Gnarog és Clanas között van rokonság.
Shua: Valami japán szmauráj.

0. rész: A bevezetõ.

Viking harcosok járnak egy faluba. Megvizsgálják a gyereket, már állítólag járvány közeleg. Találnak 3 különleges gyereket. 1 lányt és 2 fiút. A gyerekek még csak 16 évesek mind.
-Te... ez a fiú már gyermekként is izmos, és hörög... Mi is a neve? - kérdezte az egyik Viking harcos.
-Ez nem gyerek.. õ már 16 éves... amúgy az anyja azt mondta, hogy Gnarog a neve - mondta egy másik viking.
-Ez a lány... kár hogy velünk van és nem az ellenséggel - mondta a perverz viking
-Idióta! - mondta a 3. viking.
A tinédzsereket elvitté a királyhoz, Kawazoe-hoz.
-Itt van 4 különleges gyerek. - mondja a Viking harcos
-Nem gyerek, hanem tinédzser! - mondja Kawazoe
-A gyere... tinédzserek tehetségesek. Királyi neveltetés kellene nekik!
Ekkor Kawazoe szeme felcsillan. Nincs trónörökös! Most majd lesz!
Gnarog kipróbálhatta a királyi fegyvereket, és zenébõl megtanulta hogy hogyan kell Barokk-t játszani és énekelni. Nemezis és

Ildor a legjobb mágus-leckéket kapták. Shua harci képzése minden túltett.
10 év múlva...

1. rész: A sárkány hajó
Gnarog, Shua, Ildor és Nemezis már 26 évesek. Már sok küldetést teljesítettek egyedül.
-Na, megyek jó kis Bathory-t hallgatni - mondja Gnarog a sikeres küldetés után. Hamarosan el is tûnik, és be megy a Black Metal Pub-ba. De amit ott csinál az nem túl érdekes, ezért más szituáció lesz.
-Gnarog mindig azt az idétlen metálzenét halgassa. - Mondja Nemezis.
-Gnarog ugyanígy gondol a te japán zenédre is... - Mondja Ildor
-Igaz... na mindegy... de nem értek egy valamit!
-És mi az?
-Gnarog mindig kedves hozzám, és elvörösödk, ha hozzám beszél... meg szégyenlõs...
-Talán szeret téged?
-Lehet... sõt! Már azelõtt is tudtam hogy érez valamti irántam...
Gnarog a Black Metal Pub-ban...
-Sziasztok! - mondja Gnarog!
-Heló! - mondják Gnarog Viking haverjai. A bárban éppen egy jó zúzós Dimmu Borgir szám megy. Gnarog és a haverjai imádják ezt a zenét.
-Na és emberek... mi a helyzet mostanában???
-Gitárost és énekest keresünk egy metálbandába!
-Én majd megfelelõ leszek...
-Naggyon jó... és veled mi van Gnarog?
-Azt nem szivesen mondon el...
-Mond csak...
-A nõ akit szeretek, nem viszonozza az érzéseimet...
-Csak nem Nemezis az a nõ?!
-De igen õ a mindenem...
-Keress másikat!
-De ha egyszer beleszerettem??? Ez ellen nem tehetek semmit... mindig csak rá gondolok...
-Na jó, akkor oké. Akkor próbálkozz! Ne legyél ilyen... BETOJI!
-Nem vgyok betoji, de hát...
-Mentsd meg a biztos haláltól, és mond meg neki hogy szereted!
-Aha, a tanácsotokat megfogadom...

Gnarog kimegy a bárból... újabb küldetés lesz.

Gnarog kimegy a bárból. Hamarosan egy úton találkoznak 3an. Gnarog háza van legközelebb, ezért oda mennek be.
-Gnarog, mennyi sör van nálad? - kérdezi Nemezis
-4 dobozzal - válaszolja Gnarog.
-Az kurva jó... - mondja Ildor.
-Ne káromkodj Zsildor! - mondja Gnarog nevetve.
-TE szemét... Ildor és nem Zsildor!
-Zsinor! Vidor! Vackor! - Mondja Gnarog nevetve.
-Na jó én mentem.- mondja Ildor.
-A fracba - mondja Gnarog. Elvörösödik a feje, mozgása félénk lesz.
-Csak nem valami baj van Gnarog??? - kérdezi Nemezis kiváncsian. De jól tudja, hogy Gnarog mit érez iránta, legalábbis már

jól tudja. Gnarog felveszi a gitárját, elkezd valami szépet játszani.
-Nagyon szép... de nekem túl nyálas - mondja Nemezis unottan - Na jó most megyek, viszlát!

Gnarog hagyta elmenni szó nélkül. Mostmár csak moziba kellene meghívni, vagy valami hasonló. De akkor Kawazoe behívja mindet.

-Legutóbb egy furcsa hajót észleltünk. Valami japán hajó, de sárkányos a zászlaja. - mondja Kawazoe.
~ Jaj ne! Megint a cuki japánokat kell bántani! ~ Gondolja Nemezis
-Végre egy kis testmozgás! Végezzük ki a buzi kínai figurákat!
-Ne feldjétek, ez nem edzés! Ez igazi küldetés!

Hamarosan egy hajóval látogatták meg a "Sárkány hajót". Tele volt kínaiakkal.
Gnarog szivesen ölte õket, majdnem mindet õ ölte meg. Nemezis és Shua alig harcoltak... nem is öltek.

-Megöltem a buzikat! - mondja Gnarog
-Te olyan tapló vagy! Hogy ölheted meg élvezettel õket! - mondja Nemezis
-Nem is japcsik, hanem buzi kínaiak...
-De akkor is! A keleti...
-A keleti hlyeség ferttõzõ - ondja Gnarog és felnevet - Idézek a te novelládból
-Ötlet-tolvaj...
-Ugyan már...
-Elég! Ne dumáljatok! Elmegyek... - mondja Ildor.
-Micsoda?! - kérdezi Gnarog.
-Elhagyom ezt a viking baromságot...
-ANYÁD!
-Gnarog, én sem örülök neki de... - mondja Nemezis
-Na mindegy... már csak te, Shua és én maradtunk... Kawazoe nem fog örülni - mondja Gnarog
Közben Ildor eltûnik.

-Hogy mi?! Ildor elment?! Kit találunk a helyetekre??? - szólott mérgesen Kawazoe.
-Én megpróbálok mindent megtenni, hogy... - szólott Gnarog félénken.
-NEM! Szükségüng van még 1 tagra!
-És kire ha kérdezhetem?
-Nem rég érkezett egy japán harcos ide... talán hasznát vesszük...
-... - sóhajtott Gnarog és lehorgasztotta a fejét...
-Végre találkozom egy igazi japánnal! - újjogott Nemezis vidáman
-A keleti hülyeség fertõzõ - mondta Gnarog unottan és szomoruan. Hamarosan meg is érkezett az új harcos. Shua.

-Elnézést a késésért! Shua a nevem! - szóllott Shua.
-Most az egyszer elnézést kérünk, de legközelebb nem tûrjük el, te kínai figura... - szólott Gnarog dühösen.
-Nem kaníai! JAPÁÁÁÁN!!! - mondta Shua feldúltan.
-Gnarog, tudom hogy utálod a japánokat, de azért el kell fogadni... - modta Kawazoe megnyugtatóan. De ezt Gnarog nem hallotta meg.
Csak a házába ment szomoruan.
~ Mit tegyek??? Áh tudom mit... hagyok üzenetet ~
Ekkor Gnarog írt egy üzenetet papírra, amit hátrahagyott.

"Kedves társaim!

El kell mennem, nem mondom meg hogy miért. Nemezis, szeretlek, de tudom hogy semmi esélyem, ha lehet akkor ne keress, inkább maradj a kínai társaddal! Velem ne törõdjetek, én elutazok, és ne keressetek... Nyugalomra van szükségem"

Miután az üzenetet megírta, ezután magával vitte a pénzét, a gitárját egy bõröndben, a mikrofonját, a kajáját, és minden fontos cuccot, pl. a Laptopot és a Hordozható TV-t, meg a Vezeték néküli Internet Kapcsolatot. Ezután szomoruan elment. Egy magányos messzi helyre utazott. A mai Lengyelország területére ment. Itt találkozott Ildorral.
-Ildor! Te mit keresel itt? - kérdezte Gnarog
-Elmentem... de ahogy látom te is elhagytad a csapatot. - válaszolja Ildor
-El ám... Nemezis új társa valami kínai figura... nem bírom tovább az életet. Azt hiszem hogy öngyilkos leszek.
-Ne már! Csak 1 nõ miatt, ráadásul féltékenységbõl? Ne tedd!
-Na jó nem teszem...

Gnarog sok idõtt eltöltött új othonában. Nemezis, Shua és Kawazoe megtalátlák az üzenetet. Keresésre indulnak. De ez csak a 2. részben derül ki...

2. rész: A keresés
Nemezis: Gnarog eltünt... de miért?
Shua: Már azóta feldúlt volt amióta megérkeztem.
Kawazoe: Akkor felteszem nektek 1-2 kérdést, hátha van kapcsolat a válaszok között
Kawazoe: Nemezis, Gnarog mit érzett irántad?
Nemezis: Szerelmes volt belém... ha jól tudom...
Kawazoe: Shua, Gnarog mit gondol a japánokról és kíniakról?
Shua: Nemezis azt mondta nekem hogy Gnarog utálja a japánokat és a kínaiakat...
Kawazoe: Hmmm... akkor már értem... de mindegy... az utolsó kérdés... Nemezis, szereted a japánokat?
Nemezis: Igen... sõt imádom a kultúrájukat...
Kawazoe: Na, itt a lényeg!!! Gnarog féltékeny lett! Nemezis, Gnarog szerelmes beléd, és tudja hogy japán-imádó vagy, és mikor Shua megérkezett, akkor hát arra gondolt hogy...
Shua: Arra gondolt hogy ezt kihasználva próbálok Nemezis ágyába eljutni.
Nemezis: Gnarog hülyébb mint gondoltam
Kawazoe: Szóval Shua érkezése miatt ment el...
Shua: Minden az én hibám...


Dermaglen találkozik Gnarog-al és Ildorral.

Dermaglen: Látom ti elhagytátok a vikingeket.
Gnarog és Ildor: Igen.
Dermaglen: Mi célból???
Ildor: Egyszerüen baromság az egész...
Gnarog: Van 1 nõ akibe szerelmes vagyok... õ Nemezis... nem viszonozza, sõt imádja a japánokat, és még rosszabb hogy a csapatba egy japán újonc érkezett...
Dermaglen: Segíteni fogok, ne félj...
Ildor: És velem mi lesz???
Dermaglen: Mi a célod?
Ildor: Megtisztítani a világot a hülyéktõl...

Dermaglen, Gnarog és Ildor pihennek. Ekkor jön Kawazoe, Nemezis és Shua.

Gnarog: Meghalsz te japán buzi!

Ekkor a fegyvereivel rátámad Shua-ra. Shua megsebesül, de folytassa a harcot. Gnarog odavág mégegyet, de ezt Shua kivédi. Gnarog is sok sebesült és sérülést szeret, végül Shua-t ugyan nem öli meg, de harcra alkalmatlanná teszi. Véresen és szakadt ruhákkal tér vissza.
Nemezis: Gnarog hogy lehetsz ilyen!
Gnarog: KUSS!!!
Ekkor a kezével befogja Nemezis száját. Kést tart a nyakához.
Gnarog: Soha nem viszonoztam az érzéseimet... ráadásul most jött ez a japán buzi... de nem hagyom hogy levegyen téged a kezemrõl!
Nemezis: Te egy akkora idióta vagy!
Gnarog: Nem vagyok idióta... csak japán-ellenes... és beléd szerelmes
És akkor Gnarog felnevet.
Kawazoe: Ezt nem csinálhatod! Ennyi mindent csak egy nõ szívének elnyeréséért???
Gnarog: Igen, igen, igen!!!
Dermaglen: Katonák foglyátok el Kawazoe-t és Shua-t!

A katonák Kawazoe-t és Shua-t a börtönbe kísérik.

Nemezis: Velem mi lesz?
Gnarog: Te mehetsz... bocsi az utóbbiakért, de tudod... szeretlek.

Gnarog hanglya szomorú, és amit mond, azt lehorgasztott fejjel mondja.

Nemezis: Értem... de hát...

Nincs idelye befejzni mondaivalóját, mert akkor Gnarog megcsókolja. Végre Nemezis elfogadja, és semmi kitevõje nincs ellene. Hát nem szép pár???

Nemezis: Köszönöm...

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK

[Gnarog Dougfral]

Semmi köze az AW-hoz!!!

A király egy ezüst fésûvel fésülte, hosszú fekete, természetesen hullámos sörényét.
Az elõbb illatos olajokat kent rá. Ettõl már a hajzata úgy ragyogott, mint Salamon töke, de a király még ezzel sem volt elégedett! Egyre tovább fésülte a hajzuhatagot!
Nem hiába volt a király neve Maximus...

Az uralkodó arca még egészen fiatal volt, alig múlhatott tizennyolc éves!
A király dühödten megrántotta a fésûjét. A fésû megakadt egy makacs hajcsomónál, és az istenek sem akart tovább siklani a fényes, hollófekete hajzuhatagban.
A király megint a fésûjét rángatta.
Mivel ez nem segített, tovább rángatta, de most már királyhoz egyáltalán nem illõ, kocsist megszégyenítõ káromkodás kíséretében.

Kétségtelen, a király ideges volt! De, úgy is mondhatnánk, nem volt éppen a legjobb idegi állapotban!

Így volt ez már jó ideje!

A bajok pár hónapja kezdõdtek...

Az eddig békés birodalomban egyre másra szabadcsapatok, rablóhordák tûntek fel. A király, annak rendje, és módja szerint kirendelt pár pikeman egységet egy csapat cavalry kíséretében, ám nem használt semmit! Ugyan pár rablóhordát szétvertek, ám nem lett vége a támadásoknak. Sõt az emberek lázongani kezdtek, mert valakik feltüzelhették királyuk ellen õket.
A király pedig nem tudta hogy hogyan legyen úrrá, a kezdõdõ káoszon!

Pedig minden jól indult! A birodalmat apjától örökölte, kerek egy éve.

Maximus kezében megállta a fésû, majd hirtelen koppanva esett a márványpadlóra a trónszéke mellé, ahol eddig ücsörgött.
A trónteremben, eddig rajta kívül - megszokott módon - csak a királyi sárkányos-kígyós pajzsos lovagok álldogáltak a falaknál, valamint közvetlenül a trón mellett két, beidomított pikkely-páncélos troll ácsorgott hatalmas lúdtalpas lábán.

Ám, most egy új alak jelent meg mellette egy kékes villanás kíséretében!

Közvetlenül a trónszéke mellett!

A semmibõl!

Egy vén aggastyán volt. Egy vén aggastyán, hosszú szakállal, karmazsinvörös köpenyben!

A királyi lovagok felszisszentek mint a megmart vipera, és már is felé lódultak kezükben méretes kétkezes pallosaikkal!

A király ideges mozdulattal húzta ki a kardját, és állt fel a trónszékébõl.

- Ne ijedj meg tõlem Maximus király!

- Ne, ijedje meg tõlem királyom!

- Hiszen ismersz engem!

A király nem reagált.

- Fogjátok le! - utasította hidegen a királyi testõröket.

A lovagok csörömpölve közeledtek, azaz inkább úgy mondanám, hogy felgyorsítva csörömpöltek a trónszék felé kezükben a mereven elõre tartott veszélyes kinézetü kardjaikkal.
A lúdtalpas trollok felmordultak, és összeszorították az öklüket, majd három méteres magaságukkal elszántan közeledtek a számukra parányi vénember felé, hogy egyetlen baromi ütéssel, letaglózzák mint az ökröt szokás!

- Ne tedd király! - rikoltott a vénember!

- Emlékezz!

- Emlékszel!! - Egyszer megígértem, hogy eljövök...

A király elbizonytalanodott, és mivel a lovagok ütés távba értek, egy intéssel megállította õket.

- Ismerlek...? - kérdezte bizonytalanul az aggastyán felé fordulva.

- Igen, királyom! - felelt az aggastyán.

- Emlékezz vissza!

- Régen történt... - Alig lehettél tíz esztendõs...

A király elmerült gondolataiban.

Az aggastyán eddig elõretartotta a kezét, amibõl egy lángcsóva vágódott az egyik még mindig okvetetlenkedõ troll felé.

- Elkotródsz, lúdtalpas dög!

A kivágódó lángcsóva belemart az közelebbi troll húsába, mire az keservesen felbömbölt, és mint egy megvert kölyökkutya menekülõre fogta! Meg sem állt az egyik súlyos sötétítõig, ami mögé sietve elrejtõzött!
A lovagok idõközben visszaálltak a falak mellé. Páncéljuk csak úgy kongott, úgy döcögtek a szerencsétlenül járó troll testõrön.

Csak az volt a gond, hogy a troll nem hagyta abba a siránkozást, hanem a függöny mögül úgy kezdett szûkölni mint egy kivert kutya!

És, nem úgy tûnt, hogy hamar abba hagyja...

Maximus idõközben egy igen régi, elfeledett emléket kotort elõ koponyája egyik elhagyatott, pókhálós helyiségébõl.

... - Igen!
- Akkor még kisgyerek volt!
Éppen a királyi gyermekszobájában játszott a királyi vasút modelljével, amikor, akárcsak most - egy kékes villanás kíséretében - a semmibõl egy vörös köpenyes aggastyán jelent meg elõtte!

- Igen, már emlékezett! - És egészen tisztán!

Ám, mind eddig azt hitte hogy ez a régi emlék, pusztán álom volt!

Mert, bizony meg kell mondani, KISSÉ FURA találkozás volt ez...




...A kis Maximus elképedve meredt a jövevényre.
Lassan kinyílt a szája, a szeme pedig felragyogott!

- Miki...
- Te vagy a Miki! - kiáltotta, majd egészen hirtelen megrohamozta a megjelent vénembert.

Meg sem állt a combjáig, amit hirtelen olyan erõvel ölelt át, hogy az aggastyán felszisszent fájdalmában.

- Miki... miki... - süvöltötte.

- Miki... Mikulás! - tette hozzá most teljes néven.

- Mit hoztál nekem??

- Mert ugye hoztál nekem valamit??! - nézett fel olyan szemekkel, hogy az aggastyán csak hápogni tudott.

- Figyelj rám, kicsi Maximus! - mondta, és elkezdte lefejteni a gyereket magáról.

- Figyelj rám, végre! - vonta össze a szemöldökét.

- Nagyon fontos dolgot kell elmondanom, és nincs sok idõm!

- Meg fogom jósolni a jövõt teneked! - kezdte fontoskodva, feltartott mutató újjal.
- Pár év múltán, amikor édesapád elmegy közülünk, te fogd átvenni a birodalom kormányzását.
- Kezdetben, minden jól fog menni, de eljön az idõ, amikor...

- De, Mikulás! - fortyant fel a kis Maximus türelmetlenül.

- Az ajándék?! - követelõzött szemérmetlenül.

- Kis Maximus értsd, meg végre!!

- Én NEM a Mikulás vagyok!!

- Különben is januárt írunk...

-Mint mondtam... - köhögött föl fontossága tudatában - fontos dolgot mondok el teneked...

A kis Maximus eddigre egészen lekókadt, hogy nem a Mikulás bácsi látogatott el hozzá.

- Eljön majd az idõ, amikor te fogsz uralkodni, és ekkor sötét árny fog vetülni a birodalomra...

- Akkor, de csakis akkor meg kapod majd ezt! - mondta és a köpenyébe nyúlt, és egy ékköves jogart húzott elõ.



...Egy jogart, amin egy sárkányos-kígyó volt ábrázolva...

- Akkor, te még is a Mikulás vagy! - ugrott fel a levegõbe a kis Maximus összeütött bokával.

- Ne is tagadd!! - mutatott elszántan az ujjával a jövevény felé.

- Egy! - Számolt az ujjain a kisgyerek.

- Hoztál ajándékot!

- Kettõ! - Vörös köpenyben vagy!

- Három!

- Baromi hosszú, fehér szakállad van! - Bár, ahogy látom, nem mosod túl gyakran...

- Csak a Mikulás lehetsz!! - dobbantott magával elégedetten a kisgyerek.

- Legyen elég kis Maximus! - csattant fölt már idegesen az agg férfi.
- Az én nevem Aurange õsmágus!
- És nem holmi vacak Mikulás! - gurult egészen méregbe az öreg.

A szemeit forgatta.
- Emlékezz csak, az édesapád biztos mesélt errõl a jogarról!

A kiskölyök durcásan gondolkodni kezdett.

- Háááát.... - nyekeregte.
- Tényleg mondott valami effélét az apus...
- Azt mesélte, hogy egykor az apjának, az én nagyapámnak volt valami hasonló...

- Jól van, fiam! - bólogatott elégedetten a fõmágus, úgy hogy majdnem leesett a feje.
- Jól tudod!

- Az õsi idõkben kovácsoltatta még a birodalom alapítója, Omnibusz ezt a Szent Jogart, hogy fent tudja tartani az irányítást széttagolt, négy kontinensbõl álló birodalmában.
- Azt is tudnod kell fiam - folytatta - hogy a Jogar csak akkor került az aktuális király kezébe, ha valami nagy baj szakad az országra.
- Ugyanis, a jogar túl erõsre sikeredett!
Ha túl sokáig használták óvatlan kezek, bizony az is megtörténhet, hogy a használójának egyszerûen kiszívja a lelkét!
- Ezért aztán, amikor nincs rá szükség, a birodalom aktuális õsmágusának gondjaira van bízva. Csak akkor adja át a királyuknak, ha nagy szükség van rá!

Az öreg mágus váratlanul erõsen masszírozni kezdte a szemét.
Már egészen piros volt, ám könny sehogy sem akart kijönni belõle...
Az öreg mágus idegesen feladta a próbálkozást, de azért legalább nagyokat szipogva folytatta.

- Hüpp... Hüpp...

Elõrenyújtotta a jogart.

- Nézd csak meg jól eme nevezetes tárgyat kis Maximus!
- Hüpp...

A kisgyereket nem kellett bíztatni, pipiskedve pislogott a csillogó holmira.

- Tiszteld ezt a Szent Jogart, fiam!
- Nem csak azért mert szent hatalmával segít a széttagolt birodalmat irányítani, hanem azért is, mert...
- Hüpp...
- Benne van három jó elõzõ királyunk lelke... - a mágus nagyon szomorúnak tûnt.
- Balfax, Lamax, Kalifax....
- Bizony, õk nem voltak elég elõvigyázatosak, és a jogar, mivel túl sokat használták, egyszerûen beszipkázta a lelküket!

Az õsmágus furcsa féloldalas mozdulatot tett.

-...De, legalább annyi elõnye van a dolognak, hogy halhatatlan lelkük állal tanácsokkal látják el a birodalom fiatalabb és fiatalabb királyait...

- Bár, azt nem mondanám, hogy folytonos fecsegésük egy idõ után túlzottan nagy örömet okozna...

A kis Maximust nagyon fellelkesítették a hallottak.
Annál is inkább, mivel a kisgyerek képzeletét nagyon megmozgatta a jogaron ábrázolt tekergõzõ sárkányos-kígyó...

Már rá sem hederített az öregember szavaira, hanem egyfolytában a Jogar után ácsingózott.

- Ez még túl erõs lenne számodra! - húzta fel a szemöldökét.
Ám, meggondolhatta magát, mert hirtelen mást mondott.

- Na, jó...
- Csak hogy lásd a veszély nagyságát, és emlékezz rá felnõtt korodban... - Egy pillanatra megfoghatod... - mondta, és elengedte a jogart.

Maximus örömmel, viháncolva kapta el a jogart.

Ám, hirtelen vészes sikoly szakította félbe az öröm hangjait!
A jogaron lévõ sárkányos-kígyó hirtelen életre kell!

Úgy tekergett a jogar felületén mintha élne!
Hirtelen a farka végét rátekerte a kisfiú kezére.

A Kis Maximus csak hápogni tudott...
Aztán azt se...
...Pár pillanattal ez után elsápadt, majd elveszítette eszméletét...






Kis Maximus, pár pillanat múlva kinyitotta a szemét.

Az õsmágus vele szembe állt. Most már az õ kezében nyugodott a fortélyos Jogar.

- Látod, kis Maximus, sosem hallgatsz mások tanácsára... - horholta a fiút.

- Épp olyan makacs vagy, mint az apád...

- De, térjünk vissza jövetelem lényegéhez! - folytatta.
- Mint mondtam, majd valamikor a jövõben nagy baj szakad az országra...

- Akkor, és csak is akkor eljövök, és odaadom számodra ezt a Szent tárgyat.

- Akkor már idõsebb leszel.
- Már felnõtt ahhoz, hogy elviseld a jogar hatalmát... - Legalább is remélem...

Az idõs mágus, pár mozdulattal a karmazsinvörös köpenye mélyére rejtette a neves holmit.

- Egy valamirõl még nem beszéltem. - kezdte el.

- Jegyezz meg egy nevet!

- Magus Deathspell...

- Ne felejtsd el!! - Õ velejéig gonosz ikertestvérem!!

- Ahogy én a birodalom épülésén, és királyunk szolgálatán munkálkodom, úgy õ, mint negatív ellentétem a birodalom megbuktatásán!

- És hidd el, ennek eléréséhez semmilyen eszköztõl nem riad vissza...




...King Maximus lassan ébredt a gyermekkori emlék felidézésébõl.

- Akkor te... te vagy a Miku... vagy izé... Magus Aurange!

- Így van! - bólogatott elégedetten az aggastyán.

A fiatal király szeme hirtelen összeszûkült.

- Honnan tudjam, hogy tényleg te vagy, és nem azaz izé... gonosz ikertestvéred?

A vértes, királyi lovagok hirtelen közelebb húzódtak.

- Ebbõl! - felelte egyszerûen az aggastyán, majd elõhúzott egy jogart a köpenye mélyérõl.

- Ez... - Ez az? - kérdezte féloldalasan a király.

- Igen! A Szent sárkányos-kígyós jogar, aminek hatalma mindig rendelkezésére áll a birodalom aktuális királyának ha veszély fenyegeti a birodalmat!

- És én Magus Aurange vagyok! - felelte ünnepélyesen kihúzott derékkal az öregember. - A birodalom aktuális õsmágusa! - És mivel romlás fenyegeti szeretett birodalmunkat most a te rendelkezésedre bocsátom!

A király kissé lassan reagált. Most, mint évekkel ezelõtt nem nyúlt a jogar felé. Talán még kísérte gyermekkori "balesete" a jogarral...

- No... - bíztatta a mágus. - Lássuk, hogy már felnõttél-e, elbírod-e a hatalmát...

A király hirtelen, elszánt mozdulattal ragadta meg a szent holmit.

A Jogaron, akárcsak évekkel ezelõtt megelevenedett a sárkányos-kígyó és természetes mozdulattal csavarta rá a farkát a király csuklójára.
Ám, ezen kívül nem történt semmi!

- Jó... felelte az õsmágus.
- Nem vesztetted el az eszméletedet...

- Ám, megint óva intelek! - emelte fel a mutató ujját.

- Ha túl sokat használod, egy idõ után a rabja leszel, és ha ekkor sem teszed le hamarosan bekebelezi a lelkedet... - Akár csak három neves õsödét...

Maximus ezeket hallva kissé távolabb tartotta magától a veszélyesnek tûnõ holmit.

- És... - És hogyan izé... - kérdezte egy idõ után.

- Pár nap, vagy hét kell hogy a jogar megszokjon... - felelte az öreg mágus kitalálva a király gondolatát.

- Ekkor a jogar majd fel fogja venni veled telepatikusan a kapcsolatot.

- Egyébként, a jogarban egy aranysárkány lelkét kovácsolták...

- Õ fog szólni hozzád, és bölcs tanácsokkal fog ellátni, ami segít egységbe kovácsolni a négy kontinensre kiterjedõ birodalmat.

- Hamarosan a csapdába esett lelkek is jelentkezni fognak...

- Bár ez nem tudom, hogy egészen jó hír-e... - felelte enyhe fékmosollyal a fõmágus.

- Tudod, már vagy kétszáz éve nem szóltak senkihez... Már, egymáson kívül természetesen... - tette hozzá vigyorogva.

- Sajnos, én személyesen nem tudok a továbbiakban a szolgálatodra állni, mivel ezt megérezné gonosz ikertestvérem, és habozás nélkül megtenné az ellen lépéseket!
- Most pedig távozom jó király! A fenti okból, minél elõbb el kell tûnnöm!
- Teljes szívembõl kívánom, hogy fékezd meg a birodalmadra törõ gonoszt!
- Most pedig isten veled! - folytatta, és éppúgy, egy kékes villanásban eltûnt, mint ahogy jött.

A király nagyot sóhajtott, és még egyszer szemügyre vette az imént kapott Jogart.
Elsõre nem tûnt fel semmi furcsa rajta, persze a jogarról lelógó aranyos farokról, aminek vége a csuklójára tekeredett.

A sötétítõ felõl hirtelen elégedett szuszogás hallatszott.
A pár perce oda menekült troll testõr volt...
AZ otromba idomított troll eddigre oltotta el magát...






...Magus Deathspell intett a fekete csuhás démonpapok felé.
A papok egy újabb szerencsétlent rángattak elõ.
Nem haboztak sokat.
Látszott rajtuk, hogy nem elõször teszik, amit tesznek.
Gyors mozdulattal metélték el elõször az oltára fektetett áldozat nyakát, majd metszették be a húsát a fõbb ütõereknél a kezükben tartott görbe áldozó törõkkel.
Sok vérre volt szükségük...
Sok vér kellett egy démon megidézéshez...
Fõleg, ha a megidézendõ démon, nem mezei démonocska volt, hanem egy démonkirály...

A kicsorgó vér lefolyt az oltárról a kiképzett csatornácskákon, majd végül belefolyt az oltár körül lévõ tavacskába.
A tó már majdnem megtelt az áldozatok vérével...

- Elég! - intett a karmazsinvörös köpenyes, hosszú szakállú, egészen gonosz tekintetû aggastyán.

- Elég lesz a vér... - méricskélte a tavat.

- Most imádkozzatok! - parancsolta.

A fekete csuhások habozás nélkül eltüntették a holttestet.
Majd elhelyezkedtek és monoton imádkozásba kezdtek. Ugyan így tettek a papok soraiban elszórtan ácsorgó, segédkezõ, két méter magas, közönséges, vörös démonok, de õk rejtélyes mozdulatokat is tettek a karjaikkal.

Nem istenhez imádkoztak...

A gonosz aggastyán eddigre felragadott egy fáklyát és sorba kezdte meggyújtogatni a földön szabályos rendben elhelyezett fekete gyertyákat.

A föld alatti barlang nemsokára megtelt a földöntúli, kesernyés füstöt árasztó gyertyák szagával.
A monoton ima erõsödött, és olyan rezgések szabadultak fel, mint a lassan lesikló lavina!
Majdan annyira felerõsödött, az ima ereje hogy bármelyik közönséges ember megõrült volna!
A barlang remegett, kövek kezdtek potyogni a barlang tetejérõl.
Ám, ennek ellenére senki sem rémült meg...

A Démontó áldozóbarlang falainak nem elõször kellet elviselni a mágikus imák állal keltett kisüléseket...

A vértó lassú fortyogásba kezdett, majd egy idõ múlva bugyborékolásba fogott.
Egy idõ múltán buborékok váltak ki a tó felületébõl, amik természet ellenesen fellebegtek, majd különbözõ magaságokban szétpattantak, miközben kisméretû bíbor füst pamacs vált ki belõlük!

Az ima erõsödött, és egyre több bíbor buborék emelkedett fel a vértóból, hogy kicsi füst pamacsként durranjon szét.

Egy idõ után a tó felett valóságos bíbor füstfelhõ lebegett.

- Most! - suttogta a gonosz aggastyán, majd odalépett a vértóhoz.

Jobb kezét a tó fölé tartotta, és vörös rubinokat szórt a vérbe, miközben beszélni kezdtet. A gonosz tekintetû, ráncos arcú vénség úgy szórta az egyenként talán egy-egy falu árát is megérõ drágaköveket, mintha csak értéktelen kavicsokat szórt volna szerteszét...

- MOM RÁ EBERO... MOM RÁ... - kezdte szavalni.

- DÉMONOK KIRÁLYA...

- KINEK URTHRAX KILLSPITE A NEVE!

- JELENJ MEG NEKEM! - parancsolta.

- NEKEM, MAGUS DEATHSPELLNEK!

- ÉN SZÓLÍTALAK TÉGED!

- MOM RÁ EBERO... - szavalta újra.

-MOM RÁ...

- Az ima tovább erõsödött, a fekete füstû gyertyák szaga pedig már-már az elviselhetetlenségig erõsödött...

- És...

- És... A fekete füstfelhõben, az oltár mellett tényleg megjelent egy rusnya démon!

- Urthrax Killspite...

- Kérlek ne haragudj... - kezdte az aggastyán, de hirtelen abba hagyta.






- Urthrax...? - kezdte bizonytalanul.

A vénségnek összeszûkült a szeme.

- Bolond Uxxerzinafox! - csattant fel hirtelen.
- Már megint te vagy az??!

- Hogy a dögész vinne el...! - káromkodott.

Eddigre a papoknak és a pár segédkezõ démonnak is feltûnt, hogy nem uruk, a démonkirály érkezett a titokzatos füstön át, hanem csupán egy közönséges, bolond démon.
Gyorsan karon fogták a megidézés hívására tévesen érkezõ démon, és nagy seggberúgás kíséretébe kirúgták a barlangból.

- És még egyszer ne próbálj megjelenni a hívásomra te....
- Te... démonok korcsa! - kiáltott utána az indulattól remegõ arccal a vénember.
Bolond Uxxerzinafox már vagy negyedszer jelent meg amikor egészen más fajtájú démont próbált megidézni szolgálatra.
Eddig még nem talált megfelelõ megoldást ez ellen a bolond démon ellen...
Pedig, feldaraboltatta...
Tizenhat felé...
Pedig szénné égette...
Pedig, megkínoztatta...
Semmi sem használt!

A ráncos arcú aggastyán idegesen pár szóval újra parancsot adott a szertartás folytatására, majd megint rubinokat kezdett szórni a már lenyugodó vértóba.

A második megidézés már rendben zajlott.
Földöntúli hangok kíséretében tényleg kibukkant a bíbor füstbõl egy hatalmas, zöldes bõrû alak. Összegörnyedve állt a barlangban, csaknem öt méteres magasságával. Aki megpillantotta, rögtön tudta hogy nem egy mezei démonról volt szó!
Vörösen izzó szemei olyan mérhetetlen gonoszságot árasztottak, ami valósággal megperzselte a felé pillantókat.

A démon kimutatta villogó agyarait, miközben pillantása megidézõjére esett.

-...DEATHSPELL!! - mennydörögte miközben agyarai közül kénes füst szivárgott.
- DEATHSPELL!! MEGINT TE ZAVARSZ, TE GYENGE KIS HALANDÓ!!!

Deathspell tettetett alázatossággal lehajtott a fejét, és mélyen meghajolt.

- Bocsáss meg nagyuram, hogy zavarni merészellek!

- Alázatosan kérlek még egyszer, hogy bocsáss meg! - hajolt meg még egyszer.

Tulajdonképpen Magus Deathspell ereje majdnem vetekedett a hatalmas szörnyûséggel amit megidézett. Ennek ellenére félretette minden arroganciáját, és továbbra is alázatos maradt.
Volt ideje kitanulni az alvilági diplomáciát, hiszen eddig már tucatjával idézte meg a közönséges démonokat, testõrnek, harcosnak...

- Kérlek nagyuram, - folytatta - addig is amíg elmondom mondandómat, kérlek enyhítsd szomjadat... - fejezte be, és királyi mozdulattal a vértó felé intett.

A Démonkirály elfordította a fejét, felmordult, de döngõ léptekkel a vértóhoz indult.

Ott aztán négy kézlábra ereszkedett, s akár egy óriási pitbull, lefetyelni kezdte az undorító vértengert.
Miközben lefetyelt fura hangok hallatszottak a tóból.
Mintha sírt volna a vértó!
A démon minden kortyával ugyanis a kiontott vérû szerencsétlenek lelkei kárhoztak el, és kerültek az alvilágba a démon szolgálatába!
Úgy látszik, lassan enyhített szomját a démonok ura, mert vértõl csöpögõ pofával vissza fordult megidézõje felé.

- BESZÉLJ MÁGUS... - mennydörögte.

- DE, AJÁNLOM, HOGY ÉRDEMLEGES MONDANIVALÓD LEGYEN... - folytatta.

- Az lesz Urthrax! - nyugtatta meg az aggastyán.

- Nagyuram biztos gondoltál már róla, hogy uralmad alá kéne hajtanod e szánalmas kis birodalmat.

A hatalmas démon olyasféle türelmetlen mozdulatot tett, amitõl közönséges ember ereiben megfagyott volna a vér.

Ám, Magus Deathspell hidegvérrel folytatta:

- Már tettem bizonyos lépéseket. Pár falu már fellázított elégedetlenkedõktõl forrongót, és pár szabadcsapat is fosztogatásba kezdett.

- Eljött az idõ, hogy csatlakozz a lázadókhoz, nagyuram...

- A birodalom új királyra vár, a személyedben...

A démonkirálynak a hatalom vágytól pokoltûz-szerûen fel villantak a szemei.

- JÓL VAN, MÁGUS! - dörögte. Majd elbillentette a fejét.

- DE, MÉG DÉMON CSATLÓSAIM SEGÍTSÉGÉVEL IS KEVESEK LESZÜNK EGY EKKORA BIRODALOM MEGHÓDÍTÁSÁHOZ...

- Igen hatalmas démon!
- De, van egy tervem... - kezdte Deathspell, miközben gonoszuk villogó szemei összeszûkültek.







- ... HOGY MERSZ MEGJELENNI A BARLANGOMBAN TE NYOMORULT HALANDÓ??!!

A hang egy pompás termetû vörös sárkány szájából szólt. Ha nem lettek volna jelen a kürtõkkel, barlangszájakkal, és kénes füstû barlangokban a kisebb termetû zöld sárkányok, akkor is nyilvánvaló volt termete miatt, hogy a sárkányok ura, Arech Dragonbreath szólt hozzájuk.

Két jövevény érkezett a sárkányok lakta hegy egyik gigászi barlangjába.
Az egyik, a félelmes démonkirály Urthrax Killspite volt. A másik egy hasonlóan gonosz õsmágus, név szerint Magus Deathspell.

Az õsmágus, színpadiasan bókolt, majd megszólalt:

- Mélységes bocsánatodért esedezem, nagy sárkánykirály!

- Kérlek, nézd el szemtelenségünket!

- De, elõször is kérlek, fogadd el-e hitvány kis ajándékokat! - folytatta színpadiasan az aggastyán, majd a földre szórta a kezében tartott kisebb drágaköves ládikó tartalmát.

Különféle, méretû, és színû drága kövek hullottak a barlang padlójára. Öklömnyi rubinok, smaragdok, és egyéb drágakövek...

A gigászi sárkánykirály kifújta az orrlikain a füstöt, majd amolyan méltóságteljes mozdulattal vette szemügyre az ajándékot.
Hamar kiderült, hogy meg lehetett elégedve a szerzeményével, mert nem kaptak lángcsóvát az arcukba a jövevények...

A gonosz tekintetû, karmazsin köpenyes aggastyán tovább beszélt:

- Bizonyára tudod királyom, hogy Axelhull bányái tele vannak ilyen, sõt különb drágakövekkel...

- A birodalom megingott...

- A király már nem képes a kezében tartani!

- Mi elhatároztuk, hogy...

A sárkánykirálynak felvillantak a szemei.

- ELHATÁROZTÁTOK, HOGY MEGHÓDÍTJÁTOK A BIRODALMAT...

- TE, MEG EZ A POKOL-SZÖKEVÉNY...

Olyasféle, recsegõ hang hallatszott, mint ha kacagott volna.

- ÉS MIVEL KEVESEK VAGYTOK HOZZÁ, ÚGY GONDOLTÁTOK, HOGY MAJD ÉN IS BEÁLLOK HOZZÁTOK...

Arech Dragonbreath-ot nem véletlenül hívták Mastermind-nek. Pár szóból rájött a jövevények céljára...

- Természetesen... - akarta folytatni megint mélyen meghajolva az aggastyán, de a sárkánykirály félbeszakította.

- ÉS, HOGY GONDOLTÁTOK?

- HA CSATLAKOZOM, KI FOG MAJD DIRIGÁLNI?

Megint amolyan recsegõ hang hallatszott.
De, most csatlakozott a "kacagáshoz", a többi barlangban tartózkodó közönséges sárkány is.

Urthrax Killspite, a démonkirály nem aggódott. Színlelt, alázatossággal mélyen meghajolt, mintha elfogadta volna a parancsolást.
Azt már megtanulta az alvilági cselszövésekben, hogy nem mindig az erõsebben kutyáé a konc!
A démonkirály bízott magába, és ármányos démonaiban!
Szinte már most biztosra vette, hogy ha sikerül a hódító tervük, elõbb utóbb nem az ugyan sokkal erõsebb sárkány király fog a trónra ülni, hanem õ.
Hiszen elvégre, neki aljas cselszövésekben nincs párja!

Magus Deathspell közönyösen lehajtotta a fejét. A hatalom soha sem érdekelte túlságosan. Õ mindig amolyan második emberként szeretett a távolból manipulálni. Õ számára csak az volt a lényeg, hogy pusztítani, rombolni tudjon!
Ez volt minden ami érdekelte!





...A húst leperzselõ sivatagi nap sugár végigszaladt a homokon, majd megállapodott egy hatalmas vár kõfalánál.

A lázadó hadjárat jól haladt! A birodalom legkülsõ kontinensét Saharia-t, már meghódították. Az itt lévõ három végvárat már bevették.

Apró bárányfelhõ vetett árnyékot a napsugárra, de csak egy pillanatra. A sivatagi nap ugyanis szinte elpárologtatta az aprócska felhõ pamacsot.

A sivatagba, monoton mozgású zombi õrjáratok meneteltek. A külsõ tartományokat tartották szemmel. Lötyögõ vértjük alá ugyan befolyt a homok, a sivatagi nap ugyan felhevítette a vértjüket, de a nekik ezek a kellemetlenségek már nem árthattak.

A várak tövébe, démonok, és gonosz lovagok bandukoltak. A levegõbe, zöldesen csillogó pikkelyû sárkányok köröztek.

Valami volt a levegõben...

Valami készült...


A három vár közül a leghatalmasabban, a lázadók három vezére tanácskozott. Arech Dragonbreath, a sárkányok ura lelógatta pikkelyes farkát az erkélyrõl.

- NA, URAK! - kezdte szokásos gunyoros modorában - AKKOR, HOGY IS GONDOLJÁTOK A TOVÁBBI HÓDÍTÁS TERVÉT?

- MERT UGYE BÁR AZT NEM TAGADHATJÁTOK, HOGY EZT A LEGKÜLSÕ KONTINENST KÖNNYÛ VOLT MEGHÓDÍTANI! HISZEN SZINTE SEMMI ÉRTÉK NINCS A FÖLDEKBEN, ÉS EZÉRT CSAK PÁR KIÖREGEDETT BAKA VOLT A VÉGVÁRAKBAN...

Urthrax Killspite, a démonkirály, elõrelendítette rusnya öklét, olyasféle mozdulattal mintha egy legyet akart volna elkapni a levegõben.

- ELÕSZÖR ELFOGLALJUK A GYENGÉBBEN ÕRZÖTT VÁRAKAT, MAJD BEHATOLUNK AZ ORSZÁG SZÍVÉBE, ÉS... - mennydörögte.

-HA! HAHAHA! - kerregett Arech Dragonbreath.

- NEM ÍGY SZOKTAK HÓDÍTANI, KILLSPITE!

- HADITERVET KELL KOVÁCSOLNI! MÉGPEDIG JÓ HADITERVET!

A sárkányok urát nem véletlenül nevezték Mastermindnek. Haditervek kovácsolásában nem igen volt párja!

- ELÕSZÖR IS FOLYTATNI KELL A LÁZÍTÁST. AZTÁN, MEGFELELÕ NAGYURAKAT KELL KERESNI, AKIK ÁTCSÁBÍTHATÓK AZ OLDALUNKRA...

- Úgy gondolod nagyuram... - akarta feltenni a kérdését Magus Deathspell, ám a sárkánykirály figyelemre sem méltatta.

- DE, MINDENEK ELÕTT, A SZENT JOGART KELL MEGKAPARINTANI A KIRÁLY KEZÉBÕL!

- HA AZ NINCS, A KIRÁLY NEM KAP BÖLCS TANÁCSOKAT, ÉS A BIRODALOM HAMAR MEGHÓDÍTHATÓ

Arech Dragonbreath, pikkelyes mancsa olyasféle mozdulattal záródott össze, mintha már is a kezében tartotta volna a neves holmit.





...Maximus király jó király volt.
Ezért meg kellett halnia....
Ez már így törvényszerû...

Az Arech Dragonbreath nevû fertelmes sárkánykirály még közelebb hajolt a királyhoz.
Maximus király természetes hullámos, éjfekete sörénye hátravágódott, a király pedig majdnem elájult miatt a sárkánykirály szájából kiáramló bûztõl!
- A JOGART!! - A JOGART AKAROM, TE KIRÁLYOK SZÉGYENE!! - süvöltötte a vörös bõrû szörnyeteg.
A király már ettõl a hangorkántól is három métert repült hátra, és végül nagy csattanással ért földet a trónterem márványpadlóján.
- Csatlósok! - Katonák... - Ide-ide! - ordította.
A király ugyan igazán nem reménykedett a hívás sikerében, de azért minden-mindegy alapon tovább kajabált...
- Csatlósok!
- Szolgák!
A fertelmes sárkány tett egy lépést a király felé.
- Csatlósok...
A király zavarba jött.
- Izé...
- Fegyverhordozók...
Arech Dragonbreath már majdnem beérte.
- Szakácsok...
- Izé...
- Kukták...
- Valaki... - könyörgött végül.

Ám, minden hiába volt. Lentrõl, a várudvarról ugyan hallatszott némi csörömpölés, de mindenki tudta, hogy az erõsítés, a király katonái már idõben nem fog megérkezni!

Maximus kétségbeesetten pillantott szét.
Körülötte hûséges emberei, aranyos sárkányos-kígyós pajzsos, kardos lovagok, elf mester íjászok, nemes arcú barbár harcosok, aranyos köpenyes királyi varázslók, valamint a beidomított troll testõrök mind holtan hevertek a trónterem kõpadlóján...
És egyik sem természetes halállal hunyt el...
A lovagok páncélján hatalmas karmolás nyomok éktelenkedtek, valószínûleg valamelyik démonikus teremtmény acélnál keményebb karmai szaggatták cafatokra az edzett acélt! Némelyik csatlós feje egyszerûen szétrobbant, mutatta, hogy az ellenség bûbájos hatalma sem lebecsülendõ. Pár csatlós pedig egyszerûen szénné volt égetve!

Ám, Maximus nem méltatlanul lett e hatalmas királyság ura.
Még így sebesülten (mert bizony az eddig lefolyt csatározásban õt sem kímélték), legyengülve sem adta meg magát!

Hirtelen elõrántotta ékes jogarát, amin egy sárkányos-kígyó volt ábrázolva. Majd felkiáltott:

- Szent Jogar!

- Szent Jogar, segíts rajtam!!

Hirtelen furcsa dolog történt!

A Maximus kezében tartott jogaron lévõ sárkányos-kigyós egyszerre megelevenedet!

Pár pillanat múlva úgy tekergõzött akár egy eleven kígyó, és hirtelen rácsavarta a farka végét a király csuklójára, majd eltátotta kicsiny pofáját, és...

...És a szájából valóságos tûzorkán csapott a támadókra! Ám, a tûz nem vörös színû volt, hanem aranyos színû!

Ennek ellenére úgy viselkedett, mint a normális tûz!

Azok a botor ellenfelek, akiket elért a sárgás tûzförgeteg bizony másodpercek alatt hamuvá égtek!

Kivéve Arech Dragonbreath-ot!
Õt, ugyanis egyszerûen körülfolyták a lángok, és egy csepp kárt sem tettek benn! Ám, a tûzorkán erejétõl még õ is hátrarepült, gigászi testsúlya ellenére, és egyszerûen eltûnt a támadók soriban!

A brutális pusztítás azonban nem vette el az ellenfelek kedvét a támadástól!

Fekete vértes, démonpofás pajzsos, buzogányos gonosz lovagok rohamozták meg a királyt elõre tartott pajzsokkal!

Pufi, rezgõ csöcsû, két méter magas, közönséges vörös démonok rontottak lihegve a lovagok után!

Ám, a király résen volt!

Újra elõre sújtott, és az arany-tûztõl a támadók megint hamuvá omlottak!

- Ez az! - rikoltott fel az új erõre kapott király, és szeretettel nézett a jogarára. majd megint elõre suhintott!

Újabb támadók égtek szénné...

Ám ekkor, távolról, a támadók soraiból egy mély hang hallatszott.

- NE BÕSZÍTS KIRÁLY!

Ám, Maximus királyt nem lehetett megállítani!
Újra, és újra meg suhintotta aranyos jogarát!

Ám, ekkor megint meglepõ dolog történt.
Hirtelen, a király mellett egy kékes villanás látszódott!

A villanás helyén pedig Arech Dragonbreath, a sárkánykirály tûnt fel, aki egyszerû mozdulattal kicsavarta ki a jogart a király kezébõl!

Nem jött több sárgás-tûzorkán...
A király lehanyatlott...

A sárkánykirály diadalmasan megszorította a jogart, és lenézõ pillantást vetett a fekvõ királyra.

Ám, Maximus még mindig nem adta föl!

- Fõmágus... - dadogta.
- Aurange fõmágus!
- Segítened kell!! - Nem hagyhatsz cserben!

Hatalmas kacagás volt a válasz.
A félelmetes, vörös sárkánykirály, akinek a feje tetején olyasféle formában nõttek a tüskék mintha egy koronát formáztak volna, röhögött teljes erõbõl.

- A fõmágusodat keresed...? - incselkedett tovább Arech Dragonbreath.
- Mutasd meg neki Magus Deathspell, hogy hol van! - parancsolta.

Erre, a sárkánykirály szörnyei közül, egy rendkívül gonosz tekintetû, hosszú szakállas, karmazsinvörös köntöst viselõ aggastyán lépett elõ, majd széthúzta a köpenyét, és gúnyos tekintettel, megmutatta a királynak azt amit a kezében tartott.

A király elhomályosuló tekintettel megpróbálta kivenni a tárgyat.

Olyasféle volt, mint a közönséges üveggolyó, amivel a kisgyerekek szoktak játszanak.
Ám, mégsem az lehetett, hanem valamilyen bûbájos holmi, mert a belsejében egy icipici alak látszódott!

Meglepõ módon hasonlított a gonosz tekintetû aggastyánra! Ugyan olyan idõs korú volt, ugyan olyan hosszú sakált viselt. sõt, még az arcvonásaik is hasonlítottak!
Mit hasonlítottak!
Úgy hajaztak egymásra, mint két tojás!
Ám, volt akadt valami groteszk különbség a két agg férfi között!
Amíg a vörös köpenyes férfi arca mérhetetlen gonoszságot sugallt, addig az üveggömbben lévõ arc csupa jóságot árasztott!

- A te fõmágusod már nem segíthet rajtad! - gúnyolódott, a vörös köpenyes aggastyán.

- Ugye, öcsike! - kérdezte még gúnyosabban egy, a többi démon közül messze kimagasló, pokoli gonoszságot sugárzó zöldes bõrû démon.

Erre hatalmas röhögés tört ki a szörnyek között.

Döcögtek az alacsonyabb rangú alig két méteres vörös démonok. Hahotáztak a fekete vértet viselõ, pajzsukon démonfejet hordó, gonosz lovagok. Rötyögtek a büdös, szuttyadt ork íjászok. Vihogtak a trónteremben összehúzott testtartásban tartózkodó alacsonyabb rangú, barnás színû sárkányok.

- Aurange... - Nem! - kiáltott a király, de már senki sem figyelt rá.

Arech Dragonbreath két kézre fogta, majd a feje fölé lódította a megszerzett jogart.

- ENYÉM!! - mennydörögte!

- ENYÉM VAGY!!!

A jogar egyszerre hatalmas sárga lobot vetett a sárkánykirály kezében!

- Minden elveszett! - gondolta a teljesen kimerült király.

- A birodalom...

- A királyság... - lehelte.

Maximus király elvesztette az eszméletét...








...A jogar megszerzése után láncreakció szerûn történtek az események. A fellázított nagyurak királyuk ellen fordultak...


Murray, a kapcsi kereskedõt megvesztegették, hogy nyissa ki a város kapuit.

A nyitott kapukon aztán beözönlöttek Pirate Rob a kalózvezér hajóival érkezõ tengeri kalózok és kiszabadították a királyi várban sínylõdõ öt királyra igen veszélyes nagyurat.
Köztük volt például Mahk Bellowspeak, a Bruiser, a gonosz óriások vezére.

A rabok aztán természetesen örömmel csatlakoztak a lázadók oldalához.

A következõ nagyobb esemény az volt, hogy az egyik királyi meghallgatáson Bargash Eyesore, a királyságban nagy tiszteletnek örvendõ, öreg egyszemû egyszerûen rátámadt a királyra, miközben trágárságokat ordibált.
Ha a királyi testõrök nem fogják le, bizony beverte volna a király orrát!
Valami történt a királyságban!
Az öreg egyszemût mindeddig szelíd kreatúrának ismerték, most meg durva lázadó szavakat vágott a király képébe!

Ez az esemény után a kisebb gazemberek sorra kezdtek átálltak a lázadó triumvirátus oldalára.
Ott volt például a hírhedt gengszter, Hack the Rogue, gúnynevén a Köpködõ. Aki az mellett hogy gátlástalan tolvaj volt, még a sírrablást sem vetette meg!
Vagy ott volt Cavegon a Mystic, a gonosz misztikus, aki nem idegenkedett a tiltott mágiáktól sem!

Több nemesek sem maradt a király oldalán sokáig.

Elsõként Johnno Makahl, a pénzsóvár báró állt át a lázadók közé, remélvén, hogy a kirobbanó háborúban tovább növelheti eddig sem kicsiny vagyonát!

Ez után, mindenki meglepetésére Aimola hercegnõ, a király unokahúga is a lázadók oldalára állt.
Az okokat csak találgatni lehetett...

Eddigre már a háború elérte a többi kontinenst is. És a vérengzést nem lehetett leállítani.
A királyi végvárak sorra kerültek át a lázadók kezébe...

Ez idõ tájt lázadtak fel Forestia hegyes fülû elfjei is, élükön az elf herceggel, Barrowpine-val.
Elfjei, nem kegyelmeztek az embereknek. A nyilaiktól az isten óvjon mindenkit!
Hogy az eddig békés erdõlakók, mért támadtak a királyra a lázadók oldalán csak találgatni lehetett.
Bizonyos emberek mágiáról beszéltek...
Nagy erejû, rontó mágiáról...

A háborúban, a következõ nagyobb esemény az idegen világból idekeveredõ , mosdatlan zsoldosvezér, Sir Moradon megjelenése volt.
Emberei nem beszélték a királyság nyelvét, de csatabárdjai minden szónál ékesebben hirdették a lázadók tanait.
A katonái valóságos csapást vágtak a királyság szívébe!
És hogy, hogyan keveredtek a királyságba, arról mendemondák beszéltek...

E nagy csapás után a király azt hitte, hogy fellélegezhet.
A támadások több hónapig szüneteltek.
Maximus király gyorsan megerõsítette haderejét, és végvárait.
Sõt, odáig is eljutott, hogy pár gyengébben tartott várat is visszafoglalt a lázadóktól.
A királyság békés polgárai, azt hitték eljött a remény kora.
Ám csalódniuk kellett...
Minden várakozáson felül...

Hamar kiderült, hogy a lázadók csupán átszervezték erõiket, és újabb fajokat szerveztek be a háborúba!

A lázadók fõparancsnoka Ragface, az élõholt fejedelem volt. Õ irányította az új csapatokat, oldalán az õ általa életre keltett, lich (élõholt) varázslóval, Rinaldus Drybone-val.

Az új lázadók oldalára átállt fajok között szerepeltek, a havas puszták barbárjai, Auric Whiteskine barbár fejedelem vezérletével.

Ez után a hegyek óriásai támadtak a királyságra, a királyi börtönbõl kiszabadított Mahk Bellowspeak vezetése alatt.

Ez a két faj két irányból támadt a királyságra, és szinte satuba fogta a védõket!

A végvárak, minden képzeletet felülmúló gyorsasággal kerültek át a lázadók kezébe!

Az utolsó csapást, Czar Nicolai, a hírhedt õrült lovag nagymester feltûnése okozta.
Gonosz lovagjaival elfoglalta az utolsó két végvárat is.

A királyi vár, immár védetlenül állt...

Olyan volt a királyi vár, mint egy tó felületén lebegõ száraz falevél, amirõl nem lehetett tudni, hogy melyik pillanatban merül alá...







A Saharia-i kontinensen álló, legrégebb óta a lázadók kezén lévõ három végvár már nem igen hasonlított a többi várra.
A legkisebb kastély falai szinte megfeketedtek. Messzirõl látszott, hogy gazdája tiltott mágiákat gyakorol...
Az északabbra lévõbõl pedig ártó kipárolgások szivárogtak ki. A kastélyban szinte nyüzsögtek a démonok!
A legnagyobb vár pedig új tornyokkal, áthidalókkal egészült ki. Ez a kastély felet hatalmas sárkányok húztak el...

Magus Deathspell kastélyában elégedetten dörzsölte össze tenyerét.
A pusztítás, ami az elmúlt években lezajlott minden képzeletet felülmúlta!
A káoszban, pusztításban, fájdalom, reménytelenségben, ami ráült a királyság lakóira szinte lubickolt az aggastyán.
Szinte új erõre kapott!
Szinte éveket fiatalodott vissza!
Magus Deathspell megigazította karmazsinvörös köpenyét, majd lepillantott az udvaron harci mágiákat gyakorló tanítványaira.
A tanítványai lehettek vagy százan!
Robbanó varázslatok durrogtak, szárazvillámok csapkodtak a kastély udvarában a varázslók erejét bizonyítva.
Távolabb, természetes mágikus képességgel rendelkezõ Gnóm varázslók gyakoroltak. Ugyan korántsem birtokoltak olyan erõt mint az ember varázslók, de ezt létszámukkal valamelyest ellensúlyozták!
Meglehettek vagy ötszázan!
A vár körül felhúzott, szalmával fedett kaibákban, a várhoz tartozó parasztok nyüzsögtek.
Magus Deathspell, egyszerû kedvtelésbõl vagy már ezret karóba húzatott, de még mindig valóságok tömegek éltek nyomorogva a viskókban. Lehettek vagy ötezren!
Volt valami furcsa ezekben az egyszerû parasztokban! Valahogy furcsa, zombi szerû volt a mozgásuk! A szemük pedig üres tekintetû volt, és vöröses színben ragyogott!
Magus Deathspell egy egyszerû varázslattal fanatizálta a parasztokat.
Egyetlen szavára, ha ellenfél bukkanna fel a parasztok az életük árán is megakadályozták volna a várba való behatolást!
De, Magus Deathspell ez miatt egyáltalán nem aggódott, hiszen a királyság éppen az utolsókat rúgta!
Magus Deathspell megint összedörzsölte a kezét.
Megkapta amit teljes szívével akart, a mérhetetlen pusztítást!
A gonosz mágus most éppen Maximus királyt képzelte el.
- Már, nem kell sokáig várni amíg elbukik a pökhendi király! - gondolta gonoszul.

Urthrax Killspite, a démonkirály, várában éppen egy emberi csontokból összeállított trónuson ült. Jobb kezében, egy emberi koponyából frissen csapolt vért szürcsölt.
Urthrax mérhetetlenül elégedett volt magával!
Alvilági fondorlatai meghozták számára a sikert! A sárkánykirállyal szemben sikerült megerõsítenie a pozícióit. Egészen odáig eljutott, hogy Arech Dragonbreath számos sárkánya õt támogatta!
Ütemes zaj hallatszott.
Urthrax Killspite le sem nézett, úgy is tudta, hogy mi történik.
A kastély udvarában, gonosz, démon hívõ lovagjai gyakoroltak nagy csörömpölések közepette.
Rettenetes haderõt jelentettek, hiszen számuk meghaladta a kétszáz ötvenet is!
Urthrax Killspite egy újabb kortyolással kiürítette a koponya-kupáját, majd összeszûkítette szemeit, ami pokol tûz-szerûen lobogtak.
Minden reménye meg volt rá, hogy amit legjobban szeretett, a hatalmat megszerezze, és õ legyen a birodalom, új királya!

Arech Dragonbreath, a sárkánykirály kényelmesen hevert az oldalához szorított farokkal a vára egyik roppant termének kõpadlóján.
Körülötte a kõpadlón arasznyi vastagságban, különbözõ drágakövek borították. Arech Dragonbreath szórakozottan felragadott egy öklömnyi gyémántot, majd a szeméhez emelte, és megszemlélte.
Idõ múltán Arech Dragonbreath felhördült, majd dühösen a többi közé vágta a drágakövet.
A sárkánykirály már látta ezt a drágakövet....
Ahogy a többi százával heverõ drágakövet is már megvizsgálta...
Már vagy jó párszor...
Arech Dragonbreath dühösen fújtatott, mire az orrlikain kénes füst vágódott ki. A sárkánykirály mérges volt.
Mérges, fõleg arra a nyomorult kis pokol királyra, Urthrax Killspite-ra.
Nem hitte volna, hogy sikerül neki setét ármányaival megszerezni a lázadók többségének bizalmát!
A várban fertelmes sárkányok tekergõztek. Lehettek vagy százan!
Földi erõ nem igen állította meg õket, ha támadásba lendültek...
A sárkánykirály felragadott egy újabb drágakövet, és nézegetésével vigasztalta magát...
Remélte, hogy még is egy eddig nem vizsgált darabra bukkant...










Maximus király szomorúan tekintett ki vagy ezredszer tróntermének ablakán. Ameddig a szem ellátott, mindenfelé füstölgõ városok, és az ellenséges lázadókkal teli várak látszódtak.
A királyi várat már nem védte egyetlen vár sem!
Olyan védetlenül állt magányában mint egy ma született bárány, akit bármikor lerohanhatnak a kiéhezett farkasok!

Maximus elfordult az ablaktól majd a toalett asztalához lépett. Fel akarta ragadni kedvenc fésûjét, hogy megint átfésülje pompásan ragyogó , természetes hullámos éjfekete hajzuhatagát, ám meggondolhatta magát, mert mégsem tette meg.
Pedig a fésülködés eddig mindig jobb hangulatba ringatta.
Ám, az utóbbi idõben, már ez sem segített...
A király az elmúlt években nagyon megváltozott. Arcán számos ránc tûnt fel, valahogy sokkal idõsebbnek, és fáradtabbnak tûnt.
Maximus letargáltan vissza zuttyant a trónszékére.
Pillantása a jobbjára esett.
A király ritmikusan nyitogatta, zárogatta a markát.
A jogar...
Amióta a Szent Jogart elrabolták tõle, azóta kezdõdtek a bajok...



Kékes villanás látszódott a trónszék mellett.
Egy karmazsinvörös köpenyt viselõ öregember jelent meg a trónteremben!

-Aurange fõmágus! - kiáltott fel hirtelen a jövevény felé fordulva a király.

- Miért nem jelentkeztél eddig? - Miért nem segítettél??

- És, egyáltalán tudod mi történt??

- Elrabolták a jogart, és...

- Mindent tudok királyom! - hajtott fejet az öregember.

- De, eddig mint már régebben mondtam, nem tehettem semmit a királyság érdekében mert velejéig gonosz ikertestvérem, Magus Deathspell megérezte volna és rögtön megtette volna az ellenlépeseket!

Megint meghajolt.

- Hát ezért nem segíthettem ilyen hosszú idõn át!

Maximus királynak megenyhültek a vonásai.

- Most viszont eljöttél... - mondta lassan.

- Ez azt jelenti, hogy...

- Igen, jó király!

- Kidolgoztam egy bonyolult varázslatot, amivel ÉN UGYAN NEM, de MÁS segíthet rajtunk!

Aurange fõmágus szelíden megragadta a király karját, majd kedvesen megszólalt:

- Gyere királyom, tegyük meg az elõkészületet, eme pompás varázslathoz...

- És most már remélhetsz...

...A királyi palota egyik pompás terme került átalakításra.
A terembõl kihurcoltak mindent, és immár különbözõ vegyszerek, lombikok, és egyéb rejtélyes holmik borították. Hogy miért nem felelt meg az õsmágusnak a királyi varázslók egyik terme, az rejtély volt.

Maximus király felemás arccal vizslatta az elmélyülten dolgozó fõmágust.

- Több évig nem jelentkezett, most pedig csodákat ígér... - gondolta.

- És biztos hogy ez a... varázslat segíteni fog?

Aurange mágus beletöltött egy kis üvegcse zavaros folyadékot egy nagyobb üvegibrikbe, mire az még a kicsinél is zavarosabbá vált.

- Igen jó király!

- Kérlek higgy nekem!

- Ahogy eddig elmondtam, ez egy olyan nagy erejû varázslat, ami egy másik világból ide teleportál pár hatalmas erejû hõst!

Az öreg mágus szemében a lelkesedés tüze lángolt, miközben összeszorította kicsiny öklét.

- Hatalmas hõsöket fogok megidézni, amilyeneket eddig nem látott ez a föld!

Saját szavaitól úgy fellelkesült, hogy még az eddiginél is sebesebben kezdett matatni gyanús kellékei között.

Maximus király elbizonytalanodva nézett vissza rá, majd félre siklott róla a tekintete.

Eddig, annyi szenvedésben és csalódásban volt része, hogy már nem tudott teljesen hinni a semmibõl felbukkanó õsmágus szavaiban.

- És ezek a... - szólalt meg megint - ...a hõsök... egyedül képesek lesznek arra, hogy vissza verjék a lázadók töménytelen csapatait? - kérdezte tamáskodva.

A fõmágus, mivel most nagyon elfoglalt volt nem fordult a király felé, hanem enélkül válaszolt a feltett kérdésre.

- Ahogy mondtam, ezek a hõsök különbözõ idegen világokból fognak érkezni! - Kérlek bízz a szavamban!

- E hõsök, emberfeletti erõvel, és ami még a háború taktikus jellegét tekintve fontosabb, emberfeletti intelligenciával rendelkeznek!

- Secc-perc alatt visszahódítják a birodalmunk, ne félj! - mondta egészen vidáman.

- Amúgy erre nincs igazán szükség!

- Igazából csak annyi a feladatuk, hogy vissza szerezzék a Szent Jogart! - kacsintott korához egyáltalán nem illõ módon a fõmágus.

- Ha az a újra a te kezedben fog nyugodni, nem lesz nehéz vissza állítani a rendet az országban!

- Ehhez pedig ugye bár csak az kell, hogy elfogjanak néhány lázadó nagyurat, és kiverjék belõlük a jogar hollétét!

A király álmélkodva hallgatta e szavakat de nem vágott közbe.

- Tehát "Bounty-kra" lesz csak szükségünk... - mondta a vénség és megint kacsintott.

- Hogy mikre?? - képedt el Maximus.

- "Bounty-kra!" - ismételte újra az öregember.

- "King's Bounty-ra"...

- "King's".... mire?? - értetlenkedett a király újra.

- Nem fontos! - legyintett újra az aggastyán.

Maximus király a biztonság kedvéért a királyi testõrök felé pillantott.

A trollok ostoba arccal néztek vissza. Az a szerencsétlenül járt lúdtalpas troll, akit pár éve egy varázslattal megpörkölt a fõmágus, bizonytalanul kezdett pislogni a számára képzelt biztonságot nyújtó sötétítõ felé.

- Aura... - kezdte a király, de hirtelen ravaszul meggondolta magát.

- Magus Deathspell! - kiáltotta fel váratlanul.

A fõmágus nem szívta be a cselt, és nem kapta fel a fejét a név hallatán.

Maximus fenyegetõ mozdulattal meglazította a kardját a tokjában.

-...Honnan tudjam, hogy te vagy az... és nem a gonosz ikertestvéred, Magus Deathspell...? - kérdezte.

Az agg fõmágus végre a király felé fordult, és újra kacsintott, de most már vigyorgott is hozzá!

- Mibõl, király?? - kérdezte továbbra is vigyorogva.

- Hát, például abból, hogy nem robbantottam szét a fejedet egy varázslattal eddig...
- Vagy mit gondolsz Magus Deathspell, "kedves" testvérem nem ezt tette volna hanem elkezd itt bohóckodni ezekkel a varázsszerekkel? - kérdezte incselkedve majd visszafordult a vegyszereihez.

Ám meggondolhatta magát, mert hirtelen hátra kapta a fejét, és megint kacsintott, mintha ezt elfelejtette volna!

Maximus király elhûlve meredt az aggastyánra.
Egyre furcsábbnak találta a viselkedését!

- Mióta szokott a méltóságteljes Aurange csak úgy kacsingatni, mintha megveszett volna? - kérdezte magától. Majd végig vizslatta a fõmágust, ám semmi szokatlant nem látott a háttal álló öregemberen.

Aurange, mintha csak megérezte volna, hogy figyelik megint hátra kapta a fejét de most komoly képet vágott.

- Nem hiszel nekem királyom...?

Maximus fáradtan elengedte a kardja markolatát.

Túl fáradt volt õ már holmi ravasz kereszt kérések kiötléséhez...

Aurange folytatta még egy jó darabig az elõkészületeket, ez alatt Maximus király zavartan állt egyik lábáról a másikra, aztán végül megszólalt:

- És mikor idézed ide azokat a... azokat a hõsöket?

Aurage a változatosság kedvéért újra kacsintott mintha tényleg megveszett volna, majd vigyorogva megszólalt:

- Amikor lemegy a nap...

- Tudod, akkor erõsödnek a szellemi erõk...

- Aha! - vágta rá automatikusan a király, az értelem teljes mellõzésével...






...Aurange fõmágus, megint össze dörzsölte a kezeit, majd némi büszkeséggel az arcán hátra fordult a király felé.

- Most figyelj királyom! - kiáltotta kappan hangon, ami egyáltalán nem illett a hosszú szakállú aggastyánhoz.

Aurange tett pár bonyolult mozdulatot, majd megint nagyot rikoltott.

A vele szemben lévõ idézõ körben megjelent ugyan némi füst, ám ezt eltekintve nem történt semmi!

A nagy produkcióra meghívott udvari mágusok, és a király is némi csalódással mordult fel.

- Mindjárt, mindjárt! - rikácsolta izgatottan az öregember, és izgatottan rohangászni kezdett a teremben.

- Egyre furcsább, ez az Aurange! - Ha õ az egyáltalán... - gondolta újra Maximus kétkedve.

Aurange-et nem igazán izgatták a csalódott hangok. Némi piszmogás után, megint rikácsolni kezdett:

- Mindjárt, mindjárt, mindjárt... - ismételte többször.

- Most! - helyesbített hirtelen.

Az idézõ körben füst lebbent, és..., és..., és...

És tényleg megjelent a felrajzolt hatszögben egy hatalmas, tetõtõl talpig páncélba bújt, nemes arcélû szakállas "Knight"!

- Ehehehe! - Ez az! - rikácsolt újból a fõmágus, és teljesen váratlanul megint Maximus felé kacsintott mintha tényleg megbolondult volna!

- Nincs még vége! - ordított fel megint jókora büszkeséggel a hangjában.

Aurange újabb mozdulatokat tett. Füst lebbent, és a "Knight" mellett egy új alak jelent meg!

Az elsõ alakhoz hasonlóan ez az alak is páncélt viselt, ám nem súlyos lemezvértet, hanem csupán könnyû láncinget. Felette, talárt hordott, amelynek mellrészén egy szent kereszt volt látható.
Ha ez nem tette volna nyilvánvalóvá, hogy az alak egy "Paladin", akkor a lavór frizura, és az ájtatos képe minden kétséget kizárt volna.

- Tadiddam! - Megy ez! - rikoltott teljesen váratlanul Aurange. Újabb matatásba fogott, majd megint rejtélyes mozdulatok következtek.

Az idézõ körben újabb alak jelent meg!

Már annyian voltak, hogy az elsõnek érkezettek kiszorultak a hatszögbõl!
Most, mindenki meglepetésére nem újabb férfi érkezett, hanem egy csinos nõ!
A fitos arcot éjfekete haj koronázta, ami formás mellekre omlott alá. Az egész nõbõl szinte sütött a mágia, de ha az nem tûnt volna fel mindenkinek, akkor a testén lévõ éjfekete mágikus tetoválások nyilvánvalóvá tették, hogy õ egy nagy erejû "Sorcerer"!

- Király! - rikoltott fel önelégülten Aurange õsmágus egészen furcsa stílusban, össze dörzsölte a kezeit, majd Maximus király felé fordult.

- Nem rólad van szó királyom! - rikácsolta kacsintva, majd hozzá tette:

- Lesz még egy utolsó "karakter"! - kiáltotta.

- "Karakter"? - hüledezett a király.

- "Kar"... micsoda? - kérdezte. ám a fõmágus csak nagyot legyintett.

- Elõször "King's Bounty"... - Vagy micsoda! - motyogta a király.

- Most meg "Karakter"...

- Egyre furább ez az Aurange! - gondolta megint Maximus király, de már nem aggódott, mivel kezdett bízni Aurange szavaiban. Mást úgy sem tehetett.

Utoljára csapot fel füst az idézõ körben.
Most egy hatalmas izomzatú barbár jelent meg az idézõ körben.

Jöttére, mindenki befogta az orrát!
Na, nem azért mintha túlzottan büdös lett volna, hanem azért, mert a harcos, egészen amatõr módon, hogy bicepszei még ragyogóbbnak tûnjenek, szilikon spray-vel fújta le magát tetõtõl talpig!

- Na... - Na, õk lennének a választható "karakterek".. - lihegte vigyorogva Aurange õsmágus.

Bár mosolygott, azért látszott rajta, hogy a varázslat eléggé kimerítette!

A jövevények mindegyikébõl sütött a nagybetûs hatalom, ám volt még valami ennél is biztatóbb: Mindannyiuk szemébõl emberfeletti intelligencia csillogott!
A jövevénynek, jobban mondva a HÕSÖK, eddigre értették meg hogy mirõl van szó, mert megigazgatták a ruhájukat, és egymás után kihúzták magukat!

Elõször a nemes arcú, páncélos lovag állt be olyan pózba, mintha csak fényképezték volna.

- KNIGHT! - mennydörögte miközben magára mutatott.

Ez után a láncinges, ájtatos képû fickó kiáltott fel, miközben meghajolt:

- PALADIN!

Most a kis boszorkány volt soron, õ úgy is állt be féloldalasan, hogy legjobb formáját mutassa. Mint egy kis manöken! Cicci ki, has be!

- SORCERER! - visította.

Utoljára a szilikon spray-s barbár mutatkozott be:

- BARBARIAN! - röfögte.

Ez után némi csend következett.

Mindenki a királyra nézett.

Maximus végre megértette, hogy mirõl van szó, és FELÉD FORDULVA NEKED SZÖGEZTE a felhívást:

- MOST PEDIG, VÁLASSZ KARAKTERT KEDVES JÁTÉKOS!

Színpadiasan megreszelte a torkát, majd folytatta.

- Mentsd meg a királyságomat!

- Szerezd vissza a jogaromat a lázadóktól, hogy helyre álljon a béke!

A király beszéde úgy látszik nagy tetszést okozott, mert az udvari varázslók apró tapsokkal díjazták.

Ez után, viszont mindenki úgy állt a teremben, mint a színész aki elmondta, eljátszotta a szövegét, és nem tudja hogy most mit kéne csinálnia mivel még mindig színpadon van.

A háttérben zavar támadt.
Pár díszletezõ munkás tûnt fel, és elkezdte lebontani a nagy hátsó díszletet, ami palota kilátását biztosította. Erre volt felfestve a lángoló falvak, és a lázadók várai.
Ez elõtt szomorkodott nem rég Maximus király oly nagy átéléssel...

A csendet az Aurange-t alakító öreg színész törte meg.

- Hé, fiúk, még nincs vége! - kiáltott a korán érkezõ munkások felé.

AZ ÕSMÁGUS FELÉD FORDULT, és megszólalt:

- Engem a királyi vár mögötti blokkban találsz meg! Küldetésedet tudom majd segíteni!

Megint csönd támadt.

Páran vakarózni kezdtek.

- Na... - próbálkozott valaki, ám a szót Maximus király vette át:

- Most pedig, ha mindezt a rizsát elolvastad...

- Igen, tudom, hogy olvasol...

- Most éppen ezt....

[Nemezis]

Sept 29, 2008 18:16:52 GMT 2 Gnarog Dougfral said:

Alternate World ostroma: RÉSZLET

A fiatal Kawazoe a királyi fürdõszobában ült. A tükörben egoistán, imádóan és elégedetten nézett magára. De hirtelen észrevett egy pattanást a homlokán.
„A francba! Miért nem vettem elõbb észre???”
A homlokára csapott. Ekkor a pattanás eltûnt. Ha filmben lennénk, akkor eddig csak azt arcát láthattuk volna és a testét csak késõbb. Végre az egyszerû pizsamát leveti és felvesz helyette egy nemesi ruhát. Ezután kilép a fürdõszobából és átmegy a trónterembe, ahol leül a trónra. 2 percig nyugodtan ül a trónon. Ekkor észrevesz egy hosszú õsz hajú, szakállas, szemüveges, karmazsinvörös köpenyt viselõ öregembert maga mellett.
„Ki vagy??? Mit keresel itt?” mondja Kawazoe.
„Emlékezz Kawazoe!” mondja az öregember
„Õrség! Fogjátok le!” mondja Kawazoe.
Ha filmben lennénk, akkor most a kamera másfelé forgatna és a mozivászon a katonákat mutatná. Hosszú hajú szakállas metálosok kik gitár alakú fejszét használnak, ferdeszemû sárgabõrû japán nindzsák és szamurájok, a Tony Stark Vasemberére hasonlító Technosok, magas izmoktól szétrepedõ fekete bõrû lõfegyveres Rapperek és Lúdtalpas trollok. A trollok már mozogni kezdenek, az öregember felé közelednek.
„Nem mísz innen te lúdtalpas dög?!” Mondja az öregember, és ekkor elõveszi a botját. A borjából egy sárga, gömb alakú dolog bukkan elõ, amely egyenes a trollba löveli ki magát. A trollal való érintkezés után eltûnik. Úgy tûnik hogy belemart a troll húsába. Ekkor a troll egy nyüszítõ kiskutyához hasonlóan elment a függöny mögé, és elkezdett pityeregni.
„Emlékezz Kawazoe, emlékezz!” Mondja a mágus.
Kawazoe az agyának egy régi, pókhálós részébõl elõszedi az emlékeit.

Egy másik jelenet… Kawazoe még gyerek… Ül az asztala mellett és számolgassa a gyémántok. Meg is vizsgálja õket. De akkor hirtelen egy öregember jelenik meg mellette. Hosszú õsz haja van, szemüveges, szakállas, karmazsinvörös köpenyt visel, kezében egy egyszerû fa bot van.

„Mi… mi… mi…” mondja Kawazoe
„Figyelj rám Kawazoe!” mondja az öregember
„MIKULÁS!!!”
„Nem vagyok Mikulás!”
„Mit hoztál?”
„Nem hoztam semmit…”
„Akkor mi az az aranyjogar nálad??? Ezek szerint mégis hoztál ajándékot!”
„Figyelj rám végre! Apád, Eozawak hamarosan el fog távozni a világból! Ezért át kell adnom neked ezt…”
„Akkor mégis mikulás vagy! 1: Baromi nagy szakállad van! 2: Vörös köpenyt viselsz! 3: Hoztál ajándékot!”
„Figyelj végre! Én Morthen Orden'Ath Ildor vagyok, és nem holmi vacak Mikulás! A jogart ki kell próbálnod. Wazakoewaz király kovácsoltatta! Hadd meséljem el a történetet!”
„MESE!! IGEEIN!!!”

Másik jelenet… egy fiatal királyt mutat görög tógában. Nagyon izmos, arany koronát visel. Ildor meséli, ezért filmben valószínû hogy õt nem lehet látni, de hallani igen.
A király szárnyakkal repül el az angyalokhoz és onnan valami csillogó aranyat ellop
„És akkor Wazakoewaz király ellopta az Isten aranyát. Szigorúan tilos volt ilyet ellopni. Aki ezt ellopta az elátkozott személy lett!”
Ekkor azt mutassa, ahogy egy kovács az aranyból jogart megkovácsolta. Egy szent sárkány lelkét is belekovácsolta, és Szenteltvízzel hûtötte le a forró jogart.
„A jogar az Isten aranyából készült, egy sárkány lelkét belekovácsolták, és szenteltvízzel hûtötték le…”
Ekkor újra a gyerek Kawazoe-t és Ildort mutassa.
„Érdekes mese volt ez!” mondja Kawazoe vidáman.
„Vedd kezedbe a jogart… le kell tesztelni hogy elég erõs vagy-e hogy használd!”
Alig hogy az öreg kimondta, a gyerek már kezébe markolta a jogart. De akkor a jogar elkezdett vakítóan világítani, és a gyerek elvesztette eszméletét…

Függöny. Most a felnõtt Kawazoe-t, a tróntermet, a katonákat és Ildort mutassa.
„Aha már emlékszem Miki… Ildor…”
„Jöttem, hogy újra leteszteljem a jogart!”
Kawazoe lassan a kezébe vette. Lassan és félénken. Félt, mivel a gyermekkori emlékei… Kezébe vette, de nem történt SEMMI… 1 perc néma csend.
„Nem történt semmi. Mi a szar van??? Most történnie kéne valaminek, nem???” Mondja Kawazoe.
„Elég erõs vagy a jogar használatához. De ne használd túl sokszor, mert a függõje leszek és beszipkázza a lelkedet!!! Sajnos el kell mennem… többet nem segíthetek, mert akkor azt Gnarog megtudná, és intézkedne…”
Az öregember elmegy…

Másik jelenet… Hosszú fekete hajú, falfehérre festett arcú, fekete köpenyt viselõ férfiak vannak egy romos helyiségnél… Vezetõjük egy öreg, nagyon ráncos arcú, õsz hajú fekete ruhát viselõ férfi, akinek hosszú a haja (földig ér) de hullik, kopaszodik…

Nemrég raboltak el néhány japán énekesnõt és néger férfit. Lelkiismeret-furdalás nélkül megölték õket. Elvágták a nyakukat és egyszerre meghaltak. Legalább gyors és fájdalommentes halált haltak. Látszik a „kultistákon” hogy nem elõször csinálják.

A halottak vérét egy üres, nagy árokba öntik, ami azon nyomban megtelik vérrel.
Ezután Gnarog sok nagyon-nagyon értékes gyémántot, rubintot, smaragdot, ezüstöt, aranyt és kristályt dob bele a „vér tóba” mintha értéktelen kövek lennének.

Ekkor elkezdenek imádkozni. Valami érthetetlen, norvég nyelvû imádságot mondanak… Többször elhangzik imádságukban az „Odin” és a „Thor”. Talán hozzájuk imádkoznak?
Az ima közben ráncaik eltûnnek, visszafiatalodnak. A ráncos, kopaszodó, õsz hajú Gnarogból egy 20-25 év körüli, izmos, hosszú barna hajú, szakáll nélküli, magas, jóképû férfi lesz. A hangja is fiatalos lesz. A többi „kultista” bõre kifehéredik, a haja feketébõl barnába vált át.

Ekkor Gnarog megszólal.
„URUNK, QUORTHON JÖJJ EL HOZZÁNK!!!”
Ekkor megjelenik egy vízforrás. Egy véres arcú, 38 éves, szakállas, hosszú hajú, magas, viking ruhát és viking sisakot viselõ férfi jelenik meg, gitárral a kezében.
„GNAROG, TE ÁTKOZOTT HALANDÓ!!! MIÉRT HIVATSZ EL ENGEM??? REMÉLEM VALAMI FONTOS DOLGOD VAN!”
„Quorthon úr… látod ezt a szánalmas birodalmat? Túl sok tolerancia, a japán imádók és a hamis metálosok együtt élnek! Undorító! A birodalmat el kell foglalnunk, és akkor végleg, ÖRÖKRE betilthatjuk az Animéket és a Mangákat! Sõt! Minden kapcsolatot meg tudunk szakítani Japánnal! Betilthatjuk a rap-t és a techno-t! Kötelezõvé tehetjük a metál hallgatását! És még sok lehetõség!”
„Ez mind szép és jó, de én és a Black Metal-os és Viking Metal-os kultistáim kétszerese sem lenne elég ekkora birodalom elfoglalására!”
„De van egy tervem!”

Ekkor mutassa Gnarog-t, Quorthon-t, ahogy egy trónteremben vannak, és a trónon Elvis Presley ül.

„Mit kerestek itt, pont ÉN, a Király elõtt???” szól Elvis.
„Elnézést Elvis király, de mi elhatároztuk hogy…” szól Gnarog.
„Elhatároztátok hogy te és ez a viking elfoglaljátok Kawazoe birodalmát, de sajnálatos módon nem vagytok elegén hozzá és engem akartok. Mondjátok! És ha csatlakozom, ki fog majd dirigálni?!” mondja Elvis
Ekkor Gnarog Elvis trónja elõ dob nagyon sok aranyat, ezüstöt, smaragdot, gyémántot, kristályt, és még sok értékes dolgot…


Quorthon, a viking nem aggódott. Színlelt, alázatossággal mélyen meghajolt, mintha elfogadta volna a parancsolást.
Azt már megtanulta az alvilági cselszövésekben, hogy nem mindig az erõsebben kutyáé a konc!
A viking bízott magába, és brutális metálosaiban!
Szinte már most biztosra vette, hogy ha sikerül a hódító tervük, elõbb utóbb nem az ugyan sokkal erõsebb sárkány király fog a trónra ülni, hanem õ.
Hiszen elvégre, neki aljas cselszövésekben nincs párja!

Gnarog Dougfral közönyösen lehajtotta a fejét. A hatalom soha sem érdekelte túlságosan. Õ mindig amolyan második emberként szeretett a távolból manipulálni. Õ számára csak az volt a lényeg, hogy pusztítani, rombolni tudjon!
Ez volt minden, ami érdekelte!



Egy másik jelenet…

...A húst leperzselõ sivatagi nap sugár végigszaladt a homokon, majd megállapodott egy hatalmas vár kõfalánál.

A lázadó hadjárat jól haladt! A birodalom legkülsõ kontinensét Necropolis-t, már meghódították. Az itt lévõ három végvárat már bevették.
Apró bárányfelhõ vetett árnyékot a napsugárra, de csak egy pillanatra. A sivatagi nap ugyanis szinte elpárologtatta az aprócska felhõ pamacsot.
A sivatagba, monoton mozgású zombi õrjáratok meneteltek. A külsõ tartományokat tartották szemmel. Lötyögõ vértjük alá ugyan befolyt a homok, a sivatagi nap ugyan felhevítette a vértjüket, de a nekik ezek a kellemetlenségek már nem árthattak.
A várak tövébe, démonok, és gonosz lovagok bandukoltak. A levegõbe, zöldesen csillogó pikkelyû sárkányok köröztek.

Valami volt a levegõben...

Valami készült...
A három vár közül a leghatalmasabban, a lázadók három vezére tanácskozott. Elvis Presley, a Rock and Roll királya lelógatta szõrmés palástját az erkélyrõl.
- NA, URAK! - kezdte szokásos gunyoros modorában - AKKOR, HOGY IS GONDOLJÁTOK A TOVÁBBI HÓDÍTÁS TERVÉT?
- MERT UGYE BÁR AZT NEM TAGADHATJÁTOK, HOGY EZT A LEGKÜLSÕ KONTINENST KÖNNYÛ VOLT MEGHÓDÍTANI! HISZEN SZINTE SEMMI ÉRTÉK NINCS A FÖLDEKBEN, ÉS EZÉRT CSAK PÁR KIÖREGEDETT BAKA VOLT A VÉGVÁRAKBAN...
Quorthon, a viking, elõrelendítette rusnya öklét, olyasféle mozdulattal mintha egy legyet akart volna elkapni a levegõben.
- ELÕSZÖR ELFOGLALJUK A GYENGÉBBEN ÕRZÖTT VÁRAKAT, MAJD BEHATOLUNK AZ ORSZÁG SZÍVÉBE, ÉS... - mennydörögte.
-HA! HAHAHA! – röhögött Elvis Presley. A röhögéstõl leesett a székrõl, majd ezután felált, visszaült és teljesen komolyan, sõt kicsit mérgesen is elkezdett beszélni.
- NEM ÍGY SZOKTAK HÓDÍTANI, QUORTHON!
- HADITERVET KELL KOVÁCSOLNI! MÉGPEDIG JÓ HADITERVET!
A Elvis Presley-t nem véletlenül nevezték Quick Brain-nak. Haditervek kovácsolásában nem igen volt párja!
- ELÕSZÖR IS FOLYTATNI KELL A LÁZÍTÁST. AZTÁN, MEGFELELÕ NAGYURAKAT KELL KERESNI, AKIK ÁTCSÁBÍTHATÓK AZ OLDALUNKRA...
- Úgy gondolod nagyuram... - akarta feltenni a kérdését Gnarog, ám Elvis figyelemre sem méltatta.
- DE, MINDENEK ELÕTT, A SZENT JOGART KELL MEGKAPARINTANI A KIRÁLY KEZÉBÕL!
- HA AZ NINCS, A KIRÁLY NEM KAP BÖLCS TANÁCSOKAT, ÉS A BIRODALOM HAMAR MEGHÓDÍTHATÓ

..Kawazoe király jó király volt.
Ezért meg kellett halnia....
Ez már így törvényszerû...

Az Elvis Presley nevû ember még közelebb hajolt a királyhoz.
Kawazoe király természetes hullámos, éjfekete sörénye hátravágódott, majdnem elájult Elvis pusztító aurájától!
- A JOGART!! - A JOGART AKAROM, TE KIRÁLYOK SZÉGYENE!! - süvöltötte Rock and Roll-s
A király már ettõl a hangorkántól is három métert repült hátra, és végül nagy csattanással ért földet a trónterem márványpadlóján.
- Csatlósok! - Katonák... - Ide-ide! - ordította.
A király ugyan igazán nem reménykedett a hívás sikerében, de azért minden-mindegy alapon tovább kajabált...
- Csatlósok!
- Szolgák!
A rock and roll-s tett egy lépést a király felé.
- Csatlósok...
A király zavarba jött.
- Izé...
- Fegyverhordozók...
Elvis Presley már majdnem beérte.
- Szakácsok...
- Izé...
- Kukták...
- Valaki... - könyörgött végül.

Ám, minden hiába volt. Lentrõl, a várudvarról ugyan hallatszott némi csörömpölés, de mindenki tudta, hogy az erõsítés, a király katonái már idõben nem fog megérkezni!

Kawazoe kétségbeesetten pillantott szét.
Körülötte hûséges emberei, szakállas hosszúhajú, fejszés vikingek, izmos rapper puskások, katanás japánok, gépies technosok, valamint a beidomított troll testõrök mind holtan hevertek a trónterem kõpadlóján...
És egyik sem természetes halállal hunyt el...
A lovagok páncélján hatalmas karmolás nyomok éktelenkedtek, valószínûleg valamelyik démonikus teremtmény acélnál keményebb karmai szaggatták cafatokra az edzett acélt! Némelyik csatlós feje egyszerûen szétrobbant, mutatta, hogy az ellenség bûbájos hatalma sem lebecsülendõ. Pár csatlós pedig egyszerûen szénné volt égetve!

Ám, Kawazoe nem méltatlanul lett e hatalmas királyság ura.
Még így sebesülten (mert bizony az eddig lefolyt csatározásban õt sem kímélték), legyengülve sem adta meg magát!
Hirtelen elõrántotta ékes jogarát, amin egy sárkányos-kígyó volt ábrázolva. Majd felkiáltott:
- Szent Jogar!
- Szent Jogar, segíts rajtam!!
Hirtelen furcsa dolog történt!
A Kawazoe kezében tartott jogaron lévõ sárkányos-kigyós egyszerre megelevenedet!
Pár pillanat múlva úgy tekergõzött akár egy eleven kígyó, és hirtelen rácsavarta a farka végét a király csuklójára, majd eltátotta kicsiny pofáját, és...
...És a szájából valóságos tûzorkán csapott a támadókra! Ám, a tûz nem vörös színû volt, hanem aranyos színû!
Ennek ellenére úgy viselkedett, mint a normális tûz!
Azok a botor ellenfelek, akiket elért a sárgás tûzförgeteg bizony másodpercek alatt hamuvá égtek!
Kivéve Elvis Presley-t!
Õt, ugyanis egyszerûen körülfolyták a lángok, és egy csepp kárt sem tettek benn! Ám, a tûzorkán erejétõl még õ is hátrarepült, nagy mágikus ereje ellenére, és egyszerûen eltûnt a támadók soriban!
A brutális pusztítás azonban nem vette el az ellenfelek kedvét a támadástól!
Fekete vértes, démonpofás pajzsos, buzogányos gonosz lovagok rohamozták meg a királyt elõre tartott pajzsokkal!
Pufi, rezgõ csöcsû, két méter magas, közönséges vörös démonok rontottak lihegve a lovagok után!
Ám, a király résen volt!
Újra elõre sújtott, és az arany-tûztõl a támadók megint hamuvá omlottak!
- Ez az! - rikoltott fel az új erõre kapott király, és szeretettel nézett a jogarára. Majd megint elõre suhintott!
Újabb támadók égtek szénné...
Ám ekkor, távolról, a támadók soraiból egy mély hang hallatszott.
- NE BÕSZÍTS KIRÁLY!
Ám, Kawazoe királyt nem lehetett megállítani!
Újra, és újra meg suhintotta aranyos jogarát!
Ám, ekkor megint meglepõ dolog történt.
Hirtelen, a király mellett egy kékes villanás látszódott!
A villanás helyén pedig Elvis Presley, a rock and roll mester tûnt fel, aki egyszerû mozdulattal kicsavarta ki a jogart a király kezébõl!
Nem jött több sárgás-tûzorkán...
A király lehanyatlott...
Elvis diadalmasan megszorította a jogart, és lenézõ pillantást vetett a fekvõ királyra.
Ám, Kawazoe még mindig nem adta föl!
- Fõmágus... - dadogta.
- Ildor fõmágus!
- Segítened kell!! - Nem hagyhatsz cserben!
Hatalmas kacagás volt a válasz.
A fehér ruhás rock and roll-s, akinek a feje tetején olyasféle formában nõttek a tüskék mintha egy koronát formáztak volna, röhögött teljes erõbõl.
- A fõmágusodat keresed...? - incselkedett tovább Elvis Presley.
- Mutasd meg neki Gnarog Dougfral, hogy hol van! - parancsolta.
Erre, Quorthon szörnyei közül, egy rendkívül gonosz tekintetû, hosszú hajú, izmos, fiatal metálos, majd széthúzta a köpenyét, és gúnyos tekintettel, megmutatta a királynak azt amit a kezében tartott.
A király elhomályosuló tekintettel megpróbálta kivenni a tárgyat.
Olyasféle volt, mint a közönséges üveggolyó, amivel a kisgyerekek szoktak játszanak.
Ám, mégsem az lehetett, hanem valamilyen bûbájos holmi, mert a belsejében egy icipici alak látszódott!
Az icipici alak Ildort formázta.
- A te fõmágusod már nem segíthet rajtad! - gúnyolódott, a fekte köpenyes metálos.
- Ugye, öcsike! - kérdezte még gúnyosabban egy, a többi démon közül messze kimagasló, pokoli gonoszságot sugárzó zöldes bõrû démon.
Erre hatalmas röhögés tört ki a szörnyek között.
Döcögtek az alacsonyabb rangú alig két méteres vörös démonok. Hahotáztak a fekete vértet viselõ, pajzsukon démonfejet hordó, gonosz lovagok. Rötyögtek a büdös, szuttyadt ork íjászok. Vihogtak a trónteremben összehúzott testtartásban tartózkodó alacsonyabb rangú, barnás színû sárkányok.
- Ildor... - Nem! - kiáltott a király, de már senki sem figyelt rá.
Elvis Presley két kézre fogta, majd a feje fölé lódította a megszerzett jogart.
- ENYÉM!! - mennydörögte!
- ENYÉM VAGY!!!
A jogar egyszerre hatalmas sárga lobot vetett a sárkánykirály kezében!
- Minden elveszett! - gondolta a teljesen kimerült király.
- A birodalom...
- A királyság... - lehelte.
Kawazoe király elvesztette az eszméletét...

...A jogar megszerzése után láncreakció szerûn történtek az események. A fellázított nagyurak királyuk ellen fordultak...

Akon, a drogkereskedõ rapper kinyitotta a város kapuit.
A nyitott kapukon aztán beözönlöttek Jack Sparrow a kalózvezér hajóival érkezõ tengeri kalózok és kiszabadították a királyi várban sínylõdõ öt királyra igen veszélyes nagyurat.
Köztük volt például Gyurcsány Ferenc, a gonosz zsidók vezére, ki számára a pénz egyenlõ a varázslók által használt Mana-val. .

A rabok aztán természetesen örömmel csatlakoztak a lázadók oldalához.

A következõ nagyobb esemény az volt, hogy az egyik királyi meghallgatáson Jimmy Hendrix, a királyságban nagy tiszteletnek örvendõ, néger gitáros-énekes egyszerûen rátámadt a királyra, miközben trágárságokat ordibált.
Ha a királyi testõrök nem fogják le, bizony beverte volna a király orrát!
Valami történt a királyságban!
Az fekát mindeddig szelíd kreatúrának ismerték, most meg durva lázadó szavakat vágott a király képébe!

Ez az esemény után a kisebb gazemberek sorra kezdtek átálltak a lázadó triumvirátus oldalára.
Ott volt például a hírhedt gengszter, Lord Alamar, gúnynevén a Sheltem. Aki az mellett hogy gátlástalan tolvaj volt, még a sírrablást sem vetette meg!
Vagy ott volt Sandro a Lich, a gonosz nekromanta, aki nem idegenkedett a tiltott mágiáktól sem!
Több nemesek sem maradt a király oldalán sokáig.
Elsõként 50 Cent, a pénzsóvár rapper állt át a lázadók közé, remélvén, hogy a kirobbanó háborúban tovább növelheti eddig sem kicsiny vagyonát!

Eddigre már a háború elérte a többi kontinenst is. És a vérengzést nem lehetett leállítani.
A királyi végvárak sorra kerültek át a lázadók kezébe...

Ez idõ tájt lázadtak fel Animecon vágott szemû japánjai és ferdeszemû kínaiai is, az Animefanok vezérével, Togoshoko Miyushi-val..
Emberei, nem kegyelmeztek az embereknek. A nyilaiktól az isten óvjon mindenkit!
Hogy az eddig békés erdõlakók, mért támadtak a királyra a lázadók oldalán csak találgatni lehetett.
Bizonyos emberek mágiáról beszéltek...
Nagy erejû, rontó mágiáról...

A háborúban, a következõ nagyobb esemény az idegen világból idekeveredõ, mosdatlan zsoldosvezér, Sir Ironfist megjelenése volt.
Emberei nem beszélték a királyság nyelvét, de csatabárdjai minden szónál ékesebben hirdették a lázadók tanait.
A katonái valóságos csapást vágtak a királyság szívébe!
És hogy, hogyan keveredtek a királyságba, arról mendemondák beszéltek...

E nagy csapás után a király azt hitte, hogy fellélegezhet.
A támadások több hónapig szüneteltek.
Kawazoe király gyorsan megerõsítette haderejét, és végvárait.
Sõt, odáig is eljutott, hogy pár gyengébben tartott várat is visszafoglalt a lázadóktól.
A királyság békés polgárai, azt hitték eljött a remény kora.
Ám csalódniuk kellett...
Minden várakozáson felül...

Hamar kiderült, hogy a lázadók csupán átszervezték erõiket, és újabb fajokat szerveztek be a háborúba!
A lázadók fõparancsnoka Sandro, az élõholt fejedelem volt. Õ irányította az új csapatokat, oldalán az õ általa életre keltett, lich (élõholt) varázslóval, Nassumis Fakulus-al.
Az új lázadók oldalára átállt fajok között szerepeltek, a havas puszták barbárjai, Connan barbár fejedelem vezérletével.
Ez után a putrik cigányai támadtak a királyságra, a királyi börtönbõl kiszabadított Gyurcsány Ferenc vezetése alatt.
Ez a két faj két irányból támadt a királyságra, és szinte satuba fogta a védõket!
A végvárak, minden képzeletet felülmúló gyorsasággal kerültek át a lázadók kezébe!
Az utolsó csapást, Adolf Hitler, a hírhedt õrült lovag nagymester feltûnése okozta.
Gonosz lovagjaival elfoglalta az utolsó két végvárat is.
A királyi vár, immár védetlenül állt...

[/size]