Gnarog párhuzamos kalandja

[Dermaglen]

Gnarog Dougfralt megcsapta a hûvösen fújó hajlani szél. A másik oldalára fordult, azonban csak nem bírt visszaaludni. Pedig még olyan korán van! Hiszen a sötétség még mindent beburkolt körülötte. Azonban valamilyen ismeretlen késztetésre mégiscsak kinyitotta a szemét. Amikor este lefeküdt, félkész házát látta belülrõl, most azonban egy nagy füves terület közepén kinõtt több száz éves fa alatt szunyókált. A fû harmatos volt körülötte, és ahogy maga elé pillantott, füstölgõ fekete faágakat pillantott meg. Valaki itt tüzet rakott este. Talán õ maga? Aztán beugrott neki. Nemezisnek csak nincs semmi baja!? Jobbra pillantott, azonban nem látott ott semmit, csak a mezõ végtelenségét. Balra pillantott, azonban ott sem feküdt senki az éjszaka! Gnarog egyre jobban kétségbeesett, és felpattant. A háta mögé pillantott, azonban a fa mögött sem feküdt senki. Valami nagyon nincs itt rendben. Ahogy Gnarog a távolba pillantott, gyorsan felmérte a környéket. Jobbra a sztyeppen túl egy nagy erdõ húzódik, amely U alakot ír le körülötte. Azon a részen pedig, ahol nincs erdõ, a füves puszta folytatódik, amíg a szem ellát. Gnarog tekintete az erdõt pásztázta ismét, és most észrevett még valamit, ami normális esetben kiszúrta volna a szemét. Egy nagy hegy terpeszkedett az erdõ végnél. A fák folytatódtak rajta, azonban a hajnali látásviszonyok miatt nem láthatta a hegy tetejét. Most mitévõ legyen? Maradjon itt és várjon a csodára? Induljon neki a sztyeppnek? Vagy mássza meg a hegyet? Nagyjából ez a három lehetõsége volt. De mégis merre induljon? Hol lehet Nemezis?

[Gnarog Dougfral]

~ Most mit tegyek? A francba... Meg kell keresnem Nemezist, vagy végem van...
Elindul északra. Nincs más választássa. De elősször fütyül hogy a kutyája utána jöjjön.
Ha minden igaz, akkor Gnarog félelme valóra vált. Az éjszaka ugyanis vámpírok, lichek, denevérek, élőholtak és egyéb félelmetes szörnyeteg tanyázik. Mint egy horrorfilmben. Túl kell élnie! Ha minden igaz, akkor egy fáklyát kell keresnie...

[Dermaglen]

Hiába fütyülsz, a kutyád sehonnan sem kerül elõ. Egyedül maradtál ebben a horrorisztikus helyzetben. Ahogy észak felé haladsz, a százéves tölgyfa elmarad mögötted, és te nyílegyesen az erdõ felé veszed az irányt. Annak is a távolabbi szakasza felé tartasz. A sztyeppes részen könnyedén továbbjutsz, és megállás nélkül gázolsz bele az erdõbe. Itt-ott pár madár felröppen az ég felé, azonban ez téged nem zavar. Meg kell találnod a szerelmed! Ahogy beljebb gázolsz, lassacskán eltûnik mögüled a sztyepp képe. A fák nagyon monotonnak tûnnek, és sok inda nõtte be õket. Még szerencse hogy a kõbaltád nálad van, és azzal törsz utat az átjárhatatlan erdõben. Már magad sem tudod mióta haladsz, azonban úgy tûnik elég régóta. A nap már feltûnt a horizonton, és már minden egész jól látható. Nincs is szükség arra a fáklyára. Még kettõt lépsz, amikor valami szokatlanba botolsz. Egy kijárt ösvény pont elõtted! Úgy tûnik elég sok mindenki koptatta már. Éppen kilépnél, amikor vagy fél tucat lényre leszel figyelmes, akik körbeállnak valakit. Egy fiatal warg is van velük. Nem látod ki az, aki ott van, azonban õ mintha érezne téged.
- Segítség, valaki segítsen! – ordítja torkaszakadtából. Az apró, zöld lények közben röhögve rúgnak bele pár erõset.

[Gnarog Dougfral]

-Segétek!
Gnarog odarohan, hogy fegyverével megölje ellenfeleit, és azt az embert megmentse. Sajnos nem hallotta a hangot elég jól, ezért nem tudja beazonositani hogy ki lehet az, még azt sem hogy férfi vagy nő.
Harcolni fog minden erejével...

[Dermaglen]

A hangos kiabálás miatt az egyik ilyen zöld lény azonnal sarkon fordul. A fényben egy fenyegetõ sziluett villan meg. Az ellenfeleidnek sokkal jobb felszerelésük van, mint neked. Errõl árulkodik a feléd szegezett csillogó acélpenge. A rövidkard úgy néz ki,mint egy vadállat fenyegetõ pofája. Középen hosszasan kinyúlik az életeket oltó agyara, két oldalt úgy állnak ott a kéz védelmére odakovácsolt vasak, mint egy állkapocs. És ezt a gyilkos fejet egy éjfekete obszidián fogja össze. Egy pillanatra akaratlanul is megtorpansz. Neked csak kõbaltád van, míg az ellenfeleidnek acélfegyvereik, és persze õk hatszoros túlerõben vannak.
- Ha most eltakarodsz, akkor életben maradhatsz! – veti fel neked az egyik lény, miközben egy kiadósat köp a földre. Az ellenfeleid most már ellened sorakoznak fel, és megpróbálnak körbevenni. Ennek köszönhetõen viszont meglátod az áldozatukat. Egy karcsú ember fekszik a földön, azonban a fejére egy zsákot húztak, és ezért nem látod az arcát. Mivel a hasán fekszik, így még a gömbölyûbb helyek sem tudják elárulni, hogy kivel van dolgod.
- Nem mondom még egyszer, emberfattya! – szólalt meg ismét az elõzõ ellenfeled. A másfél méteres zöld lények már egy félkört zártak be körülötted.

[Gnarog Dougfral]

-Nem! Nem fogom hagyni hogy másokat bántalmazzatok!
Mondja, majd koncentrál a lehetõ legerõsebben. Azt akarja hogy az emberek (kivéve akit meg akar menteni) gyulladjanak fel. De mindenki tudja hogy ez nem történhet meg, mivel Gnarog erre képtelen...
~ Most mit tegyek??? ~
Ha Gnarog-t megtámadják, akkor minden erejével harcolni fog, de úgy tûnik nincs túl sok esélye a védekezésre...

[Dermaglen]

Az emberszerû lények egyre jobban közelednek, és az egyikük, aki az obszidiánnal díszített kardot markolja, gonoszan elvigyorodott. Így látni lehetett félig elrohadt, ápolatlan fogait.
- Ha mindenáron halni akarsz, megadjuk neked ezt az örömöt! – kiáltott fel egy másik, és kardját magasra emelve rontott Gnarog-ra. Már szinte érzed a húsodba maró pengét, a fém hideg érintését, ahol szétszaggatja a húsodat, a kiömlõ vér forróságát, és a hatalmas fájdalmat. Azonban ez mégsem történik meg. Ehelyett hatalmas forróságot érzel magad körül. Az elõtted álló ellenfél egyszerûen lángra kapott. Csak nem te csináltad ezt az egészet? A lény hatalmas visítás közepette a földre rogyott, és akármit próbált tenni, a tûz nem csillapodott. A lény pár másodperc múlva ki is lehelte a lelkét.
- Mi a fenét mûveltél, emberfattya? – kérdi a rothadó fogazatú vezér. A hangjából most nagy adag rémület hallatszik, és hátra is lép kettõt. A csapat úgy látszik teljesen sokk alá került. Erre a lépésre egyáltalán nem számítottak. Bár ez a dolog téged is meglepett, így valamilyen szinte te is döntésképtelen lettél. A pár másodperces csendet az emberi áldozat megmozdulása törte meg. A karcsú ember felállt, és levette a fejérõl a zsákot. Az eléd táruló látvány nem mindennapi volt. Gyönyörû, fehér bõr és a lány arca egyenesen olyan, mint az angyaloké. Aztán figyelmesebb leszel az eddig nem látszódó gömbölyûbb idomokra is. Egy igencsak fiatal lánnyal hozott össze a sors. A goblinok is kezdenek magukhoz térni, és az egyikük egyesen feléd ront, elõre szegezett lándzsával.

[Gnarog Dougfral]

-Én ki vagyok? Csak egy egyszerû ember, aki igazságot hirdet.
Gnarogot boldoggá tette a szép lány jelenléte, de nem volt ideje örülni. Megpróbálja a saját testét védeni, mivel a lányért most nem tud semmit se tenni.
//HA KI TUDJA VÉDENI A TÁMADÁST//
-Mondjátok meg hogy mi a baj a lánnyal! Én nem hagyom hogy bántsátok, de nem akarok egyetlen egy bûnözõt sem megvédeni. Mondjátok hogy mi a gondotok, és megolhatom a problémát
//HA NEM TUDJA A TÁMADÁST KIVÉDENI//
Gnarog a lányra néz és szól neki
-Menekülj... nekem nincs túl sok esélyem...

[Dermaglen]

A feléd rohanó lándzsás egyre jobban gyorsít, így pár másodperc múlva el is ér téged. A lándzsára szinte teljesen ráhajol, így nem lát pontosan. A kõbaltát magad elé tartod védekezésként, és a lándzsa egyenesen annak ütközik. A lepattanó acélhegy fülsüketítõ hangot ad ki. A tûhegyes eszköz tovább siklik, és éppen felhorzsolja az oldalad. Az apró lény térdre esik, és úgy tûnik el is tört valamilye, mivel képtelen újból felállni. Kihasználva a tárgyalásra nyíló alkalmat azonnal megszólalsz:
- Mondjátok meg hogy mi a baj a lánnyal! Én nem hagyom, hogy bántsátok, de nem akarok egyetlen egy bûnözõt sem megvédeni. Mondjátok hogy mi a gondotok, és megoldhatom a problémát.
- Neked nem vagyok hajlandó magyarázkodni, szánalmas lény! – kiáltja dühösen az egyik goblin, és már meg is rohanna téged, azonban a rothadó fogú vezér megállítja.
- A helyzet az, hogy ez a lány megpróbált elszökni a nagy király, Arsotolka várából. Holott apja kétszáz aranyért eladta neki – magyarázta a vezér, azonban egy pillanatig sem engedte le a kardját.
- De az a hely kibírhatatlan! – kiáltott fel szinte azonnal a lány, aki a könnyeivel küszködött. – Úgy tartottak engem, mint egy rabszolgát, és elvárták, hogy az utálatos goblin király szajhája legyek!
Ahogy az utolsó szavakat kimondta, szemébõl ömleni kezdtek a könnyek.

[Gnarog Dougfral]

-Hmmm... nos akkor Goblin vezér, vagy akármi vagy. Megküzdök veled a lányért! Ha gyõzök akkor én viszem a lányt, de ha veszitek akkor nemtörténik semmi és a tiéd marad. De elõsször van egy kis dolgom.
*Odamegy a lányhoz és a fülébe suttog*
-Ne félj... ha nyerek, akkor szabadon engedlek *suttogja*
*Ezután visszamegy a Goblin vezérhed, vagy mihez. Ha elfogadja a párbajt, akkor Gnarog veszélyes küzdelemnek néz elébe. De ha nem fogadja el, akkor arra Gnarog már gyorsan kieszelt egy tervet a fejében.*

[Dermaglen]

A goblin vezér rád pillant, és szinte látni lehet a szemében az utálkozást, és a lenézést. Egy kiadós köpetet küldött a föld felé, majd Gnarog-ra nézett ismét.
- Én a Hrusatolka klán tagjaként nem szeretek nálam alacsonyabb rangúakkal, nemtelenekkel küzdeni. Azonban ez ígéretes harcnak tûnik – fejezi be pár pillanat múlva a mondandóját, majd a már füstölgõ társához sietett, és felkapta a kardját. Feléd tartotta, és egyenesen az irányodba hajította. Árulás! Azonban a kõbaltát hiába tartod magad elõtt, semmi sem csapódik neki. Ehelyett a kard a lábad elõtt pihen, félig a földbe fúródva.
- Nem szeretem az egyenlõtlen küzdelmet! – mondja, majd megvárja, amíg kihúzod a neked dobott fegyvert a földbõl. Amint ez megtörténik, maga elé kapja az obszidiános pengét, és vérfagyasztó harci kiáltással indul meg feléd.
- Védd magad és készülj a halálra! – kiálltja, miközben meglóbálja feje felett a fegyvert.

[Gnarog Dougfral]

Gnarog felveszi a fegyvert. Felkészül a harcra. Elõsször õ támad a Goblin vezérre. Ha midnen igaz, akkor szép párbaj lesz. Gnarog lassan mozog, de gyorsan elugrik. A meglepetés ereje néha nagyobb mint magáé a támadásé. Ezért érdemes meglepni az ellenfelet.

[Dermaglen]

A goblin vezér megállíthatatlanul tör elõre feléd. A kardot a vezér felé tartod, és magad is megindulsz az irányába. Az ellenfeled egyenesen a szíved felé szúrt, azonban te gyorsan elugrasz. Ránevetsz ellenfeledre, és már gúnyolnád is lassúságát, amikor forróságot érzel végigfolyni az oldaladon. Balra pillantasz, és észreveszed, hogy a válladon a ruha feketévé válik. Még a penge nyoma is látszik rajta.
- Mi az emberfattya? – kérdi röhögve a goblin. – Most már nem vagy olyan nagylegény mi?
A goblin ismét üvölt egy hatalmasat, és kardját mag elé szegezve neked ront. A frissen megmentett lány idõközben lassan oldalazva halad az egyik sebesült lényhez. Már csak pár lépés, és õ is fegyver juthat, méghozzá egy jó minõségû lándzsához. Már éppen elérné a fegyvert, amikor egy másik goblin az útját állja, és megrázza a fejét. Nem csalunk ám!

[Gnarog Dougfral]

Gnarog tehetetlen. Gondolkozni nincs ideje, ezért pillanatok alatt (tized másodpercek alatt) a lány segétségére ugrik. Úgytûnik hogy ez törvénytelen csata lesz ám! Ha minden jól megy, akkor a lánnyal együtt legyõzik a többieket... vagy ha kell akkor elmenekülnek
-Ööö... Szerintem jobb lenne menekülnie... majd én feltartom õket... vagy ha kell akkor meneküljünk.

[Dermaglen]

A goblin már is fegyvert ránt, és a lányra sújt. Teljesen tehetetlen vagy ebben a helyzetben. Szinte lassítva zuhan a penge a lány nyaka irányába. A szemed elõtt máris megjelenik a szétfröcskölõ vér, és azok a gyönyörû kék szemek, amint a semmibe merednek. Azonban nem az történik, amit várnál. A halálsikoly helyett két fémcsattanása hallatszik, ahogy összetalálkoznak. Ott áll a goblin vezér, és saját katonája vágását védte ki! Rád pillanat és már szinte a szemével is rendre utasít.
- Ez a mi kettõnk harca, emberfattya! – szólal meg visszautasítás nem tûrõ hangon. – Nem tûröm, hogy bárki is beleavatkozzon! Most csak mi ketten vagyunk, ez a mi harcunk!
Azzal a lányt és a goblin katonát is az erdõ felé tolja. Az alacsonyabb rangú lény habozás nélkül megy a fák közé, majd a lány is követi egy kis vívódás után.
- Mutasd meg, hogy legalább egy kis bátorság van benned! Küzdj és halj meg becsülettel! – kiállt rád, majd a feje felett meglóbálva kardját, ismét rád ront.