Post by Dermaglen on Sept 6, 2008 12:57:50 GMT 2
Sivatagi Zsiványok[/u]
Vérszomjas zsoldos-nomád harcosok a Sivatagi Zsiványok, akik a sivatagos, illetve fél-sivatagos pusztákon lelhetõek fel. Részben egységesnek mondhatóak, ám több klánból tevõdnek össze, amelyek egymással is versengenek, de a vezetõik megpróbálnak az egységre törekedni, mivel õk tudják, hogy csak így maradhatnak fent. Nem olyan régen alakultak meg, egész pontosan a második keresztes hadjárat után, az ottani, nagyrészt hontalanná vált emberekbõl és renegát katonákból jött létre. Kezdetben egységben dolgoztak, folyamatosan bojkottálták a sivatagon áthaladó karavánokat, s hasonló megélhetési módot akartak volna ûzni, mint a kalózok, csak éppen a szárazföldön. Kezdetben sikeresek voltak a támadásaik, sok vagyont gyûjtöttek össze, viszont nekik nem voltak remek búvóhelyeik és gyors hajóik, mint tengeri testvéreiknek, így a Szultánság gyorsan fellépett ellenük. A katonák sorban kezdték felszámolni a klánokat, illetve kereskedelmi útjaikat is átszervezték. A Zsiványok pedig, akik csak a sivatagban tudták kihasználni katonai elõnyüket, lassacskán tehetetlenné váltak. A klánokon belül folyamatos széthúzás következett be. Az egyik rész fel akart hagyni az egész sivatagi élettel, inkább visszavágytak a szultáni hadkötelékbe, vagy ha az nem jönne össze, akkor a zsoldosi létbe, míg a másik fél éppen az ellenkezõjét akarta. Sivatagi életmódjukat akarták továbbfolytatni, mert nekik az volt az otthonuk. Így az egész szervezet végül kétfelé szakadt. Az egyikbõl lettek a Sivatagi Zsoldosok, míg a másik csapat a Nomádok néven mûködtek tovább. Természetesen a két nagy fél nem tudott a másik nélkül élni, korai volt a szétválás, s nem tudták átszervezni az életüket. Ezért ismételt szakadás következett be közöttük. A Vezérek Találkozóján a tárgyalóasztalnál estek egymásnak a katonák, így a megegyezést jó idõre elnapolták. A Sivatagi Zsoldosok nevû klán feloszlott, és két utód klánt hagyott maga után: a Pénzhajhászokat és Hassassin-okat. Az elõbbi megtartotta régi, bevett zsoldos hagyományait, azaz pénzért izmukat és kardjukat szolgálják fel, míg a Hassassin klán ugyan szintén pénzért dolgoztak, de nem brutális erejükrõl lettek híresek, hanem csöndes gyilkolási módjaikról, és az információszerzés terén teljesítenek jól. A Nomádok pedig egyik klánjának a neve továbbra is Nomádok maradt, akik a tovább élték megszokott kis életüket, legelõkrõl-legelõkre vándorolva tenyésztik állataikat, kerülve a harcokat. Míg a másik klán, Zsiványok néven tovább futva ismét a rajtaütésekbõl nyert vagyonra áhítozott, emlékezve még a régi dicsõ idõkre. Egy ideig ismét jól meg voltak, de hamarosan ismét ellentétek ütötték fel a fejüket a klánok között, mert néha egymás elõl „lopták” el a vevõket, illetve betörtek egy néhányszor a másik területére. A négy klán vezetõje úgy látták jónak, hogy a további viszályokat csakis egy újabb egyesüléssel lehetne valahogy megoldani. Ismét összeült a Vezérek Találkozója, ahol kis híján ismét legyilkolták egymást a klánok. Azonban a Zsiványok vezetõje egy kisebb paktum tervével állt elõ, ami igen hamar elnyerte a többi vezetõ tetszését. A szerzõdést megkötöttek és innentõl a négy klán közösen mûködött tovább Sivatagi Zsiványok néven. Minden klán a saját ügyeit intézte, s nem támadtak egymásra, de nem is szóltak bele a másik klán dolgaiba. Ha valaki felbérelte õket, akkor mindegyik klán küldött annyi embert maguk közül, amennyit jónak láttak. Végül úgy látszott, hogy ez a megoldás bizonyult a leghelyesebbnek, noha a klánok továbbra sem kedvelik egymást, versengenek, hogy melyikük a legjobb, illetve zsoldosi feladatuk közben keresztbe is szoktak egymásnak tenni, mert úgy hiszik, akik a legjobban teljesítenek, azok kapják a legtöbb pénzt is...
Az idõk során minden klánra ragadt valami hóbort, amelyet gyakran ûznek, fõleg csaták elõtt, alatt és után. A Pénzhajhászok elõszeretettel isszák ellenfelük vérét, és egyes leírások szerint csak abból élnek, ez élteti õket. A Hassassin klán a kábítószerezésre kapott rá, és minden csata után nagy mennyiségû otthon termelt hasist fogyasztanak el. Egyes állítások szerint a hasisról kapták még a nevüket is. A Nomádok fõleg állattartással foglalkoznak, így náluk csak annyi a különlegesség, hogy állataikkal együtt hálnak a sátraikban, és velük élik le az életüket. A Zsiványok nagyon titokzatos szervezet, azonban annyi bizonyos felõlük, hogy meglepõen hajlékony gerinccel rendelkeznek, így akár naponta is váltanak megbízókat.
A Sivatagi Zsiványok legnagyobb részét mohamedánok alkotják, alig pár másmilyen vallású ember tartozik közéjük. Mint oly sok társuk, õk is elkötelezettnek érzik magukat a vallás védelme iránt. Így ha egy újabb keresztes hadjárat vagy valamilyen külsõ veszély érkezik, a Szultán amnesztiát adó hívószavára azonnal a zászlója alá gyûlnek. Talán õk a legelitebbek a szultáni hadseregben, így vezetõik gyakran földeket és nemesi rangot is kapnak egy-egy komolyabb háború után.
A Klánok[/u]
A Pénzhajhászok klánja testesítik meg a klasszikus zsoldos csapatokat, kardjukkal, íjaikkal és nyilaikkal „operálnak”, emberi falként állják útját annak, akik a megvédendõ célszemély életére akarnak törni, vagy éppen darálóként aprítják fel ellenségeiket, ha azt a parancsot kapták. A kötelékben néhányan domesztikálták a sivatag nagyra nõtt gyíkjait is, mint hátas állat, de a legtöbben inkább a gyalogos harcmodorhoz ragaszkodtak továbbra is. Valaha szultáni katonák voltak, s ez a fegyelmükben és képességeiken is meglátszik, mindössze pár olyan hibát követtek el, ami katonaként helytelen dolog, mint például társuk megölése, polgárnõk molesztálása, illetve rendzavargás a kocsmákban. De ez nekik már mindegy, már csak arra vágynak, hogy öreg napjaikra elegendõ pénzt kuporgassanak össze, amivel életük végéig valahogyan csak ki fogják húzni... vagy ha nekik nem, akkor majd valamelyik utódjának csak sikerülni fog.
A Hassassin-ok csakugyan a szultáni hadsereg tagjai voltak, mindössze õk az elit rétegekbõl dezertáltak, mivel nem találták az ottani viszonyokat eléggé... gyümölcsözõnek. Így hivatásos bérgyilkosként élik életüket, általában nekik van a legnagyobb sikerük, mivel a mostani békeidõkben mi sem jobb, mint néhány profi kémet felbérelni, hogy ugyan már lessen kicsit a szomszéd körme alá, vagy egy jó gyilkost, aki diszkréten elintéz bárkit. A paktum talán nekik jött ki a legrosszabbul, mivel így kénytelenek másokkal is együtt dolgozni, ami az õ munkájuknak nem éppen a legjobb, így általában taktikai vezetõként teljesítenek a négy klán emberei között, vagy felderítõként//de persze bérgyilkosi múltjuk is kapóra jön néha//. A Hassassin-ok klánját a többivel ellentétben nõk is alkotják, akik vannak olyan ügyesek, mint férfi társaik.
A Nomádok klánja az egyszerû polgárságból jött létre, akik az invázió során otthonaikat, családjukat vesztették, így a sivatagi falvakba vándoroltak a könnyû munkalehetõség reményében, de nincstelenek itt sem fogadják be egykönnyen, vagy maximum csak rabszolgának, de egy ember szabad akar lenni, nem ezért tette meg a hosszú utat! Így a sivatagon kívülre szorultak, csupán annyi felszereléssel, amennyit el tudtak hozni. Sokan meghaltak közülük, viszont a kevés, ami maradt, megtanulta, hogyan maradjanak életben a sivatagban. Igazi túlélõként járták a vidéket, együtt, kisebb csoportokban, néhány jószágot ellopva a városokból és falvakból, amiket nomád pásztorkodással tenyésztették. Egy ideig õk is a rabló életmódot preferálták, mint Zsivány társaik, de amint a Mennyei Szultánság megkezdte a megszorító intézkedéseket, jobbnak látták, ha inkább továbbra is meghúzzák magukat. Amint különváltak a Zsiványoktól, már nyugodtan folytathatták nyugodt életmódjukat, ám a sivatag minden veszélyével õk is számoltak, így megtanulták azt is, hogyan védjék meg magukat. Õk érzik leginkább otthon magukat a hátas állaton való harcokban, különleges öltözetük miatt pedig sokkal inkább védik magukat a nap ellen, mint mások.
A Zsiványok, megunva a Nomádok túlságosan is nyugodt életmódját, megalapították klánjukat, s folytatták a kalandos, rabló hadjáratos életüket, karavánokat és falvakat megtámadva. Ám nem tanultak hibáikból, hamarosan ismét magukra vonták a figyelmet, így hajtóvadászatot indítottak ellenük és kitiltották minden városból õket, ami nekik igen rossz volt, hiszen már nem voltak a Nomádok tagjai, nem tudtak a biztonságos, jól õrzött táborukba visszamenni. Õk voltak végül is azok, akik az egész paktum létrehozását javasolták, s így ismét egy „családként” élhettek a többi klánnal. Természetesen õk azok, akik a legtöbb emberüket küldik a zsoldos akciókba, persze, néha napján egy-két falvacskát továbbra is megtámadnak. A Nomádokkal ellentétben õk a földi harcmodort részesítik elõnyben, illetve a többi klánnal ellentétben nem riadnak vissza az újabb technológiák bevetésétõl se, így sok tagnak már pisztolyaik, puskáik is vannak, bár a nagy sivatagi viharokban ha nem védik meg jól a fegyvereket, akkor könnyedén tele mehet homokkal az egész fegyverzet...
Vérszomjas zsoldos-nomád harcosok a Sivatagi Zsiványok, akik a sivatagos, illetve fél-sivatagos pusztákon lelhetõek fel. Részben egységesnek mondhatóak, ám több klánból tevõdnek össze, amelyek egymással is versengenek, de a vezetõik megpróbálnak az egységre törekedni, mivel õk tudják, hogy csak így maradhatnak fent. Nem olyan régen alakultak meg, egész pontosan a második keresztes hadjárat után, az ottani, nagyrészt hontalanná vált emberekbõl és renegát katonákból jött létre. Kezdetben egységben dolgoztak, folyamatosan bojkottálták a sivatagon áthaladó karavánokat, s hasonló megélhetési módot akartak volna ûzni, mint a kalózok, csak éppen a szárazföldön. Kezdetben sikeresek voltak a támadásaik, sok vagyont gyûjtöttek össze, viszont nekik nem voltak remek búvóhelyeik és gyors hajóik, mint tengeri testvéreiknek, így a Szultánság gyorsan fellépett ellenük. A katonák sorban kezdték felszámolni a klánokat, illetve kereskedelmi útjaikat is átszervezték. A Zsiványok pedig, akik csak a sivatagban tudták kihasználni katonai elõnyüket, lassacskán tehetetlenné váltak. A klánokon belül folyamatos széthúzás következett be. Az egyik rész fel akart hagyni az egész sivatagi élettel, inkább visszavágytak a szultáni hadkötelékbe, vagy ha az nem jönne össze, akkor a zsoldosi létbe, míg a másik fél éppen az ellenkezõjét akarta. Sivatagi életmódjukat akarták továbbfolytatni, mert nekik az volt az otthonuk. Így az egész szervezet végül kétfelé szakadt. Az egyikbõl lettek a Sivatagi Zsoldosok, míg a másik csapat a Nomádok néven mûködtek tovább. Természetesen a két nagy fél nem tudott a másik nélkül élni, korai volt a szétválás, s nem tudták átszervezni az életüket. Ezért ismételt szakadás következett be közöttük. A Vezérek Találkozóján a tárgyalóasztalnál estek egymásnak a katonák, így a megegyezést jó idõre elnapolták. A Sivatagi Zsoldosok nevû klán feloszlott, és két utód klánt hagyott maga után: a Pénzhajhászokat és Hassassin-okat. Az elõbbi megtartotta régi, bevett zsoldos hagyományait, azaz pénzért izmukat és kardjukat szolgálják fel, míg a Hassassin klán ugyan szintén pénzért dolgoztak, de nem brutális erejükrõl lettek híresek, hanem csöndes gyilkolási módjaikról, és az információszerzés terén teljesítenek jól. A Nomádok pedig egyik klánjának a neve továbbra is Nomádok maradt, akik a tovább élték megszokott kis életüket, legelõkrõl-legelõkre vándorolva tenyésztik állataikat, kerülve a harcokat. Míg a másik klán, Zsiványok néven tovább futva ismét a rajtaütésekbõl nyert vagyonra áhítozott, emlékezve még a régi dicsõ idõkre. Egy ideig ismét jól meg voltak, de hamarosan ismét ellentétek ütötték fel a fejüket a klánok között, mert néha egymás elõl „lopták” el a vevõket, illetve betörtek egy néhányszor a másik területére. A négy klán vezetõje úgy látták jónak, hogy a további viszályokat csakis egy újabb egyesüléssel lehetne valahogy megoldani. Ismét összeült a Vezérek Találkozója, ahol kis híján ismét legyilkolták egymást a klánok. Azonban a Zsiványok vezetõje egy kisebb paktum tervével állt elõ, ami igen hamar elnyerte a többi vezetõ tetszését. A szerzõdést megkötöttek és innentõl a négy klán közösen mûködött tovább Sivatagi Zsiványok néven. Minden klán a saját ügyeit intézte, s nem támadtak egymásra, de nem is szóltak bele a másik klán dolgaiba. Ha valaki felbérelte õket, akkor mindegyik klán küldött annyi embert maguk közül, amennyit jónak láttak. Végül úgy látszott, hogy ez a megoldás bizonyult a leghelyesebbnek, noha a klánok továbbra sem kedvelik egymást, versengenek, hogy melyikük a legjobb, illetve zsoldosi feladatuk közben keresztbe is szoktak egymásnak tenni, mert úgy hiszik, akik a legjobban teljesítenek, azok kapják a legtöbb pénzt is...
Az idõk során minden klánra ragadt valami hóbort, amelyet gyakran ûznek, fõleg csaták elõtt, alatt és után. A Pénzhajhászok elõszeretettel isszák ellenfelük vérét, és egyes leírások szerint csak abból élnek, ez élteti õket. A Hassassin klán a kábítószerezésre kapott rá, és minden csata után nagy mennyiségû otthon termelt hasist fogyasztanak el. Egyes állítások szerint a hasisról kapták még a nevüket is. A Nomádok fõleg állattartással foglalkoznak, így náluk csak annyi a különlegesség, hogy állataikkal együtt hálnak a sátraikban, és velük élik le az életüket. A Zsiványok nagyon titokzatos szervezet, azonban annyi bizonyos felõlük, hogy meglepõen hajlékony gerinccel rendelkeznek, így akár naponta is váltanak megbízókat.
A Sivatagi Zsiványok legnagyobb részét mohamedánok alkotják, alig pár másmilyen vallású ember tartozik közéjük. Mint oly sok társuk, õk is elkötelezettnek érzik magukat a vallás védelme iránt. Így ha egy újabb keresztes hadjárat vagy valamilyen külsõ veszély érkezik, a Szultán amnesztiát adó hívószavára azonnal a zászlója alá gyûlnek. Talán õk a legelitebbek a szultáni hadseregben, így vezetõik gyakran földeket és nemesi rangot is kapnak egy-egy komolyabb háború után.
A Klánok[/u]
A Pénzhajhászok klánja testesítik meg a klasszikus zsoldos csapatokat, kardjukkal, íjaikkal és nyilaikkal „operálnak”, emberi falként állják útját annak, akik a megvédendõ célszemély életére akarnak törni, vagy éppen darálóként aprítják fel ellenségeiket, ha azt a parancsot kapták. A kötelékben néhányan domesztikálták a sivatag nagyra nõtt gyíkjait is, mint hátas állat, de a legtöbben inkább a gyalogos harcmodorhoz ragaszkodtak továbbra is. Valaha szultáni katonák voltak, s ez a fegyelmükben és képességeiken is meglátszik, mindössze pár olyan hibát követtek el, ami katonaként helytelen dolog, mint például társuk megölése, polgárnõk molesztálása, illetve rendzavargás a kocsmákban. De ez nekik már mindegy, már csak arra vágynak, hogy öreg napjaikra elegendõ pénzt kuporgassanak össze, amivel életük végéig valahogyan csak ki fogják húzni... vagy ha nekik nem, akkor majd valamelyik utódjának csak sikerülni fog.
A Hassassin-ok csakugyan a szultáni hadsereg tagjai voltak, mindössze õk az elit rétegekbõl dezertáltak, mivel nem találták az ottani viszonyokat eléggé... gyümölcsözõnek. Így hivatásos bérgyilkosként élik életüket, általában nekik van a legnagyobb sikerük, mivel a mostani békeidõkben mi sem jobb, mint néhány profi kémet felbérelni, hogy ugyan már lessen kicsit a szomszéd körme alá, vagy egy jó gyilkost, aki diszkréten elintéz bárkit. A paktum talán nekik jött ki a legrosszabbul, mivel így kénytelenek másokkal is együtt dolgozni, ami az õ munkájuknak nem éppen a legjobb, így általában taktikai vezetõként teljesítenek a négy klán emberei között, vagy felderítõként//de persze bérgyilkosi múltjuk is kapóra jön néha//. A Hassassin-ok klánját a többivel ellentétben nõk is alkotják, akik vannak olyan ügyesek, mint férfi társaik.
A Nomádok klánja az egyszerû polgárságból jött létre, akik az invázió során otthonaikat, családjukat vesztették, így a sivatagi falvakba vándoroltak a könnyû munkalehetõség reményében, de nincstelenek itt sem fogadják be egykönnyen, vagy maximum csak rabszolgának, de egy ember szabad akar lenni, nem ezért tette meg a hosszú utat! Így a sivatagon kívülre szorultak, csupán annyi felszereléssel, amennyit el tudtak hozni. Sokan meghaltak közülük, viszont a kevés, ami maradt, megtanulta, hogyan maradjanak életben a sivatagban. Igazi túlélõként járták a vidéket, együtt, kisebb csoportokban, néhány jószágot ellopva a városokból és falvakból, amiket nomád pásztorkodással tenyésztették. Egy ideig õk is a rabló életmódot preferálták, mint Zsivány társaik, de amint a Mennyei Szultánság megkezdte a megszorító intézkedéseket, jobbnak látták, ha inkább továbbra is meghúzzák magukat. Amint különváltak a Zsiványoktól, már nyugodtan folytathatták nyugodt életmódjukat, ám a sivatag minden veszélyével õk is számoltak, így megtanulták azt is, hogyan védjék meg magukat. Õk érzik leginkább otthon magukat a hátas állaton való harcokban, különleges öltözetük miatt pedig sokkal inkább védik magukat a nap ellen, mint mások.
A Zsiványok, megunva a Nomádok túlságosan is nyugodt életmódját, megalapították klánjukat, s folytatták a kalandos, rabló hadjáratos életüket, karavánokat és falvakat megtámadva. Ám nem tanultak hibáikból, hamarosan ismét magukra vonták a figyelmet, így hajtóvadászatot indítottak ellenük és kitiltották minden városból õket, ami nekik igen rossz volt, hiszen már nem voltak a Nomádok tagjai, nem tudtak a biztonságos, jól õrzött táborukba visszamenni. Õk voltak végül is azok, akik az egész paktum létrehozását javasolták, s így ismét egy „családként” élhettek a többi klánnal. Természetesen õk azok, akik a legtöbb emberüket küldik a zsoldos akciókba, persze, néha napján egy-két falvacskát továbbra is megtámadnak. A Nomádokkal ellentétben õk a földi harcmodort részesítik elõnyben, illetve a többi klánnal ellentétben nem riadnak vissza az újabb technológiák bevetésétõl se, így sok tagnak már pisztolyaik, puskáik is vannak, bár a nagy sivatagi viharokban ha nem védik meg jól a fegyvereket, akkor könnyedén tele mehet homokkal az egész fegyverzet...