Gnarog párhuzamos kalandja

[Dermaglen]

Az Elöljáró gyilkosan pillant rád. Ez már egyáltalán nem játék! Úgy tûnik most sikerült vérig sértened a tõled idõsebb férfit. Arca elkomorul, és a szemei villámot szólnak.
- Már másodszor gondolod úgy, hogy áruló vagyok, te senkiházi vándor? – kérdezte gyilkos dühvel. Ezalatt az oldalán lévõ kardjához nyúlt. Ha nem cselekszel gyorsan, akkor a falu egy kisebb polgárháborúba sodródik. Méghozzá miattad. Hogy miért nem bírja befogni a pofáját? – hallatszott több helyrõl a tömegbõl. Úgy látszik az emberek támogatását elveszítetted.
- Kérj azonnal bocsánatot Gnarog, vagy kettéhasítalak a pengémmel! – szólalt meg, és a hangja csak úgy fortyogott. Arca eltorzult a dühtõl, és most már teljesen úgy nézett ki, mint egy gyilkos vadállat.

[Gnarog Dougfral]

*Gnarog elõveszi az obszidián kardot... Mármnt amit régebben a goblin vezér adott neki*
-Védd magad elöláró! Széthasítalak!
*Még mielõtt a eljöljáró tenne valamit Gnarog olyan gyorsan támad hogy még meglepõdésre sincs ideje. Ha minden igaz, akkor Gnarog mindig támadni fog és nem védekezni. Persze veszélyes helyzetben védekezik*

[Dermaglen]

Az Elöljáró olyan gyorsan hajol el a fegyvered elõl, hogy észre sem veszed, hogyan került arrébb. A kezében villanó, szépen díszített penge egyenesen a karod felé tart. Épphogy vissza tudod húzni az elõre nyújtott kezedet. Azonban még így is melegség önti el karod jobb oldalát. Egy hosszú vágás nyúlik végig a kezeden, és a sebbõl vér folydogál. Felkiáltasz, azonban ez hiba. Nagy hiba. Az Elöljáró ismét támad, és a pengéje ezúttal találkozik a tieddel. Hatalmas erõ van azokban a karokban! Pár pillanatig tartod magad, azonban ez egy reménytelen küzdelem. A penge egy szempillantás alatt kirepül a kezedbõl, és a földön landol. Az Elöljáró egy gyors rúgással eltûnteti a lábad alatt a szilárd talajt, és te a hátsódra esel. Egy pillanat sem telik bele, és az Elöljáró máris a torkodnak szegezi a fegyverét. A félelem megbénít és mozogni, sem tudsz. A penge felemelkedik. Itt szabályos kivégzés lesz. Azonban az acél penge nem metszi ez a torkod, mivel egy elhaló kiáltás megakadályozza az ellenfeled abban, hogy lesújtson.
- Bácsikám, kérlek, ne tedd meg! – kiálltja a hang, és gyorsan felismered benne Selenát. – Õ az udvarlóm!

[Gnarog Dougfral]

*Gnarog próbálkozást tesz, hogy elugorjon, ökleit maga elé tarjta, hogy védekezzen. Mert tudnia kell védeni saját magát ha nem tudna felugrani*
-Selena, ebbe ne menj bele!
*Gnarog egyenlõre csak megpróbálja az ellenfele kardcsapásait kerülni, és ököllel támadni*

[Dermaglen]

Az Elöljáró résen van, azonban nem elég gyors. Talpra tudsz pattanni, azonban mindössze ennyire telik. Elfric ismét elgáncsol, és ezúttal a lábát a mellkasodra teszi. Gyilkos pillantást vet rád, azonban a kardját nem emeli fel. Ismét hangos sikoltás hallatszik Selena részérõl. Az Elöljáró vár pár pillanatot, amíg lenyugszotok mindketten. Te is rájössz, hogy ha most elgáncsolnád, akkor biztos, hogy nem lenne még egy lehetõség a tárgyalásra.
- Lásd be, hogy jobb vagyok, Bátor Gnarog! – szólalt meg az Elöljáró, és hangjából érzõdik a megvetés. – Ha most feladod, és bocsánatot kérsz, akkor életben hagylak. Ha nem, akkor véged van!

[Gnarog Dougfral]

-Jobb vagy? Nem hinném.
*Gnarog megpróbálja az ellenfele lábát megfogni, és feldölnteni azt*

[Dermaglen]

A próbálkozásod nem éppen olyan eredménnyel zárul, amit vártál. A gyilkos acélpenge lesújt, és érzed, amint átjárja a vállad. A fém hideg érintése, a hús és az izmok szakadása, a csontok törése, és a kiömlõ vér forrósága egyszerre jut el a tudatodig. A fájdalom hatalmas ordításra kényszerít téged. A szemed elõtt csillagok ugrálnak a fájdalomtól, és egy pillanatig azt sem tudnád megmondani, férfi vagy-e vagy nõ. A fájdalom egy pillanattal sem csökken, sõt egyre jobban nõ. A tudatodig eljut a frissen kiömlõ vér szaga, és ez az ájulás szélére visz. A Te véred ömlik ki! Aztán a fájdalom enyhül valamelyest, azonban így is elviselhetetlen kínokat okoz. A jobb kezed felõl csak fájdalom érkezik, azonban amikor meg akarod mozdítani, egyszerûen képtelen vagy rá. Az okra hamar rájössz, amikor jobbra fordulsz. A jobb kezed tõbõl hiányzik, és hatalmas mennyiségû vér ömlik a sebbõl. A saját véred láttára ismét az ájulás környékez, azonban van még annyi lélekjelenléted, hogy ne menekülj az ájulásba. A penge ismét felemelkedik, és ezúttal a nyakad felé céloz. Most már mindennek vége. Látod, ahogy a fegyver lesújt, azonban nem érzed az elõbbi fájdalmat. Ahogy kinyitod a szemet, egy alakot veszel észre, akit egyenesen keresztülszúrt a penge. A véres fegyverrõl apró cseppekben távozik a vörös folyadék, és egyenesen a ruhádra csöpög. A test a karddal együtt eldõl, és akkor veszed észre a szörnyû dolgot. Az eléd ugró alak nem más volt, mint Selena. A lány kék szemei megteltek könnyel, és a ruháján egy hatalmas fekete folt terpeszkedett. Rád pillantott, és a szemében hálát láttál.
- Köszönöm neked Gnarog, mindazt, amit…adtál – mondja elhaló hangon. Aztán szemei egy pillanat alatt üvegessé válnak, a gyönyörû kék szempár pedig immár a semmibe bámul.

[Gnarog Dougfral]

-Köszönöm...
*Gnarog elkezd könnyezni. Szomorúan áztassa a lányt könnyeivel. Ezután Gnarog feláll szomorúan*
-Te! Megölted akit szerettem, ezért megfizetsz!
*Gnarog már nem is törõdik az erõviszonyokkal. Csak harcol ész nélkül, mintha egy démon megszállta volna. Nem törõdik semmivel. Még azzal sem hogy nincs fegyvere. Csak harcol*

[Dermaglen]

Talpra pattansz, és õrült módjára rohanod meg az Elöljárót. A férfi elõször ledöbben azon az erõn, amit még mindig képes vagy kifejteni. Hatalmas a vérveszteséged, és a tagjaid gyengék. A kezdeti futás lassan már gyaloglássá, aztán vánszorgássá szelídül. A végén már egy lépésre is képtelen vagy. Az ájulás határára kerülsz ismét, és most már nem tudod tökéletesen kontrolálni a tested. Az Elöljáró egy tõrt ránt erõ, és feléd ugrik. A tõr könnyedén áthatol a gyenge bõrruhán, aztán egyre mélyebbre nyomul a húsodban. A mellkasod rettenetesen ég, és most tapasztalod meg, milyen az igazi fájdalom. A ruhádon egy fekete folt kezd el terpeszkedni, és érzed, elhagy az erõd. Térdre esel, majd hátra dõlsz. Látod a fák lombkoronáit, ahogy gyengéden himbálódznak a szélben. Az Elöljáró, és Ekés Harold egyszerre siet a lányhoz. Harold felkapja a hátára az élettelen testet, és az egész tömeg tökéletes csendben indul tovább. A léptek zaja egyre halkul, és a végén teljesen elül. Te pedig ott fekszel élet és halál között. A szádból egy vékony vércsík indul el, és jobb híján oldalt folyik le. A fájdalmad egyre enyhül, és lassan kezded elveszíteni a józan eszedet. Egyre kevésbé megy a gondolkodás. A feje hátracsuklik, és most már a talajt látod fejjel lefelé. Gyilkos szempárok villannak meg a bokrokban. Elõsétál egy farkas. Majd még egy. És még egy. Legalább féltucatnyian gyûlnek össze a tested körül. Érzik, hogy magatehetetlen vagy, azonban nem támadnak. Kezdetben csak a kiömlõ vért nyalogatják körülötted, azonban nem sok idõ kell hozzá, hogy némelyik kiharapjon belõled egy-egy darabot. Az egyik farkas a mellkasodra ugrik, és a hasfaladat feltépve a zsigereidet kezdi enni. Ennyi volt az, amit el tudsz viselni, és egyszerûen elájulsz.
Egy másik, fényes világban ébredsz. Tested hiánytalanul megvan, és te sem érzel fájdalmat. Elõtted áll teljes életnagyságban Selena. Szinte semmilyen ruhát nem visel, és gyönyörû angyalszárnyai vannak. Közelebb megy hozzá, de talán a menni szó túlzás. Egyszerûen csak közelebb kerül egyik pillanatról a másikra.
- Köszönök neked mindent, Gnarog! Nagyon élveztem a mi kis kalandunkat! – mondja kuncogva, majd egy mozdulattal megcsókol. – Fogadd el cserébe tõlem az ajándékodat! És ígérd meg, hogy soha nem felejtesz el! Én sem foglak!
A szád mozogni kezd, azonban hang már nem jön ki belõle. A kép egyszerûen szertefoszlik elõtted.

Gnarog Dougfralt megcsapta a hûvösen fújó hajlani szél. A másik oldalára fordult, azonban csak nem bírt visszaaludni. Pedig még olyan korán van! Hiszen a sötétség még mindent beburkolt körülötte. Azonban valamilyen ismeretlen késztetésre mégiscsak kinyitotta a szemét. A jól ismert ágyában feküdt, és éppen a plafont bámulta. Két kis fénykör repült ki éppen a tetõn lévõ apró nyíláson.
- Gyere, Leopold, a mi feladatunk itt véget ért! – kiálltja az egyik nevetve.
- Megvagy, Sárvári! Te vagy a fogó!
Hirtelen felpattansz az ágyadban. Hol van Selena? Hova tûnt mindenki? Mi történt tulajdonképpen? Biztos csak egy bugyuta álom. Felkelsz az ágyról, azonban megbotlasz valami hidegben. Egy penge! Felkapod, és megcsodálod a hajnali fényben. A rövidkard úgy néz ki, mint egy vadállat fenyegetõ pofája. Középen hosszasan kinyúlik az életeket oltó agyara, két oldalt úgy állnak ott a kéz védelmére odakovácsolt vasak, mint egy állkapocs. És ezt a gyilkos fejet egy éjfekete obszidián fogja össze. Lehet, hogy mégsem álom volt az egész?!

//Köszönöm a kalandot. A jutalmadat, mint láthatod, megkaptad! Használd egészséggel. A topikot ezennel lezárom!//