Gnarog párhuzamos kalandja

[Dermaglen]

Harold látható izgalommal figyeli a történetedet. Amint a végére érsz, szinte tapsolni kezd.
- Ilyen tudással akár vándor mesemondó is lehetnél, fiam! – nevet fel. Könnyen észreveszed, hogy áttért a fiam megszólításra. Mit akar ezzel? A kérdés megválaszolatlan marad, mivel az ajtó kinyílt, és Selena testvérei és anyja jöttek be rajta. Ismét megtörtént a családos, egymásra találós, sírós jelent, amit te csendben ültél végig. Aztán a testvérek, két tõled idõsebb férfi, két fiatalabb fiú, és egy másik, szintén csodálatos kislány jött oda hozzád. A legnagyobb, és legerõsebb ember markolta meg elõször a kinyújtott tenyered.
- Patkókovács Merthin vagyok – szólalt meg a férfi, és láthatólag, meg persze a nevébõl ítélve õ volt a falu kovácsa. Odalépett a másik férfi, és õ is erõsen megmarkolta a kezed.
- Én pedig Vaspajzsos Henrik vagyok, a helyi nemes fegyverhordozója – szólalt meg, és láthatóan büszke volt a faluban betöltött szerepére. Most a másik két fiú következett.
- Én Fiatal Harold vagyok – szólalt meg egyikük, és látható csodálattal nézett rád. A másikuk aki, csak most lépett oda, leginkább a fegyvered bámulta.
- A nevem Csenevész János… Az a kard honnan van?
- Majd elmeséli újra a történetet, ezt meg kell hallgatnotok!- szólalt meg nevetve az idõsebb Harold. A lány szégyellõsen és elpirulva mutatkozott be. Õt Petranillának hívták. Furcsa nevek. Leültök még egy kicsit, a család kérdezget, aztán úgy fél óra múlva, amint minden fontosat elbeszéltek egymásnak, odajön hozzád a csodaszép Selena.
- Gnarog…hogy is mondjam…Ma este lesz Szent Harold ünnepe…és szeretném ha elkísérnél az esti mulatságra. Már ha neked is megfelel…- szólalt meg nagyon szégyellõsen, és közben a szemedbe sem mert nézni.

[Gnarog Dougfral]

*Selene fülébe suttog*
-Elmegyek veled ne félj*
*Ekkor a többiek felé fordul*
-Hát most újra elmondjam a történetet? Majd máskor *és akkor felnevet* - A kardot pedig a goblin vezértõl szereztem...
*Gnarog figyelmes lesz arra, hogy a család hirtelen mekkora*
-Szép nagy család...
*Mondja és felnevet*
-Nos... mit is kell tennem... Remélem nem lesz terhetekre, ha a faluban maradok egy ideig. Remélem segíthetek is valamiben...

[Dermaglen]

Selena boldogan mosolyogva pillant rád. A család is nagyon nevet, amikor megjegyzed a fenti dolgokat.
- Tudjátok hogy van ez! Az utódok csak úgy jönnek egymás után, megállíthatatlanul! Te is sokat tudnál ám mesélni ilyesmirõl, Henrik!- kacagott fel ismét az apa, amit a teljes család visszhangzott. Henrik is nevetett, de csak udvariasságból. Látszott, hogy egy kicsit zavarba jött ilyen téma feszegetése miatt. Fõleg egy vadidegen elõtt.
- Óh, dehogy fognánk be egy ilyen kedves vendéget munkába! Ehelyett pihenj csak itt, majd mi ellátunk! – szólalt meg nevetve az idõsebb Harold.
- Hát nem látod, milyen forróvérû ifjú? – kérdezte vidáman a szintén meseszép felesége. Úgy látszik ez családi vonás. – Ha itt marasztalod, akkor csak halálra unná magát!
- Igazad van, asszony! Fiam, nem szeretnéd magad kipróbálni ekésként? – pillantott rád, ezúttal teljesen komolyan.

[Gnarog Dougfral]

-Megpróbálhatom az ekés munkát. Legalább mostmár lenne becsületes munkám... és dehogy, és semmiképp sem unnám magam itt. Az ön szép lányukkal, Selenával jól érezném magamat itt
*Mondja, majd felenvet. De akkor elkezd csunkani. Lehet hogy ezt nem szabadott volna mondani? A szülei lehet hogy gyanút fognak...*

[Dermaglen]

Az idõs Harold és a felesége egy pillanatra összenéztek, és mintha szemükkel kommunikáltak volna. Pár pillanat múlva pedig ismét ugyanazok a nevetõ szülõk voltak.
- Rendben van, fiam! Holnaptól jöhetsz nekem segíteni tolni az ekét! De most pihenj csak, hiszen a goblin vadászat biztosan kifárasztott!- kacagott fel ismét az idõsebb Harold. A ház percek alatt kiürült, és csak ketten maradtatok Selenával. A lány rá pillantott, és ismét mosolyogni kezdett.
- Gyere Gnarog, üljön le egy kicsit a tûz elé! – invitált téged.

[Gnarog Dougfral]

-Köszönöm.
*Mondja Gnarog, és odamegy melléje. Most itt a nagy esély! Ha együtt ülnek akkor megteheti amit akar!*
~ De mégis... jó ötlet ez??? Igen, jó ötlet! ~
*Megpróbálja a lányt átkarolni, a megcsókoláshoz túl gyáva... te elveti minden gyávaságát, és megpróbálja... lehet hogy ez lesz élete ballépése???*

[Dermaglen]

A lány elõször meglepõdik, amikor megpróbálod megcsókolni. Az elején mintha megpróbálna eltolni, azonban ez szint egy másodpercig tart csak. Aztán a lány visszacsókolt. A nyelvét a szádba dugta, és így összeölelkezve csókolóztatok, ki tudja mennyi ideig. Amikor Selena végre kibontakozott az ölelésedbõl, hálásan mosolygott rád.
- Köszönöm, Gnarog…azt hittem…hogy nem lesz semmi közöttünk…- nyögte ki halkan, majd a száját ismét a tiedre csúsztatta. Ismét egy hosszú, forró csók következett. Selena gyönyörû kék szeme most már csillogott. Felállt, és egy rántással kiengedte magán az egyrészes vászonruhát. A ruha egy pillanat alatt a földre hullott, és te megpillanthatod a lány szinte tökéletes testét. Egy szót sem szólt, azonban a szemei pont eleget meséltek neked. Olthatatlan tüzet lobbantottál a lelkében, olyan tüzet, amelyet csak te tudsz kioltani. Vezess be a bûn templomába! kérlelte a szeme. Nem tudsz ellenállni a késztetésnek, és úgy esel neki a lánynak, mint a hónapok óta éhezõ az elé rakott ételnek. Az egyik hálózsákra vetitek magatokat, és azzal takarjátok el tevékenységeteket.
Magad sem tudod mennyi idõ múlva kelsz fel. Selena a mellkasodon pihenteti fejét, és egyenletesen véve a levegõt alszik. Kellemes bizsergés önti el a testedet, azonban elfog az ilyenkor szokásos búskomor hangulat. Lassan ülsz fel, és felkapkodod a ruháidat. Már délután felé van, és a nap lefelé ereszkedik a horizonton. Gyönyörû naplementének lehetsz most tanúja. A lány is felébred lassan, és magára veszi az egyrészes ruháját. Odasétál melléd, átölel, és ismét megcsókol.
- Indulhatnánk lassan, Gnarog. A Szent Harold nap most kezõdik.

[Gnarog Dougfral]

-Igen mehetünk... Tényleg, majd dolgoznom is kell apádnak.
~ Mi lesz ha teherbe esik? Még csak egy gyerek... De a varázsló azt modnta hogy... tehát nem kell aggódnom... ~
*Gnarog erõt vesz magán. Mi lesz ha a szülei megtudják a esetet? Nem biztos hogy jó ötlet volt*
-Na akkor induljunk...
*Mondja és megpuszilja a lány arcát*

[Dermaglen]

A lány kinyújtja a karját, te pedig belekarolsz. A ház ajtaja kinyílik és ketten egyszerre léptek ki. A távolban már lehet látni a falu fõterén lobogó több méteres lángokat. Ahogy egyre beljebb mentek a faluban, úgy látjátok meg az ünneplõ sokadalmat. Fiúk és lányok, férfiak és nõk táncolnak a tûz körül mindenféle táncot, körbe-körbe. A falu idõsebb nõi a házak elõtt állnak, és úgy pletykálnak mindenfélérõl. Mikor elsétáltok mellettük, mind összesúgnak. Tovább haladtok nyugodt léptekkel. Alig pár perc múlva már a hatalmas lángok körül táncoltok. A fiatalok mind mosolyognak rátok, és az arcokból ítélve ti vagytok a legboldogabb pár az egész környéken. Az idõ kezd lassan besötétedni, a tánc azonban tovább folytatódik. A kocsmárosné hatalmas hordókból méri a bort a tér egyik felében, a másik felében frissensült kenyér csalogatja az éheseket. Ahogy a tûz lassan alábbhagy, a fiatal párok átugrálnak a tûz felett. Ti is így tesztek, és amikor épségben megérkeztek, mindenki ünnepel. Az idõsebb párok viszont nem szívesen próbálkoznak meg ezzel, mivel nem szeretnének megsülni. Az ünneplés lassan kezd a tetõfokára hágni. Ismét táncoltok, amikor egy férfi lóhalálában fut be.
- Goblinok! – kiálltja, mire lassan alábbhagy az ünnepség. – Goblinok jönnek lefelé a nagy hegyrõl! Legalább százan vannak!
- Vadász János, köszönjük a híreket- szólalt meg az egyik szépen kiöltözött férfi. Talán a falu vezetõje vagy elöljárója. – Mindenki fogjon fegyvert, de szép csendben! Ha meglepjük az átokfajzatokat, akkor jobb feltételekkel tárgyalhatunk!
Selena teljesen elsápadt, és eddig gyönyörû arcára most kiült a félelem, ami eltorzította a vonásait.
- Értem jönnek! El akarnak vinni! Milyen szörnyû borzalmat hoztam a kis falunkra!

[Gnarog Dougfral]

-Ne félj, nem hagyom hogy elvigyenek!
*Ekkor a falu népe felé fordul*
-Emberek! Én jól tudok harcolni, de egy ember nem lesz elég 100 goblin ellen... ki segít nekem??? 40-60 ember is elég lenne, ha lehetséges...
*Várja a jelentkezõ embereket... De nem reménykedik. Nem hagyja a lányt elveszni.*

[Dermaglen]

Meglepetésedre az egész falu népe egy emberként lép elõre. Asszonyok és férfiak, fiúk és lányok egyaránt. Mind készek harcba szállni Selenáért. Összesen 150 jelentkezõt számolsz össze. Így még ti is lesztek túlerõben! Bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy a falusiak egyszerû földmûvesek, míg a goblinok képzett katonát. Talán nem is olyan egyértelmûek az erõviszonyok. Az emberek szétszélednek, és a fegyvereikért indulnak. Te is visszatérnél, azonban Selena gyorsan megjárta az utat, és már meg is érkezett obszidián kardoddal. A falusiak negyedóra múlva térnek vissza kapákkal, fejszékkel és kaszákkal felfegyverkezve. A goblinok még egy fertályórára lehetnek tõletek.
- Rendben van, Nagy Gnarog, segíts nekünk valami megfelelõ haditervet kidolgozni, hogy leszámolhassunk a goblinokkal! – szólal meg az elöljáró, mintegy átadva neked a vezetést.

[Gnarog Dougfral]

-Nos emberek... A tervem a következõ... Elõsször kövekkel dobáljuk a goblinokat, és menekülést színlelve részekre osztjuk õket. Én és a 10 legerõsebb végzünk a vezérével és az õreivel. Addig 40 falusi elrejtõzik a házak, falak és fák mögött, és likvidálja a goblinok lövészeit. A maradék 100 falusi likvidálja a gyengébb goblinokat és a goblin lövészek maradékát, amit a társaik nem tudtak. Ezután csapatainkat egyesítük, és a goblinok maradék katonáit likvidáljuk a fegyvereink segítségével. Nem ejtünk fogjokat, végzünk mindel. Egyenlõre ez lenne a haditerv, ha minden jól megy és a terv beválik, akkor nem hal emg közüllünk senki. Ha megnyerjük a csatát, akkor a goblinok holtesteit elégessük, és fegyvereit és páncéljait elkobozzuk.

[Dermaglen]

A falusiak pár percig tanácskoznak, aztán az egyikük az elöljáróhoz siet, és súg valamit a fülébe.
- Nagy Gnarog! – szólalt meg az elöljáró mély hangján. – A falusiak között kétely támadt. Többen ellenzik a terved. Mi már évtizedek óta élünk itt a goblinokkal egyetemben, és egyikünk sem sérti meg a másik területét.
- De ezek a mocskok legutóbb megölték Favágó Wulfricot! – kiáltott közbe az egyik paraszt. Erre a többiek bólogatni kezdtek.
- Wulfric nagy veszteség mindünknek. Azonban magának kereste a bajt, amikor a goblinok területeire merészkedett.
- Igen, és mi is öltünk már goblint! - jelentette ki az egyik nõ.
- Pontosan. Mi csak tárgyalni szeretnénk velük, hogy eltûnjenek innen. Ha most rajtuk ütünk, nem garantált a siker. És ha mégis gyõzünk, akkor van még elég katona abban az Istenverte erõdben!
Erre mindenki bólogatni kezdett. Úgy tûnik az elöljáró most jócskán sarokba szorított.

[Gnarog Dougfral]

-Nos... én magam sem rajongok a vérengzésért. De ha tárgyalunk a goblinokkal, akkor 100% hogy Selenát fogják kéri... és én nem hagyhatom hogy elvigyék. Választás elé értünk... Most választanunk kell szerettünk és a saját életünk között. Arról nem is beszélve, hogy a goblinok még rabszolgaságba is hozhatnak minket. Ha gyõzünk akkor a többi falútól és várostól kérhetünk segítséget hogy megtisztítsuk a helyet a goblinoktól. De akár az erdõt fel is tudjuk gyújtani, de az rossz ötlet lenne. A körülményekre és feltehetõ következményekre tekintettel, mondjátok meg hogy mit szeretnétek...

[Dermaglen]

Az elöljáró egy percre elgondolkodott a dolgon, miközben a falusiak is megélénkülten suttogtak egymás fülébe. Aztán az egyik falusi, pontosan az, amelyik az elõbb, odasietett az idõsödõ férfihoz, és a fülébe súgott valamit. Az morgott valamit, majd megszólalt.
- A falu és a goblinok már évszázadok óta élnek egymás közelében. Ha most le is tudunk ölni mindenkit a közeli települések segítségével, akkor is minimum egy hatalmas háború fog kitörni. Olyan háború, amely ezrek életébe kerülhet mindkét oldalon. Éppen ezért a harcot, mint olyat, elvetjük!
Ezek a szavak szinte lesújtanak, és többen is felszisszentek a hír hallatára. Azonban mielõtt bárki bármilyen ellenvetést tehetne, az elöljáró felteszi a kezét. Hangosan, és lassan beszélve szólalt meg, és egyenesen rád pillantott.
- Ehelyett a falu népe vállalta, hogy összeadják a 200 aranyat, amennyiért a goblin király megvásárolta Selenát. A pénzt átadjuk, persze kellõ ijesztgetés közben, és a goblinok eltûnnek földünkrõl az erõdjükbe. Egyetértetek?
A kérdésre a tömeg legnagyobb része bólogatni kezdett.