Gnarog párhuzamos kalandja

[Gnarog Dougfral]

-Nos, akkor átadjuk a pénzt, ha kell.
*Pedig Gnarognak kellett a testmozgás! De majd kap eleget... Gnarog majd kap elég testmozgász*
-Akkor békésen megoldjuk az esetet. Akkor nincs túl sok dolgom...

[Dermaglen]

Az elöljáró éppen bólintana, amikor nagy csörtetésre lesz mindenki figyelmes. A goblinok hamarabb érkeztek, mint vártátok! A száz fõs körüli sereg szépen lassan átvágott a falun, és egyenesen a fõtér felé tartott. Alig egy perc leforgása alatt a goblinok bekerítették a falu egész lakosságát. A legnagyobb részük elgyötörtnek tûnt, azonban tíz közül egész jó bõrben volt. Õk fiatal wargokat ültek meg, és lándzsáik végén egy kis zászló lobogott. Gnarog gyorsan felismerte az egyiküket, méghozzá a vállán lévõ fehér kötés alapján. A jobbján álló szólalt meg, aki wargja hátán ülve éppen magasabb volt, mint a tömeg.
- A nagy goblin király, Arsotolka nevében jöttünk ide, hogy visszavegyük azt, ami jogosan õt illeti meg! – jelentette be, majd jelentõségteljesen végigpillantott a tömegen. Az elöljáró átfurakodott a falusiak között, és odament a goblin tisztekhez. Legalább tíz percig beszéltek, egyre hevesebben. Az elöljáró a végén lekapta a fejérõl a szerényen díszített sapkát, és a földhöz vágta. Láthatóan letörten tért vissza.
- A goblin király nem akar alkudozni. Azt mondja neki a lány kell, és nem a pénz. Jelen esetben nincs lehetõségünk taktikázni, és minden bizonnyal leölnének minket…úgyhogy kénytelenek vagyunk engedni nekik…

[Gnarog Dougfral]

-Akkor úgytûnik hogy én egyedül harcolok meg ellenük. Emberek! Inatokba szált a bátorság? Lassan már kezdem megérteni hogy a falusiakat miért hívják parasztoknak... Ha most megmutassuk a goblinoknak hogy kik vagyunk, akkor megértik hogy nem azok vagyunk amiknek gondolnak minket! A lányt nem adhatjuk át, mert az gyengeségünk és gyávaságunk jelképe lenne. De nem hagyhatjuk hogy megöljenek minket. Csak nem gondoljátok hogy néhány gyenge goblin legyõz minket?! Nem emlékeztek azokra a történetekre, ahol a lázadó parasztok legyõzték a királyi sereget? Pedig nem volt semmilyen fegyverük, se jó taktikájuk, sõt még kevesebben is voltak... Emberek, ha most nem fogtok fegyvert a szabadságotokért akkor gyávák vagytok! Ha feladjátok, akkor lehet hogy ma csak Selenát viszik el, de holnap az egész népet rabszolgaságba sodorják! Azt akarjátok hogy ezek a zöldbõrû törpék úgy bánjanak velünk, mint holmi rabszolga parasztnéppel??? Ennyire becsülitek szeretteiteket... átadjátok rabszolgának csak a saját bõrötök mentéséért, közben pedig arra ébredtek hogy ti magatok is rabszolgák lesztek!

[Dermaglen]

Többen helyeselnek a beszédedre, azonban az elöljáró megrázza a fejét.
- Ez nem járható út, Bátor Gnarog! A goblinok körbevettek minket, nekik páncéljaik és vaspengéik vannak, nekünk pedig pár kaszánk, fejszénk és más munkaszerszámunk. Az esélyek nem kiegyenlítettek. Át kell adnunk a lányt.
A tömeg nagy része ismét helyeselt, azonban néhányan az elégedetlenségüknek is hangot adtak.
- Elöljáró Elfric! Csak nem hagyjuk, hogy egyik lakosunkat egyszerûen elhurcolják! Igaza van Bátor Gnarognak! Küzdenünk kéne az utolsó csepp vérünkig! – szólalt meg hangosan az egyikük. Az elöljáró még mindig a fejét rázta.
- Én ott voltam a nagy déli parasztlázadásnál. Ott voltam, amikor a nemesek azt követelték, hogy adjuk ki a vezérünket, és vonuljunk el. Meg is tettük! A nemesek pedig diadalmasan elvonultak. Aztán útközben csaptunk le rájuk! Mind egy utolsó szálig levágtuk! – mondta végül Elfric, azonban nem fûzött hozzá semmit magyarázatképpen. A parasztok tanakodva összedugták a fejüket, mivel nagy részük nem értette, mirõl lehet szó, és mit akar ezzel mondani az elöljáró.

[Gnarog Dougfral]

-Akkor van egy tervem. Úgy csinálunk mintha átadnánk a lányt, és megtérítésként én is vele megyek. Ekkor ti elkezdtek köveket dobálni a goblinokra, én megölök annyi goblint amennyit tudok, és fütyölök ha kell segítség. Probáljátok meg mindenféle kõvel, fával és késsel dobálni a goblinokat, Én a kardommal utat török majd.
*Ezután a lány mellé áll, és a fülébe sugdolózik*
-Ne félj Selena, én megvédelek. Nem hagyom hogy bántódásod legyen.
*Ezután megpuszilja az arcát, és megöleli. Ezek után pedig messzebb megy, és újra a "néppel tárgyal"*
-Nos, kinek van ellenvetése a taktikám ellen?

[Dermaglen]

Az elöljáró egy pillanatig gondolkozott, majd ismét megszólalt.
- Felesleges a lánnyal menned, Bátor Gnarog! Ehelyett állj a falusiak élére, és szervezd meg a rajtaütést. A favágók átvezetnek az erdõn, és jó fertályórával a megfelelõ helyre értek, mint a goblinok. Ehelyett azonban én ajánlom fel magam, mint túsz. Hadd érezze magát biztonságban ez a bagázs.
- Úgy van! – helyeselt ezúttal az összes falusi. Mielõtt még bármilyen ellenvetésed lenne, az elöljáró Selenával az oldalán a goblinok mellé siet. Azok beszélnek még egy percek a két fogollyal, majd kötélre fûzve õket elindulnak az erdõ irányába. Az idõ lassan este tíz felé fordul. Amint a goblinok elhagyják a falut ti is szedelõdzködni kezdtek, és a favágók vezetésével a falu összes fegyverfogásra képes lakosa elindul az erdei ösvényeken keresztül. Az út közelében haladtok, azonban sohasem rajta. Nem sok idõ kell, míg megérkeztek az elöljáró által kijelölt helyre. Két nagy fa áll az út két oldalán, és az ösvény is elszûkül, így a goblinok nem tudnak olyan hatékonyan küzdeni tömegben. Ehelyett ez az összecsapás fõleg test-test elleni küzdelembõl fog állni.

[Gnarog Dougfral]

*A lány és a túszok elmentek. Ha minden igaz, (Gnarog tudta szerint) a túszoknál rejtett fegyverek vannak, de lehet hogy Gnarog rosszul hallotta. A falú népe már készen áll a rajtaütésre. Már sorakozik az elöljáró által kijelölt helyen*
-Nos, ha minden igaz, akkor hamarosan rajtaütünk a goblinokon. Akkor mindenki felkészült? Vonuljunk!
*Hamarosan Gnarog társaival együtt észreveszi a goblinok seregét. A goblinok tüzet gyújtottak*
-Emberek... elõsször dobáljuk meg a goblinokat kõvel, és a tüzüket oltsuk el. Ezután sötétben gyilkoljuk le õket! Felképszültetek?

[Dermaglen]

Az emberek közelebb lopakodnak a szinte nappali fényt szolgáltató tûzhöz. A tûz mellett pár goblin gubbaszt, és a tûzön éppen valamilyen étel készül, amelynek illatát idáig elérezni. Ezek tényleg nem számítottak rátok! A felállított sátrakból semmilyen fény nem szûrõdik ki. Az emberek felkapják a földön lévõ, vagy magukkal hozott köveket, és várnak. Amint mindenki elkészül, az egyikük a hozzá legközelebb ülõ goblin fejére hajítja az éles követ. A kõ eltalálta a tökéletes célpontot nyújtó vassisakot, és a goblin hangtalanul eldõlt. Azonban ekkor ért a leghatalmasabb meglepetés titeket. Az eldõlõ valami egyáltalán nem katona volt. Mindössze egy nagy rakás kõ. Gyilkosa ordítás töri meg a csendet. A madarak még több kilométeres távolságban is az ég felé menekülnek. A felvert vadak pedig hangtalanul hagyják el a környéket. A csapdát állító csapatot stílusosan tõrbe csalták. A goblin sereg ismét körbeáll titeket, 90 talpas és 10 wargon ülõ nemes. A nemesek közül kilenc mély megvetéssel mér végig a tömeget, azonban a tizedik, a vállán sérült némi tisztelettel néz a tömegre. És azon belül is rád. Ismét felismered azt, aki délelõtt Selenáért megharcolt veled. Az elöljáró a sereg nemesei elõtt áll, teljesen szabadon. Míg Selena karjait megkötözték, sõt az egyik warghoz is hozzákötötték ezt a kötelet. Úgy látszik tõrbe csaltak mindenkit! És ebben az Elöljáró is részt vett. Elfric, az Elöljáró elõlépett, és megszólalt:
- Emberek! Nem kell ma este egyetlen csepp vért sem ontanunk! Megegyeztem a goblin csapatok vezetõjével, a Hrusatolka klán nagynevû sarjával. Amennyiben segítünk az idõs, és tehetetlen goblin királyt leváltani a pozíciójából, elengedik Selenát, és a falut sem fogják többet megsarcolni! Úgy gondolom ez korrekt alku! Velem tartotok, emberek? – kérdezte, mire a tömeg legnagyobb része azonnal igent harsogott.

[Gnarog Dougfral]

~ Kezdek egyre kevésbé bízni az elöljáróban ~
*Gnarog erõsen gyanút fog*
-Nem hiszek neked elöljáró! Már kezdettõl gyanakodtam rád, de mostmár tudom hogy a goblin királynak segítessz! Tõrbe akarsz minket csalni, de a te fajtád nem kell nekünk! Én magam beszélek a goblinok vezérével
*Ekkor utat tör magának. Ha valaki rá támad akkor egyszerüen ellöki, vagy megmondja neki hogy a fõnökkel akar beszélni*
//HA SIKERESEN SZÓBA TUD ÁLLNI A VEZÉRREL//
-Ork vezér! Nem akarok akadékoskodni, de nem örülne ha az ork királyt leváltanák??? Maga csak több pénzhez jutna, és siekrhez, míg mi visszakapnánk Selenát. Azt hiszem alkut köthetnénk a goblin király elllen.
*Gnarog azért megijedt hogy ilyet mondott, de azért reménykedik a goblin vezér segítségében.*

[Dermaglen]

A sebesült vállú goblin rád pillanat, azonban nem válaszol semmit. Ehelyett egyenesen a másik irányba bámul. Egyik talpas katonája siet oda, és mogorván beszél hozzád.
- A vezér dühös, mert egyszerûen szólva…leorkoztad. A mi büszke népünknek ez hatalmas sértés! Kérj bocsánatot tõle, mert addig nem hajlandó hozzád szólni, elf!

[Gnarog Dougfral]

-Akkor elnézést kérek vezér. De tudja, hogy itt az goblin király az egyetlen ok. Ha õ nem lenne, akkor most mindketten jobb helyzetben lennénk... És elnézést, de sajnos rossz szemem van, így a goblinokat és az orkokat mindig összetévesztem...

[Dermaglen]

- Szemtelen elf! – kiált fel a talpas, és azonnal a fegyveréért kap. Te is az obszidián díszítésû kardért nyúlsz, azonban az ellenfeled megelõz. A kard éppen feléd suhan, és az életed egy másodperc alatt lepereg a szemed elõtt. Azonban a penge pontosan az arcod elõtt áll meg. A goblin vezér lépett közbe, hogy ne öljenek itt meg helyben.
- Elfogadom a bocsánatkérésedet, elf! – szólal meg, azonban wargjáról még mindig nem száll le. – A segítségetekre szükségem van. A királyunk nagyon idõs, és nincs éppen a helyzet magaslatán. Helyette most a korrupt Kormányzó Tanács irányít, akik mind velejéig romlottak. Többek között nekik köszönhetõ, hogy három falusit megöltünk az erdõben. Ezeknek az élõsködõ rákfenéknek veszniük kell! Ha velem tartotok, akkor visszaadom Selena szabadságát, az összes többi rabbal együttesen, és soha többé nem háborgatom Háromhatár faluját!

[Gnarog Dougfral]

-Értem akkor segítek nektek, goblinok! Szólok a parasztoknak...
*Gnarog elhagyja a vezetõ "területét" és a népéhez szól*
-Emberek! Megegyeztem a goblin vezérrel! Azt mondja, hogy a lányt vissza adja és nem háborgassa többénk Háromhatárt, de cserébe segítenünk kell neki likvidálni a Kormányzó Tanács likvidálásában, a goblin királyról nem nyilatkozott... Ki segít?

[Dermaglen]

A kérdésedet nagy hahotázás követi. Elõször nem érted mirõl van szó, aztán te is rájössz végre. Az Elöljáró, Elfric is ugyanezt mondta, mint te. Szinte ugyanezekkel a szavakkal. Amint hátra fordulsz észreveszed a középkorú elöljárót, amint hiányos fogazatával rád vigyorog.
- Semmi baj, Bátor Gnarog! Megértem, ha ez a fordult túl gyors volt neked, és még egyszer meg kellett kérdezned. Mint halottad, én is ugyanabban egyeztem meg a goblinokkal, mint te- itt ismét hallatszik egy pár elhaló nevetés, majd az Elöljáró folytatja – Remélem akkor már minden világos elõtted. Esetleg akkor indulhatunk, Bátor Gnarog?

[Gnarog Dougfral]

-Nos... ha abbahagyod a mosolygást akkor indulhatunk. Nem bízok azokban akik mosolyognak mikor komoly dolgokról van szó... az árulás jelképe... de induljunk...